15.rész

Már körülbelül két órája sírtam mikor olyasmi történt amire nem is számítottam. A szobám ajtaja kinyílt. Valaki bejött, becsukta maga mögött és mellém feküdt hátúról pedig átkarolt. Orrát a nyakamhoz érintette és beszívta az illatomat. Tudtam ki az, megismertem az isteni illatát. És ahogyan átölelt rögtön tudtam, hogy ő az. Senki más nem tud így ölelni mint ő. Nem fordultam meg, csak feküdtem és már nem is sírtam annyira. Simogatta a hajamat én pedig szép lassan megnyugodtam. Nem tudom pontosan mennyi ideig feküdtünk így de talán egy óra múlva szólalt csak meg. -Nem fog menni.  -súgta a fülembe. Mire megfordultam így egymás szemébe tudtunk nézni. A szememből újra kifolyt egy könnycsepp. Harry a hüvelykujjával letörölte. -Nem tudlak elkerülni. -mondta rekedtes hangjával. Nagyon közel feküdtünk egymáshoz. Éreztem a lélegzetét. Annyira jól esett amit mondott és, hogy egyáltalán ide jött. De nem tudom mit tegyek. Hiszen L.A. azt akarja, hogy kerüljem a karrierem miatt. Viszont ezt sem én és mint kiderült ő sem akarja. De ha továbbra is folytatjuk ezt a nem is tudom mit. Kapcsolat? Nem! Inkább barátságot. Ha folytatjuk abból semmi jó nem kerekedne ki. Mindenki azt hinné, hogy csak azért mert ő híres és így próbálok előbbre jutni. Pedig erről szó sincs. Igazából örülnék ha nem lenne híres. Csak az én Harrym. Az én Harrym ez mennyire jól hangzik. Nem, nem szabad ilyeneket gondolnom! Harry-vel még mindig egymást néztük. -Mit tegyünk? -kérdezte, nem tudtam hogy tőlem vagy magától de válaszoltam. -Nem tudom. -mondtam olyan halkan, hogy azt hittem meg sem hallotta. Hatalmasat sóhajtott és kezével átölelte a derekamat. Ezzel még közelebb vonva magához. Imádtam a közelségét. Azt kívántam bárcsak mi ketten léteznénk és soha ne engedjen el. De aztán rájöttem milyen nevetséges is vagyok. Nem szóltunk többet. Csak néztük egymást és erősen szorított magához, mintha attól félne bármikor elfuthatok. De eszemágába sem volt elfutni. Nem tudom mire gondolhatott. Bár tudnám. Arcáról nem nagyon tudtam leolvasni semmit. Egyrészt mert sötét volt és csak a hold fényei világították meg a szobát. Másrészt pedig mindig nagyon jól elrejti az érzéseit. De mért van most itt? Mért mondta, hogy 'Nem tudlak elkerülni' ismétlődött a fejemben újra meg újra. Talán ő is érez valamit irántam? Fogalmam sincs. És ha érezne is akkor sem lehetne semmi. Túl sok akadály van. És abban sem vagyok biztos, hogy érez irántam valamit. Csak szimpla barátság semmi több.
Reggel kopogásra keltem fel. Kinyitottam a szemem és észre vettem, hogy Harry még mindig itt fekszik mellettem. A francba. Megráztam a vállát mire a fejére húzta a takarót. -kelj fel. -suttogtam és lehúztam róla a takarót. Az ajtóban valaki egyre jobban kopogott és be is akart nyitni de este Harry bezárta. Vagyis gondolom ő volt mert én nem. -Jessica beengedsz? -kiabált Luke az ajtó másik oldaláról. Harry még jobban ráztam, hogy keljen már fel. Nagy nehezen kinyitotta a szemét. És mikor észre vette hol is van rögtön kipattant az ágyból. -sss!- mutató ujjamat a szájára tettem. Mire kérdőn nézett rám. De mikor meghallotta Luke hangját rögtön rájött. -Mindjárt kinyitom. -kiabáltam Lukenak. Harry-t be lökdöstem a fürdőbe.
-maradj itt és ne beszélj. -utasítottam. -Szóval bujkálunk? -perverz mosoly jelent meg az arcán mire becsuktam a fürdő ajtót és a másikhoz siettem, hogy kinyissam Lukenak. Megigazítottam a ruhám és a  hajam aztán kinyitottam résnyire, hogy ne jöjjön be. -Mit csináltál? -kérdezte és a hátam mögé nézelődött.
-Most keltem fel. -mondtam tök természetesen. -És mért zártad be az ajtót? -húzta fel a szemöldökét. -Nem akartam beszélni senkivel. De most ha megbocsájtasz öltözni akarok. -csuktam volna be az ajtót de oda tette a lábát. -Oké, és mi volt a bajod? -a lába még mindig ott volt az ajtóban. -Mindegy, nem szeretnék most erről beszélni. Csak zuhanyozni akarok és átöltözni. Szóval szia. -csuktam be az ajtót és nagyot sóhajtottam. Bezártam kulcsra mivel Hazz még itt volt és nem akarom, hogy valaki észre vegye. Kijött a fürdőből és mosolygott. -Te mindig mosolyogsz? -kérdeztem ami már régóta érdekelt. -Csak ha jó kedvem van. -vonta meg a vállát. -Jókedved? Majdnem észre vették, hogy itt vagy és neked jókedved van. -vágtam értetlen arcot. Nem értem ezt a fiút. -Csak majdnem. De ez elég jó ötlet. -hülyén néztem rá mert nem értettem miről beszél. Ezért folytatta. -Jó ötlet, hogy titokban tartsuk a barátságunkat. -mintha megnyomta volna a barátság szócskát. Tehát barátok oké. Értettem. -Titokban? -kérdeztem inkább ezt minthogy 'csak barátok vagyunk?' Akkor furának hinne. -Titokban. -ismételte meg. -Tehát úgy beszélünk és úgy puszillak majd meg, hogy senki ne lássa. -nevetett. Értem már mire gondol. -De ez elég kockázatos nem? -kérdeztem és kíváncsian vártam mit fog mondani. -Igen de ez az egyetlen esély, hogy tudjunk beszélni. -annyira aranyos volt tőle ez a dolog. Meg tenné ezt csak azért, hogy tudjunk beszélni és, hogy puszilgasson. Hmm ezt a részét már várom. Mosolyóra húztam a számat. A gondolattól, hogy majd puszilgat meg azért mert ennyire aranyos. -De akkor most menj, mert mindjárt itt van L.A. a heti dalokkal. -noszogattam kifelé. -De azt mondtad, hogy fürdés és öltözés. -utalt arra, amit Lukenak mondtam. -Igen úgyhogy menj. -invitáltam kifelé de meg sem mozdult. -Szóval az én szobámba akarsz fürdeni? Nekem ott is jó. -mosolygott én pedig elpirultam.
-Menj már te örült. -nyitottam ki az ajtót és kikukucskáltam, hogy van-e valaki a folyóson. -Azt hittem fürdünk. -duzzogót. -Fürdünk, csak egyedül. Na menj most nincs itt senki. -kisétált az ajtón és még egyszer rám nézett a gyönyörű szemével. Aztán elment a folyosó végére és bement a szobájába. Becsuktam az ajtómat és mosolyogtam. Annyira édes. Titkos kapcsolatunk lesz. Ez remek és nagyon izgalmas. Csak ne bukjunk le. Elmentem fürdeni. Mikor végeztem jött egy sms-em. Felkaptam a telefonomat és megnéztem Harry küldte. Rögtön mosoly költözött az arcomra. Megnyitottam az üzenetet és elolvastam. 'egyedül fürödtem. remélem most örülsz.' Elnevettem magam és vissza írtam. 'Nem mondtam, hogy egyedül menj'
Mikor elküldtem próbáltam vissza vonni de már nem ment. Hamar vissza is írt. 'Te nem akartál velem, akkor kit hívtam volna?' Mosolyogtam mert nem gondolt rögtön másra. De rögtön Kim jutott eszembe, nem tehetek róla. Megráztam a fejem, hogy elhessegessem ezt a gondolatot és vissza írtam. 'Biztos lett volna jelentkező'  Ezt egyrészt viccből írtam másrészt pedig, hogy tudja nem vagyok könnyű nőcske akivel szórakozhat. Rögtön érkezett válasz. Mikor elolvastam szinte elolvadtam. 'Csak egyik sem érdekelt volna' Ez burkolt szerelmi vallomás lenne? Áh biztos nem. Ő egyszerűen csak perverz és szórakozik. Ha valaki látna biztos örültnek nézne. A szoba közepén állok egy  törölközőben kezemben a telefonom és úgy mosolygok mint aki most nyerte meg a lottót. Nem válaszoltam erre letettem a telefont és felöltöztem.

*Steven szemszög*
Tegnap eset óta nem láttam Harry-t. Luke meg nagyon ideges már tegnap óta. Nem vágom mi lehet.
Mindketten jó barátaim. Igaz Luke már régebb óta de Harry-vel rögtön az első naptól jóba vagyunk. És néha jobban kedvelem mint Luke-ot. Mert vele lehet szórakozni és eltudja engedni magát. Luke meg mostanában mindig stresszes és ideges. A verseny miatt is de attól még lazíthatna. Felmentem Harry szobájába mert már untam magam. Kopogtam és benyitottam. Éppen az ágyon ült és sms-ezett. -Mizu? -kérdeztem tőle és lepacsiztunk. Felnézett rám egy percre de vissza is hajtotta a fejét mert újabb sms. -Semmi különös. Fáradt vagyok. -mondta aztán újra írt, -Nem aludtál este? És kivel beszélgetsz? -kérdeztem kíváncsian. -Aludtam csak keveset. És egy ismerősömmel beszélek. -fel sem nézett úgy válaszolt. -Mért nem aludtál? -ültem le mellé de elemelte a telefont, nehogy meglássam. -Nem tudtam. -tette el a telefont a zsebébe. -És vele miújság? -kérdezte most már felém nézve. -Semmi csak untam magam lent. -vontam meg a vállam. -Hol van a haverod? -kérdezte. Nem kedveli Lukeot. és Luke sem őt ami vicces mert én jóba vagyok velük. -Lent volt valami baja van de nem mondja el. Ezért feljöttem. -értesítettem de nem értettem mért kérdezi ezt. -Ja, én éhes vagyok menjünk le. -Bólintottam és felálltunk. Lementünk már Jessica is lent volt. És éppen valamit evett mikor sétáltunk le a lépcsőn. Felénk nézett és elmosolyodott aztán elpirult és elfordította a fejét. Ennek meg mi baja? Harry leült a kanapéra én pedig mellé. Meglöktem és rám nézett. -Láttad Jess.t mi baja? -kérdeztem nagyon halkan. Harry ránézett az említett lányra aztán vissza rám. -Nem tudom mért? -kérdezte. -Nem tudom, mikor lejöttünk ránk nézett mosolygott és elfordította a fejét. Fura volt. -mondtam neki mire elnevette magát. Tudja mi van vele!! De nem akarja elmondani. -Nem tudom haver. -állt volna fel de vissza húztam. -Mond már el. -kérleltem. -Majd. -legyintett és oda ment a hűtőhöz kivenni valamit.


Köszönöm a kommenteket és lehetne még pár feliratkozó?:)) Erre is 5 komment és hozzom a következőt:)
Remélem tetszik a blog új kinézete. köszönet a Fejlécért Farkas Hannának:) http://dohandesing.blogspot.hu/ aki szeretne esetleg magának tőle kérhet:)
Remélem tetszik a rész holnap kövi ha meglesz a komment:D L.

14.rész

 -Szeretném ha elkerülnéd Harry-t és nem beszélnétek nagyon csak ha muszáj. -mikor ezt kimondta köpni nyelni nem tudtam. Ezt most mért kell? -Tudom, hogy kedvelitek egymást de ez most a karrieredről szól. Nem akarom, hogy elterelje a figyelmed. Kerüld el őt rendben? -a válaszomat várta nem tudtam erre mit mondjak. Pár perc gondolkodás után válaszoltam. -Igazad van. -sóhajtottam. -A karrierem a fontos. És egyébként is csak barátok vagyunk semmi több. Tehát ha azt szeretnéd, hogy kerüljem akkor rendben. -a szavakat alig bírtam kimondani. A torkomban hatalmas gombóc volt. Mért kell ez pont most? Mikor már Harryvel elég közel kerültünk egymáshoz, és kezd fontos lenni nekem. De talán igaza van. Még mielőtt fontos lenne számomra azelőtt kell leállítanom. Nehéz lesz de muszáj. -Örülök, hogy ezt mondod. És lehet, hogy számodra csak barátság de neki lehet több. -Ez meg miről beszél? Ez pont fordítva van. De ezt neki nem kell tudnia, sőt senkinek. -Nem hiszem, hogy ez így lenne. -tekergettem a hajam. Zavarban voltam.
-Hát a többiek ezt máshogy látják. De mindegy is mennem kell mert még dolgom van. -állt fel a székről. Én is ekképp cselekedtem. -És remélem megbeszéltük ezt a dolgot. -indult az ajtó felé. Bólintottam helyeslően. Aztán kiléptünk a szobából. A többiek már vissza mentek ezért nekem egyedül kell hát remek. Legszívesebben sírtam volna de mivel mindenhol kamerák voltak ezért nem tehettem. Persze a kedvem rossz lett és ez szemmel is látható volt de egy hamis mosolyt erőltettem magamra így sétáltam vissza egészen az X-factor házig. Gyalog körülbelül tizenöt perc de most szűkségem volt az egyedül létre. Vajon L.A., hogy értette, hogy a többiek ezt máshogy látják? Milyen többiek? És mégis, hogy látják. Ezek szerint Harry-t elkel kerülnöm ami nehéz mivel, hogy egy házban élünk jelenleg de azért megpróbálom. Mondjam el neki, hogy mi történt? Vagy csak kerüljem? De akkor azt hiszi  valami bajom van. Ajj mit tegyek? Nem tudtam sokági ezen agyalni mert vissza értem. Bementem az ajtón. A többiek mind lent voltak. Valaki evett. Mások beszélgettek. Oda köszöntem és elindultam föl a szobámba. Még utánam szóltak, hogy maradjak de úgy csináltam mint aki nem hallja. Amint becsuktam a szobám ajtaját kitört belőlem a sírás. Nem akartam őt elkerülni hiszen nagyon kedvelem. De ennek a dolognak semmi jövője. A fal mellett leültem a földre. Térdemet átfogtam két karommal, fejemet lehajtottam és csak sírtam. Egészen két percig mikor kopogtak. Nem szóltam semmit hát ha elmegy, de ő inkább benyitott. -Mi történt? -ült le mellém és a hátamat simogatta. Nem válaszoltam nem akartam beszélni senkivel. -Jessica mi a baj? -kérdezte újra. Még mindig nem válaszoltam csak sírtam. -Mond már valamit. -kiabált rám. Mire felemeltem a fejem. A szemébe néztem és elkiabáltam magam. -Takarodj innen Luke. Nincs kedvem ehhez. Menj el! -erre nem válaszolt csak átkarolt. Hát ez nem érti, hogy most nem akarok vele beszélni? -Azt hiszem azt kérték, hogy menj el. -felnéztem és Harry állt az ajtóban. Na még ez is. -Azt hiszem téged senki nem hívott ide. -vágott vissza Luke. -Szerintem téged sem. És még el is küldtek, szóval jobb ha mész. -utasította Hazz. -Ha én elmegyek akkor te is. -Nézett rá mérgesen a szőke hajú. -Ha azt kéri tőlem elmegyek. -mosolygott a zöld szemű. -Jess küld el, és én is elmegyek. -fordult felém Luke. Aztán rájuk néztem. El kéne küldenem őket. Igen ezt fogom tenni. De aztán a szemébe néztem. És rájöttem nem tehetem ezt. Hiszen nem tehet semmiről. Ezért csak az egyiket küldöm el. -khm- köszörültem meg a torkom és felálltam. -Szeretném ha Luke elmenne. És Harry kérlek maradj. Szeretnék veled beszélni valamiről. -Harry arcán hatalmas mosoly jelent meg. Luke pedig lenézően nézett rám. Próbáltam állni a tekintetét de inkább elfordítottam a fejem. Harry kilökdöste az ajtón. Aztán pedig becsukta és leült az ágyra. -Beszélnünk kell. -sóhajtottam mire láttam, hogy már nem annyira jókedvű mint az előbb volt. -Figyelj L.A. beszélt velem pár dologról, és úgy gondolom tudnod kell róla. Vagyis nem kell de szeretném ha tudnád mert elég nagy pofátlanság lenne ha nem mondanám el. -Harry közbe szólt. -A lényeg? -jó igen össze vissza beszéltem de ez nem könnyű dolog. Bár lehet ez annyira nem fogja érdekelni. -A lényeg, hogy azt kérte tőlem, hogy ne beszéljünk többet. -sütöttem le a szemem. Harry felállt és elém állt.
-És te erre mit válaszoltál? -felemelte a fejem, hogy a szemembe tudjon nézni. De én elfordultam és arrébb álltam. -Mit válaszoltál Jess? -kérdezte ismét mire felé néztem és ismét sírni kezdtem. Harry oda jött és átkarolt. -Belementél ugye? -már én is átkaroltam és a vállába fúrtam a fejem. -Azt mondta, hogy kerüljelek el mert a karrieremnek rosszat tesz. -szipogtam mire ő szorosabban ölelt. -Megértem, hogy így döntöttél. És jobb ha megyek is. -el akart engedni de nem engedtem szűkségem volt rá. -De nem szeretném ha elmennél. -mondtam határozottan. -De muszáj, te is tudod. -a hangja megértő volt, de én nem akartam, hogy megértsen. -Muszáj. -ismételtem meg. Elengedte a karom és elindult az ajtóhoz. Még vissza nézett az ajtóból aztán becsukta. Nem akartam ezt. Szűkségem volt rá. Akartam, hogy itt legyen. De elment. Nem is bántotta a dolog. Ez pedig nagyon fájt. Zokogva az ágyra feküdtem és csak sírtam. Nem bírtam abba hagyni.
Már körülbelül két órája sírtam mikor olyasmi történt amire nem is számítottam....


Nagyon fantasztikusak vagytok. Imádlak titeket:) Köszönöm a kommenteket és a feliratkózókat:) Szeretnék még párat:) 5komment után jön a kövi rész:) És Harry szemszög nem véletlenül nincs. Nem szeretnék írni mert szerintem így lesz a legjobb. Ha csak Jess érzéseiről tudtok a többi kifog derülni idővel:)
Na pusziii L.

13.rész

Ez a hét kemény volt. Hétfőn megkaptam a dalt ami ezen a héten Miley Cyrus - We can't Stop című száma. Örültem mert ez egy jó szám Viszont nehéz énekelni. Ezért már hétfőn ének óra volt, későn értem haza és szinte rögtön lefeküdtem. Harry bejött este beszélgetni körülbelül fél órát ami a napom fény pontja volt. Luke nem jött be mert fáradt volt és pihenni akart. Kedden reggel elmentem futni már korán, hogy senki ne akarjon velem jönni és újra címlapra kerüljek. Aztán elmentem ének órára Harry jött velem segíteni bár nem tudott sokáig maradni mert Kim megjelent, hogy Harry az ő csapatának kell, hogy segítsen szóval menjen vele. Ő pedig nem tehetett semmit vele ment. A csókról nem beszéltünk azóta. Talán neki semmit nem jelentet. Nekem annál többet. Szeretném azt hinni, hogy neki is jelentett valamit de rákerestem a neten az előző barátnőire és hát nem tudom. Szeretném azt mondani, hogy Luke tévedett de nem vagyok biztos benne. Mivan ha tényleg csak ki akar használni. Nem, nem tenne ilyet! Ezt rögtön verd ki a fejedből! De mért csókolt meg? Bűntudata volt az újság miatt? Vagy megkedvelt? Ahh sejtelmem sincs. Viszont én nagyon megkedveltem őt. Talán túlságosan is. Azért remélem nem csak sajnálatból tette.
Szerdán Tate segített a dalban mivel Kim szólt, hogy problémáim vannak és, hogy az ő(!) segítőjét használom, ezért L.A. oda küldte Tate-t, hogy segítsen. Persze ő is sokat segített és nagyon tehetséges, de Harryvel jobban éreztem magam és vele valahogy jónak tűnt az amúgy szőrnyű ének óra. Csütörtökön táncra Luke hozott nekem ebédet két perccel később megjelent Harry is ebéddel ezért aznap elég sokat ettem, mivel nem akartam egyikőjüket sem megbántani amiért a másik kajáját megeszem az övét meg nem. Luke hamarabb elment mert vissza kellett menjen ének órára de Harry még megnézte a táncomat. Nem túlzok ha azt mondom, hogy gyomorgörcsöm volt. Hiszen folyamat nézett és eleve a jelenlététől is kiráz a hideg, nem hogy ha még engem is néz. Ezért viszonylag sokat rontottam. Este Luke bejött hozzám jóéjszakát kívánni de pont ott volt Harry ezért Luke csak beköszönt és elment. Harry pedig addig maradt míg el nem aludtam. Pénteken próbáltuk a showt úgy éreztem remekül megy. Mikor Kim beszólt, hogy béna vagyok és ezen Lexi -akivel amúgy eddig semmi bajom nem volt- nagyon jót kacagott. Pedig szerintem nem volt vicces. Steven közbe szólt, hogy ne legyen rám féltékenyek mert örülnének ha olyan tehetségesek lennének mint én. Nagyon kedves volt tőle, hogy kiállt értem pedig azt hittem nem kedvel. Mondjuk a két barátjával jóba vagyok de vele még nem nagyon beszéltünk. Később láttam, hogy Luke valamit nagyon beszélt L.A.vel nem foglalkoztam vele gondoltam biztos a fellépéséről beszélnek vagy mit tudom én. Mikor vissza értem elköszöntem mindenkitől. Harry megpuszilt -mostanában sokat csinálja- és felmentem lefeküdni.
Aztán eljött a műsor ideje. Izgultam bár ez már a harmadik fellépésem lesz, de még most is olyan mintha az első lenne. A fellépésemig két perc van és Harryvel megbeszéltük, hogy most nem fog oda jönni és úgy gratulálni ezért csak küldött egy sms-t, hogy 'mindent bele. Jó leszel x'  nagyon jó kedvem lett ettől és már is csupa önbizalommal mentem a színpadra. A dal közben minden remekül ment, úgy éreztem nagyon jó vagyok -nem beképzeltség- és a nézőknek is tetszett. Mikor végeztem a műsor vezető nő lépett mellém. -Ez remek volt. És mivan Harryvel? Biztos neki is tetszett. -mosolyodott el mire elpirultam és nem tudtam válaszolni. Szemem sarkából láttam Harry-t aki lehajtja a fejét és mosolyog(!!) mi? Szerinte ez vicces? Akkor én is szórakozni fogok. -Hát remélem neki is tetszett. -mondtam magabiztosan. Mire a nő meglepődött azt hitte majd elterelem a témát. -Egész biztos, hogy tetszett neki. És te szereted az ő zenéjét? -kérdezősködött. Harry még mindig nevetett. -Aha legnagyobb rajongó vagyok. -vicceltem mire többen nevettek páran pedig döbbenten néztek. Gondolom azt hitték igaz amit mondok. -Akkor halljuk a zsűrit. -mondta a nő mert valaki mondott valamit a fülébe. Mosolyogtam egyrészt mert a zsűri jókat mondott másrészt pedig mert egy kicsit szórakoztam. Mikor végeztem gratuláltak és Harry is írt egy üzenetet. 'Te az én legnagyobb rajongóm vagy, én pedig a tiéd xx' mosolyogtam és valami frappáns válaszon törtem a fejem. 'Nem a te rajongód vagyok hanem a bandáé. De örülök, hogy rajongsz értem x' Egy percen belül már jött is a válasz 'Tudom, hogy én vagyok a kedvenced' elmosolyodtam és vissza írtam 'A kedvencem Lou ő nagyon édes. Bemutatnál neki?' nehogy már csak ő szórakozzon. 'Neki van barátnője, nem lenne szép dolog.' Ezzel célozni akart? Áh biztos nem. 'Nem baj attól még barátok lehetünk'  Pár másodperc múlva válaszolt. 'Oké. Amúgy igen tetszett az előadás.' Mi ez a téma váltás? Ezt akartam kérdezni de nem kérdezősködök. Inkább csak ennyit írtam. 'Ennek örülök'  Akaratlanul is de mindig eszembe jut az a csók. És ilyenkor akaratlanul is bele  harapok az alsó ajkamba. Remélem még senki nem vette észre. Harry már nem válaszolt erre nem is lehetne mit ezért írtam ezt. Mondjuk csak pár székkel arrébb ült tőlem de nagyon izgalmas ez a titkos sms dolog. Mikor vége lett a műsornak indultunk haza. Otthon -már így hívom fura - zuhanyoztam és lefeküdtem. Harry nem jött be este amitől kissé rossz kedvem lett. Már majdnem elaludtam. Mikor kaptam egy üzenettett. 'Alszol?' Harry-től jött és rögtön hatalmas mosoly jelent meg az arcomon. Be pötyögtem a választ aztán elküldtem. 'Még nem' ennyit írtam. 'Mért?' mi ez a sok kérdés? 'Nem kívántál jóéjt így nem tudok aludni' mikor elküldtem már meg is bántam. Talán most azt hiszi olyan vagyok mint Kim és, hogy totál belezúgtam. Ajj. 'Akkor aludj mert, holnap korán kelsz. Jóéjt és puszi x' Mosolyogtam ettől egyrészt mert aggódik, hogy nem tudok felkelni, másrészt meg olyan aranyos. 'Jóéjt' válaszoltam és betettem a párnám alá a telefont. Akkor jött még egy üzenetem. 'És puszi?' ezen nevettem. Szándékosan nem írtam neki de azt hittem nem teszi szóvá. 'Puszi' írtam vissza. Pár másodperc és jött egy újabb. 'Máris jobb.' Nevettem és eltettem a telefont. Aztán elaludtam.
Másnap a műsorban ugyanúgy izgultam mint mindig. Vagy talán még jobban a cikk miatt. De ismét első lettem. Aminek persze nagyon örültem. De azért remélem nem Harry miatt. Ma az Allstar Weekend esett ki. Sajnáltam mert jófejek voltak. De ez van. Mikor indultunk volna vissza akkor L.A. megállított, hogy beszélni szeretne velem. Mikor leültünk egy csendes helyen ahol csak ketten voltunk megszólalt: -figyelj, nagyon örülök neked, mert remekül énekelsz és eddig mindig első helyen végeztél. De. -a rettegett szó. Na most milesz? -Az a cikk ami megjelent rólad és Harryről nem igazán örültem neki. A te dolgod, hogy kivel alakítasz kapcsolatot viszont ő a másik csapat segítője, és Simon sem örül neki, hogy folyamat veled van és a csapatát elhanyagolja. -kérdőn néztem rá. Nem értettem mit akar ezzel mondani. -Szeretném ha elkerülnéd Harry-t és nem beszélnétek nagyon csak ha muszáj. -mikor ezt kimondta köpni nyelni nem tudtam. Ezt most mért kell? -Tudom, hogy kedvelitek egymást de ez most a karrieredről szól. Nem akarom, hogy elterelje a figyelmed. Kerüld el őt rendben? -a válaszomat várta nem tudtam erre mit mondjak. Pár perc gondolkodás után válaszoltam....

Sziasztok. Remélem tetszik ez a rész :) Sokat dolgoztam rajta. Köszönöm a feliratkozokat és a kommenteket:) Ismét 7 komment és kövi rész:) Ha névtelenül írsz a végére írd oda a neved:) köszii :) puszii L.

12.rész

Reggel mikor lementem nem hittem el amit látok. Nem ez nem lehet! -Mi az a kezedben? -rohantam le Adamet aki éppen egy magazint nézegetett. Fel emelte a fejét és elnevette magát. -Jó reggelt, hogy aludtál? -szórakozott. -add már ide. -kaptam ki a kezéből és nem hittem el amit látok. Az újság címlapján én és Harry voltunk tegnap amikor megpuszilt. Kinyitottam az újságot és elolvastam a cikket.

'Harry Styles új barátnője? Mint tudjuk Harry segédkezik az X-factorosoknak a felkészülésben. De talán az egyik taggal több kialakult mint barátság? Harry és az X-factor tehetsége Jessica Prince rengeteget vannak együtt. Mint megtudtuk együtt voltak a starbucksban másnap pedig futni. Ez nem jelentene semmit de tegnap a műsorban mikor kiderült, hogy ismét ő lett az első Harry átölelte és megpuszilta. Talán még ez sem lenne semmi. Viszont szombaton a műsor után mindenki elment egy szórakozó helyre kivéve őket. Együtt töltötték az estét az X-factor házban. Hogy mi történt azt csak ők tudják. De mi azt hisszük ez már egy kapcsolat. Reméljük hamarosan nyilatkoznak erről és kiderűl mi is van köztük.' 

Nem tudtam, hogy most mit tegyek. Nem akartam ezt. Most már nem az miatt fognak megítélni, hogy hogyan énekelek hanem, hogy Harry 'velem jár' ami nem igaz de ezek után senki nem fogja elhinni.
A könnyeim folyni kezdtek. Adam már nem mosolygott. A lépcsőn Harry jött le és oda rohant hozzám. -Mi a baj? Mi történt? -karolt át. Mire a kezébe nyomtam az újságot. Miközben olvasta semmit nem tudtam le olvasni az arcáról. Mikor végzett ledobta az újságot az asztalra és átölelt újra. Már én is viszonoztam és csak sírtam. -Annyira sajnálom. -szabadkozott amit nem értettem mert nem az ő hibája. A média fúj fel mindent.
-Nem a te hibád-sírtam mire ő szorosabban ölelt. -Mi van itt? -a hang irányába fordultam és Lukeot és Kimet láttam meg a lépcsőnél. Aztán vissza hajtottam a fejem Harry vállára. Ő nyugtatóan simogatta a hátam. -Mitörtént valaki mondjon már valamit. -nyafogott Kim. Mire Adam a kezébe nyomta az újságot. Luke is oda ment, hogy elolvassa mikor végeztek mindketten dühösek voltak. -Most mért sírsz? Hiszen ezt akartad. Elérted a célod. Álszent. -vágta hozzám Kim. -Örülnék ha nem bántanád most. Ez az egész az én hibám. -védett meg Harry mire eltoltam magamtól. -Nem a te hibád csak az újságírók. -nyögtem ki. -Még véded? Hiszen az ő hibája, hogy puszilgat meg követ. -mordult rám Luke. Még csak ez kellett. -Nem, nem az ő hibája. Az újságírók hibája akik mindent tönkretesznek. Csak barátok vagyunk mért nehéz ez felfogni? -ordibáltam és felfutottam a szobámba. Lefeküdtem az ágyra és sírtam. Pár perc múlva Harry jelent meg és oda feküdt mellém. Simogatta a hátam amitől megnyugodtam. -Sajnálom, hogy túlreagálom. -mondtam neki mire felhúzta a szemöldökét. -nem reagáltad túl. Én sem örülnék ha a karrierem alapítása közben ilyen történne. Teljesen megértelek. És nekem kell bocsánatot kérnem. Ha nem hívlak meg filmezni vagy ha nem adok puszit akkor ez az egész nem történik meg. -mondta mire rosszabb kedvem lett. Nem akartam, hogy megbánja ezeket a dolgokat. Hiszen annyira jól esett. -Én örülök, hogy meghívtál filmezni. -ültem fel mire ő is így cselekedett és a szemembe nézett. Száján megjelent egy aprócska mosoly. -Én is örülök, hogy meghívtalak. -törölte le a könnyemet és. Akkor olyasmi történt amire nem számítottam. Megcsókolt. Először meglepődtem de vissza csókoltam. Csodálatos érzés volt. Mintha csak mi ketten lettünk volna az egész világon. A pillangók a gyomromban eszméletlenül gyorsan csapkodtak. Harry pedig szörnyen gyengéd volt és érzéki. Aztán kinyílt az ajtó. Harry-vel rögtön szét váltunk de Luke így is észre vette. -Látom már jobban vagy. -ennyit mondott aztán elment. Bevágta maga mögött az ajtót és elment. Harry mosolygott talán a csók miatt? Egész biztos hiszen más oka nem volt rá. De ez milyen csók volt? Egy 'sajnálom, hogy ez történt veled miattam' csók vagy egy 'kedvellek' csók? Nem tudtam de nagyon élveztem. -Sajnálom -mondta. -Ugyanúgy az én hibám is mint a tied. -válaszoltam szomorúan hiszen megbánta. -Én azt sajnálom, hogy nem tettem meg már aznap mikor találkoztunk. -nevetett fel. Mire beletúrtam a hajamba. -Harry most került ki ez a cikk és ha kiderülne ez a csók az nem lenne túl jó. -sóhajtottam. -Tudom, és maradhat kettőnk közt. -el gondolkodott. -illetve hármunk közt. -nevetett fel. -Ez nem vicces, beszélnem kell vele. -váltottam komolyra. -Igen de az ráér. Először folytathatnánk amit az előbb megszakított. -a mosolya perverz volt. Ami tetszene nekem ha nem az X-factorban valósítanám meg az álmom éppen. -Nem hiszem, hogy ez jó ötlet. -sütöttem le a szemem. -Jó csak vicceltem. -mosolyodott el. -Lehetne, hogy úgy teszünk mintha meg sem történt volna? -kérdeztem félénken. Harry nem válaszolt pár percig aztán szemembe nézett amitől kirázott a hideg.
-Figyelj, ha szeretnéd legyen így. De csak, hogy tud én mindig itt leszek neked. -mondta komolyan. -És ha szeretnéd folytatni amit az a gyökér megzavart abban is állok szolgálatodra Bármikor. -nyomta meg a bármikor szót nevetve. -Ez kedves tőled. -nevettem fel én is. -Mindig segítek. -vonta meg a vállát.

Ez a nap hamar elment. Lukeal megbeszéltük, hogy nem mondja el senkinek. Harry végig velem volt és segített feldolgozni a csók előtt történteket. Igaz az a csók hiba volt. De szörnyen élveztem. És bármikor megismételném újra. Talán egyszer összejöhet ez a dolog de még nem most. Egy biztos Harryvel ugyan olyan a kapcsolatunk mint a cikk előtt. Aminek örülök. Mert nem szeretném elveszíteni a barátságát. Ahhoz túl fontos számomra.


Köszönöm a kommenteket és a 21(!!) feliratkozót iszonyatosan örülök:)) Tudom, hogy rövid lett de ha erre a részre össze jön 7komment holnap hosszú résszel jelentkezem:)) Imádlak titeket és remélem azért tetszett:) L.

11.rész

 -Mi folyik itt? -jelent meg Jessica az ajtóban. -Igen mi folyik itt? -kérdezte Kim gúnyos mosollyal és ránk nézett. Semmi csak beszélgettünk. -erőltettem mosolyt az arcomra és kimentem a szobából. Persze zavar, hogy Harry megpróbálja átverni Jessicát de azt nem akarom, hogy megharagudjon rám. Ki kell találnom valamit.

*Jessica szemszög*
A fiúk furák voltak de nem tudtam ezzel törődni mert nemsokára élő adás és megtudjuk ki esik ki ezen a héten. Rettenetesen izgulok de remélem még nem kell haza mennem.
Egész délután a stúdióban voltunk mindenki szörnyen izgult ez szemmel látható volt. És bárki megy el nagyon fog hiányozni. Na jó nem, ha Kim megy el annak kifejezetten örülnék. Tudom, ez nem túl kedves de folyamatosan Harry nyakán lóg nekem pedig nem igazán tetszik. Hogy mért? Azt én sem tudom de ez van. Jó nem szeretném, hogy kiessen mert neki is ez az álma. És semmiképp nem szeretném ha összetörne de akkor is sokkal jobb lenne ha nem lenne itt. Nem tudom mit tett velem ez a srác. Még sosem akartam senkinek rosszat. Pláne nem egy fiú miatt. De amikor vele vagyok megremeg a térdem. A hasamban ezer pillangó készül kitörni. Még sosem éreztem ilyet de remek érzés. De azt nem tudom, hogy mért történik ez. Vagyis igen remekül néz ki. És igen nagyon tetszik. Az illata pedig. ELÉG! Nem, nem gondolhatok így rá. Nekem nem szabadna de annyira aranyos. Nehéz nem rá gondolnom. Az meg még rá tesz egy lapáttal, hogy egy házban élünk. Nem tudom mi történik velem.

Este a műsor előtt mindenki szorongva várta, hogy mi lesz. Nem sokára a színpadra kell állnunk és kiderül ki megy haza. Még van körülbelül tíz percünk és kiderül. Ahh csak ne én.-imádkozom mikor egy kéz fonódik a derekam köré. Mosolygok mert ismerem az illatát. Megfordulok és szembe találom magam a világ legjóképűbb pasijával. Rám mosolyog a világ legszebb mosolyával és zöld szemeivel mélyen a szemembe néz. Én komolyan ilyeneket mondok? Fura! Vissza mosolygok rá. -Szurkolok. -ölelt meg. Fejemet a vállába fúrtam és mélyen belélegeztem az isteni illatát. Harry illat a kedvenc illatom. -Ha most is első leszel nem fogok haragudni ha a nyakamba borulsz. -suttogta a fülembe mire felnevettem. Nem tudom mennyi ideig állhatunk így de legszívesebben sosem engedtem volna el. De sajnos vége lett az ölelésünknek. Mikor elengedtem észre vettem Harry mögött Stevent aki örülten mosolyog. Mostanában mikor meglát mindig ezt csinálja. Fura srác az biztos. De azért kedvelem. Bár nem tudom, hogy most kinek is a legjobb barátja. Mert Harryvel is sokat van viszont Lukeal már szinte gyerekkoruk óta ismerik egymást. De ki érti ezt? Én nem.
Pár percen belül szólt egy hang, hogy álljunk a helyünkre. Harry még egy utolsót rám mosolygott és elindultunk. Mindenki feszengve állt és nem tudtuk mi fog következni. Aztán megjelent a műsor vezető valamit mondott de nem értettem mert semmit nem hallottam a fülemben dobogó vér miatt. Aztán James az Allstar Weekendből nem kezdett el rázogatni. Rá néztem és mutogatott. -Tovább jutottál. Ismét első lettél. -értesített. Én pedig furán nézhettem ki. Mindenki tapsolt és nevetett amiért nem vettem észre, hogy mi van. Furán lépkedtem a továbbjutottaknak kiszabott helyre miközben a műsor vezető lökött valami poént rólam. A 'melegedőben' mert így hívják ezt a helyet. Ott állt Tate, Cece, Carly és Harry az az a négy segítő. Mindenki nevetett a bénaságomon aztán gratuláltak nekem. Mikor Harry-hez ért a sor oda jött és szorosan átölelt. -Min gondolkodtál, hogy ennyire nem figyeltél? -súgta nevetve én pedig még mindig leblokkolva álltam és csak néztem. -Gondolom arra amire most. -nevetett tovább és nyomott egy puszit a nyakamra. Ebbe a pusziba belebizsergett az egész testem. Még sosem adott nekem puszit. És annyira jól esett, de nem most kellett volna mikor élő adásban vagyunk bár szerintem senki nem látta. Vagyis remélem.

Mikor hazaértünk mindenki boldogan ment vissza a szobájába. Kivéve Mark mert ő kiesett. Sajnáltam de azért örültem, hogy nem nekem kellett mennem. Fáradtan estem be az ágyamba de csak Harryre tudtam gondolni, a gyönyörű mosolyára a zöld szemére és  arra a puszira.
Reggel mikor lementem nem hittem el amit látok. Nem ez nem lehet!!!.


Köszönöm a kommenteket és a feliratkozokat annyira imádlak titeket:)) Ismét 5 komment után jön a következő rész. Nem szoktam ilyet csinálni de ez egy barátnőm blogja http://the-dark-love.blogspot.hu/ nézzetek be:) puszii L.

10.rész

 -Én még is meg láttam egy szép lányban, hogy milyen fantasztikus. -mosolygott -És lehet tudni ki az  a lány? -kérdeztem lélegzet vissza fojtva. Már épp válaszolni akart mikor valaki benyitott. Mindketten oda kaptuk a fejünket. Steven állt az ajtóban hatalmas vigyorral az arcán. -Bocs, ha megzavartam valamit. -mondta és még mindig vigyorgott. Gyorsan felültem, Harry is eképpen cselekedett. -Csak Kim lent vár és mindjárt sír mert valamit akar kérdezni. -forgatta a szemét Steven. -Ezért mondtam neki, hogy majd én lehívlak ha ő nyit be lehet, hogy Jess-ből már semmi nem lenne. -szórakozott tovább. -Csak filmet néztünk. -hajtottam le a fejem. A fejem szerintem paradicsom színű lehetett. -A TV ott van. -mutatott a tv felé. -Jó menjünk le. -szólt közbe Harry. Én is felálltam mert gondoltam, hogy ennek a filmezésnek itt lesz vége. Köszönöm Kim. -Te maradj itt. -mutatott az ágy felé a zöld szemű. -mindjárt jövők. -ezzel ott hagyott és becsukta maga mögött az ajtót. -Ez remek. -mondtam magamnak és idegesen a hajamba túrtam. Mi van Kimmel? És Harry mért ugrik rögtön? Nekem ez nem tetszik. De megvártam a szobában. Utána akartam menni, de egy hang a fejemben azt súgta, hogy maradjak. Pár percen belül Harry tért vissza. -Bocsi csak tudni akarta, hogy én mért nem mentem vele bulizni. -legyintett. -Akkor igazából szerelem. -mutatott a tv-felé és befeküdt az ágyba. -Te nem jössz? -kérdezte és megpaskolta maga mellett az ágyat. Felmásztam és befeküdtem mellé. A film közbe többször magyarázott és nevetett de nem számított. Amúgy sem tudtam volna figyelni, szóval mindegy. Annyira jó volt a közelsége és, ahogy nevetett rettenetesen aranyos volt. Akkor éreztem, hogy apának és Lukenak igaza volt. Tetszik nekem ez a fiú. Rettenetesen tetszik nekem. A film közepe felé Harry átkarolt és közelebb húzott magához. Úgy éreztem magam mint egy mesében mikor a hercegnő az általa imádott hercegével lehet. Persze nem vagyok szerelmes Harry-be de nagyon tetszik nekem. És a tudat, hogy kedvel, mert ugye kedvel? Hiszen ha nem így lenne akkor nem filmezne velem nem? Vagy csak beképzelem magamnak. Mindegy a lényeg, hogy nagyon boldog vagyok most. Amiért Harry velem van és amiért Lukenak nem volt igaza. Harry nem akar kihasználni hiszen akkor már megtette volna. Ilyen gondolatokkal feküdtem Harry karjaiban a kedvenc filmemet nézve. Csak mosolyogtam Harry párszor hozzám szólt de nem tudtam mit mond ezért nem válaszoltam.Párszor lenézett rám és elmosolyodott.  Nem tudom meddig lehettem így de elaludtam. Reggel arra keltem, hogy Harry haja csikizi az arcom. A fenébe elaludtam nála. Gyorsan felültem és körbe néztem. Még mindig a tegnapi ruhámban voltam. És Harry is ami azt jelenti, hogy semmi sem történt és, hogy nem kelt fel mellölem. Egész este a karjaiban voltam. Ettől a gondolattól mosolyognom kellett. Aztán kikeltem Harry karjaiból lassan nehogy felkeltsem.  Kimásztam az ágyból. Megigazítottam a ruhámat és kimentem a szobából. Mikor becsuktam magam mögött neki dőltem és elmosolyodtam. Remek estém volt. Harry-vel össze bújtunk és filmeztünk. Bár én inkább őt néztem mint a filmet. Éppen a szobám felé indultam amikor Steven jelent meg előttem. -Jó estéd volt? -kacsintott rám. Nem válaszoltam csak forgattam a szemem és kikerültem. -Gondoltam. -szólt utánam de nem fordultam meg mert tuti, hogy elpirultam. Nem történt semmi de akkor is. Bementem a szobámba lezuhanyoztam és átöltöztem.

*Luke szemszög*
Éppen Harry szobája felé tartottam. Steven elmesélte, hogy Jessica nála aludt. A szemét kihasználja őt. Jessica meg bedől neki.Ha az a szemét egy ujjal is hozzá nyúlt megölöm.  Benyitottam a szobába Harry éppen a pólóját húzta át. Oda mentem hozzá és kivettem a kezéből. -Mit képzelsz magadról? -kezdtem rögtön. -A pólómat húzom? Egyébként illik kopogni mielőtt bemész valahova. -vette vissza a kezemből a pólót. -Ha megbántod Jess-t. Vagy ha egy ujjal is hozzá érsz megöllek érted. -nagyon ideges voltam. Azt hiszi mert híres bármit megtehet. Akkor téved. -És ebben te fogsz meg akadályozni? -kérdezte nevetve. -Igen megfoglak mert ő jobbat érdemel nálad. -löktem meg a vállát. -Kit? Talán téged? Ne nevettess. -nevetett fel és kivett a szekrényből egy nadrágot.
-Ti ezen a senkin vitatkoztok? -jelent meg Kim az ajtóban. Mindketten oda kaptuk a fejünket. -Nem vitatkozunk senkin. -mondtam még mindig dühösen. -Harry neked ez a csaj kell? Itt vagyok én. Én téged választalak bárki helyett. -a bárkinél rám nézett. -Mi folyik itt? -jelent meg Jessica az ajtóban. -Igen mi folyik itt? -kérdezte Kim gúnyos mosollyal és ránk nézett....

Rettenetesen hálás vagyok nektek a kommentekért és feliratkozókért:) Bocsánat, hogy ez rövid lett de ma sokat tanultam és nem volt időm hosszabbra. De ha holnapra össze gyűlik 5 komment hozom a folytatást. :) Puszii L.

9.rész

Harry és az apám nagyon jól elvoltak ezért ott hagytam őket, hogy megkeressem Lukeot. Végig jártam az egész stúdiót szinte de sehol nem találtam. Még pár embertől is megkérdeztem, hogy látta-e de senki nem tudott róla semmit. Nem értem hova tűnhetett. Szörnyű bűntudatom volt. Látta, hogy Hazz-t bemutatom miután azt mondtam neki, hogy apám nem szeret ismerkedni. Mekkora balfék vagyok. Muszáj bocsánatot kérnem tőle. És elmondom neki a teljes igazságot. A folyosó végén meg pillantottam Steven-t hát ha ő tud róla valamit. Hiszen legjobb barátok vagy micsoda. Oda mentem hozzá vagy inkább futottam és rögtön letámadtam. -Nem tudod hol van Luke? -hisztérikus volt a hangom. -Éppen énekel te süket.  -nevetett ki és elment. Aztán rájöttem, hogy igaza van. Az egész épületben lehetett hallani a hangját de én nem vettem észre. Oda siettem a színpad mögötti részhez, hogy ha lejön rögtön tudjak vele beszélni. De akkor rájöttem, hogy az elég bunkósság lenne mert gondolom a szülei meg a barátai gratulálni akarnak majd neki. Ezért ott maradtam de nem fogom letámadni rögtön. Mikor a zsűri elmondta a véleményét Luke meghajolt és mindenki tapsolt és kiabált. Tényleg remek volt. Lejött a színpadról és nem akart tudomást venni rólam de mivel a szülei még nem voltak itt sem a barátai ezért oda mentem és átöleltem. -remek voltál. -mondtam neki és szorosan öleltem de ő nem viszonozta az ölelésem. -kösz, de most ha megbocsájtasz. -lökött el magától és indult volna el. -beszélnünk kell. -mondtam aztán körbe néztem. Egy csomó ember állt körülöttünk. -valahol máshol. -igazgattam a hajam. -jó, de először beszélek a szüleimmel. -kikerült és átölelt egy idősebb nőt gondolom az anyja volt. Pár perccel később bemutatott neki és az apjának is. Igazán kedves emberek. És még rosszabbul éreztem magam amiért én nem tettem. -Na akkor beszéljünk. -mondta mikor leültünk egy csöndesebb helyen, ahol pár ott dolgozó ember szorgoskodott, és nem is figyeltek ránk. -Figyelj sajnálom, hogy nem mutattalak be és lehet azt hiszed, hogy csak hazudtam mert Harry-t pedig igen de elmagyarázom. -kezdtem mire ő hátradőlt a széken amolyan 'na mondjad' stílusban. -Múltkor felhívtam az apámat és kérdezte, hogy vannak-e barátaim akkor mondtam neki, hogy veled és Harry-vel elég jóba vagyok. És akkor megkért, hogy ma mutassam be neki Harry-t mert, hogy nekem biztosan bejön -forgattam a szemem. -De mindegy a lényeg, hogy én bemutattalak volna neki, de ő nem akart megismerni. És azért nem mondtam el, mert nem akartalak megbántani. De aztán láttam az arcod és rájöttem, hogy úgy sokkal jobban megbántottalak. Szóval sajnálom. Az apám már csak ilyen. -sóhajtottam mikor a mondandóm végére értem. Luke csak ült és figyelt. Aztán előre hajolt és igazgatta a haját. -Oké nem mondom, hogy nem esett rosszul de azért ez még is csak jobb mint amikor hazudtál. Szóval nem haragszom. -mosolyodott el. -De az apádnak igaza van. Bejön neked Harry. Csak arra kérlek, hogy vigyázz vele. Egész biztos, hogy hallottad a róla szóló pletykákat.-mondta én pedig el sem hittem. -Igen pletykák. Honnan tudod, hogy igazak? -háborodtam fel.
-Ez az nem tudjuk. Lehet, hogy igazak. És én nem szeretnék ellene beszélni, de szerintem csak ki akar használni. -mondta. -Pedig egészen úgy hangzik mintha ellene akarnál beszélni. Kihasználni? Hiszen csak barátok vagyunk. -világosítottam fel. -Látom hogyan néz rád. -nézett a szemembe. -Hogyan? -tártam szét a a karom. -Amolyan 'megduglak' nézéssel. -mikor ezt kimondta felálltam és ott hagytam. Komolyan ezt gondolja?  És akkor engem is holmi ribancnak néz mert szóba állok vele. -Nem akartalak megbántani csak elmondtam amit gondolok. De ne haragudj. -jött utánam. -Figyelj lehet igazak ezek a pletykák. De nem vagyok olyan mint azok a lányok. Tudok vigyázni magamra. És nem gondolom, hogy Harry így nézne rám. -mondtam neki ő pedig sóhajtott. -tudom, hogy nem vagy olyan nem is arra céloztam ezzel. Csak szeretném ha vigyáznál nem akarom, hogy csalódj. -mondta és átölelt. Viszonoztam az ölelést. Mikor elengedtük egymást hátraléptem. -Nem is tetszik. -mondtam de nem tudtam a szemébe nézni mert ez teljesen nem volt igaz. -Hát persze, hogy nem. -hagyta rám. -De most megyek beszélek a barátaimmal. -mondta -én is meg keresem az apámat. -intettem neki és elindultam ahol az előbb apám beszélt Harry-vel. Még most is ugyan ott álltak és beszéltek. -Szia pont rólad beszéltünk. -mondta az apám mikor oda értem. -Jobb ha nem tudom. -álltam oda melléjük. -Nekem lassan mennem kell mert még be kell mennem az irodába pár papírért. -mondta apám és homlokon puszilt. -Majd beszélünk. -mosolygott rám. -Harry örülök, hogy megismertelek. Remélem találkozunk még. -fogott kezet vele. -Egész biztos, hogy találkozunk még. -mondta Hazz. és meg igazította a fantasztikus haját. Apám pedig elsétált. -Ti ennyire jóba letettek? -kérdeztem a göndör hajút.
 -Nagyon jó arc az apád. -intézte el ennyivel, de én kíváncsi voltam. -Szóval nem beszélünk erről? -vágtam szomorú arcot. -Majd. Amúgy az esti filmezés még áll? -A film teljesen elfelejtettem. -Hát persze, és a gumicukrom? -csillant fel a szemem. imádom a gumicukrot. -Már tegnap megvettem. Akkor ha vége a shownak akkor indulhatunk is. -már megvette a gumicukrot YEAH. -Oké. -persze nagyon örültem, hogy vele nézhetem a kedvenc filmemet, és még gumicukrot is kapok. De próbáltam vissza fogni magam.
...
Fél órája vissza értünk Harry-vel a többiek pedig elmentek bulizni. Tate van csak a házban de ő lefeküdt, vagy TV-zik nem tudom. Harry-vel húsz perce nézzük a filmet az Ő szobájába. De folyamat beszél és kommentálja a filmet. -Veled nem lehet filmet nézni.- Hajtottam hátra a fejem az ágyon. Harry mellettem ül és lenéz rám azzal az elképesztő mosolyával. -Csak elmondtam, hogy szerintem az elnök mellé jobb nőt is találhattak volna. -tett egy gumicukrot a szájába. -De ha egy modell lenne mellette akkor talán csak a kinézete miatt szeretné. -ő is lefeküdt mellém és a plafont néztünk mindketten. -Nem biztos. -mondta egyszerűen. -De, biztos. -intéztem el ennyivel. Mire felém fordult. -Ha szép egy lány attól még ugyanúgy lehet fantasztikus. -mire én is felé fordultam. Így feküdtünk egymás mellett. -Igen lehet fantasztikus, de ha szép akkor a többit meg sem látják benne. -magyaráztam. -Én még is meg láttam egy szép lányban, hogy milyen fantasztikus. -mosolygott -És lehet tudni ki az  a lány? -kérdeztem lélegzet vissza fojtva. Már épp válaszolni akart mikor valaki benyitott...


Köszönöm az eddigi feliratkozókat és kommenteket, ha össze jön az 5 komment jön a folytatás :) puszi és imádlak titeket <33 L.

8.rész

A Csütörtök és a péntek hamar eltelt. Egész nap ének és táncpróbák. Aztán az egészet egybe. Teljesen elfáradtam a nap végére ahogy mindenki. Ezért nem is nagyon volt időnk másra sem kedvünk. Luke keltett mint általában, de a nap további részében nem sokat beszéltünk. Esténként bejött jó éjszakát kívánni és körülbelül ennyi. Harryvel sem beszéltem valami sokat de pénteken hozott nekem egy kávét a próbára. Nagyon aranyos volt tőle. Esténként pedig ő is bejött beszélgetni bár mindig Luke után ami annyiban volt fura, hogy pont két perccel utána jött, mindkét nap. Amber azóta sem hívott ezért én sem kerestem őt. Mondjuk időm sem lett volna rá. De mindegy. Ma már szombat, ma lesz az előadás és a nap amikor apu találkozik Harryvel. Nem tudom mire számítsak. Remélem nem említi meg neki, hogy tetszik nekem. Az elég kellemetlen lenne. Nem sokára itt az idő, de előtte még van a főpróba és az előadás.
-Jess te jössz. -kiabálja L.A. a színpadról ezért el veszek egy mikrofont és elindulok a színpadra.
 ..
Izgatottan állok a színpad mellett, kevesebb mint öt percem van és én következem. Rettenetesen izgulok most a nagyszüleim és pár barátom is eltudott jönni, persze Amber nem. A kezemet tördelem és kezdek pánikolni. Mi van ha elrontom és mindenki kinevet? Nem erre gondolni sem akarok. A gondolataimból egy kéz rángat ki ami a vállamra nehezedik. -Izgulsz? -kérdezi a kéz tulajdonosa, de a hangjából felismerem, hogy ki az. Szembe fordulok vele és ragyogó zöld szemeibe nézek. Tényleg azt mondtam, hogy ragyogó? Atyaég. -Egy kicsit. -hazudom, mert még sem mondhatom, hogy mindjárt megörülök. -Nem lesz semmi baj. Megint fantasztikus leszel. -megölelt és pedig beszívtam ezt a fantasztikus 'Harry illatot' ki kell derítenem mit használ. -Ne mond el senkinek de én neked szurkolók. -súgta a fülembe amitől elnevettem magam. -Jessica készülj.-hallottam egy hangot a távolból ezért elengedtem Harry-t. -jó leszel.-mondta még utoljára és elindultam a színpad felé. Nagyon sok ember rohangál itt ilyenkor, hangosítók, világosítók, meg mindenféle ítók. Oda álltam a helyemre és vártam, hogy az előttem lévő lejöjjön a színpadról aki most Kim.
Hangos tapsvihar kíséretében sétál le a színpadról, a haját dobálja és idétlenül vihog. -Sok sikert lúzer. -mondja nekem és egy gúnyos mosollyal az arcán sétál el mellettem. Úristen ennek mi baja? Mindegy is mert már én következem ezért nincs időm ilyesmiken rágódni. Kisétálok a színpadra felcsendül az első akórd és elkezdem a számot. Megpillantom a sorok közt az apámat és a nagyszüleimet amitől elszáll az idegességem és remekül tudom énekelni a dalt. Mikor véget ér leeresztem a kezem és körbe nézek a nézők közt. Mindenki tapsol és fütyül amiből arra következtetek, hogy jól csináltam, de még a zsűri hátra van. A műsor vezető Mario Lopez sétál mellém. -Jessica ez remek volt. Legalábbis nekem tetszett de hallgassuk meg a zsűrit. Simon?-minden szem Simonra szegeződik aki előre hajol és megköszörüli a torkát. -Jessica gratulálok, tényleg jól csináltad. És annak ellenére, hogy múltkor első lettél ugyanúgy készültél és oda figyeltél mindenre, ami nekem nagyon tetszett. Persze még nem vagy tökéletes de nagy esélyed van a győzelemre. -bólintott én pedig el sem hittem amit mond. -Nagyon köszönöm. -nyökögtem. Mindenki remek kritikával illetett ami nagyon jól esett. Még útóljára meghajoltam és lesétáltam a színpadról. Az utánam következő az It's Midnight Red-volt sok sikert kívántam nekik és hátra siettem. -Remek voltál. -jött oda Harry és átölelt. -Köszönöm -súgtam neki. Kicsit eltávolodott, hogy a szemembe tudjon nézni. -Mondtam, hogy jó leszel. És még Simon is megdicsért ami nagy szó. -mosolygott azzal az örülten sexy mosolyával. Mire elpirultam és ő újra átölelt. Becsuktam a szemem és belélegeztem az illatát. -Gratulálhatok én is? -hallottam egy hangot magam mögül. Kinyitottam a szemem és elengedtem Harry-t. Megfordultam és Lukeal találtam szembe magam. -Jó voltál. -mondta és átölelt elég erősen. Persze nagyon jó barátom de valahogy Harry ölelése jobban esett. Mikor elváltunk rá mosolyogtam és szememmel Harry-t kerestem de nem láttam. -Meg keresem apámat. -mondtam Lukenak. -Megismerném. -mondta amivel meglepett de azt mondta apa, hogy vele nem akar megismerkedni, és ha oda viszem akkor ő ezt szóvá is teszi ami rettenetesen kínos lenne ezért nem tehetem. -Utál ismerkedni egyik barátomat sem mutattam még be neki. Vagyis de Ambert ismeri de mikor bemutattam mindenre megjegyzést tett. És még most is piszkálja mindennel. Szóval inkább ne. -igazából nem nagyon hazudtam mert tényleg nem szeret ismerkedni a barátaimmal. Csak azt mutatom be neki akivel meg akar ismerkedni, és most Lukeal nem akar. -Oké. -mondta és elment. Talán megbántottam? De csak védeni akarom. De nem nagyon tudtam ezzel foglalkozni mert az apám már ott is volt. -Az én kislányom. -ölelt meg és puszit nyomott az arcomra. -Én is örülök neked apa. -törtem ki a szorításából. -Na hol van az a Harry gyerek? -kérdezte mire nekem már rossz előérzetem volt. -Apa ugye nem fogsz vele szemét módon viselkedni? -tettem csípőre a kezem. -Nem csak meg akarom ismerni na hívd ide. -utasított én pedig bólintottam és elkezdtem Harry-t keresni. A folyosó végén hallottam Kim nevetgélését gondoltam ott lesz. Ezért elindultam a hang irányába, és bingó ott volt Harry, aki nem tűnt olyan vidámnak mint Kim. Oda sétáltam -Harry az apám szeretne megismerni. -próbáltam mosolyogni de elég kínos volt a helyzet. -Ja igen akkor menjünk is. -indult el és láttam a meg könnyebülést az arcán. -De éppen beszélgettünk. -mondja Kim és vissza húzta Harryt. -Később befejezzük. -nyugtatta meg Harry. -Mért van az, hogy ha megjelenik ez a csaj engem semmibe veszel? -akadt ki Kim. -Mondtam, hogy később megbeszéljük melyik körömlakk áll neked jól. De most az apjával kell találkoznom. -kezdett Harry is ideges lenni én pedig úgy éreztem, hogy nem kéne itt lennem. -Mi az, hogy kell? És mért mondod el neki, hogy miről beszélünk? -most már nyafogott. -Oké majd később találkozol vele, semmiképp nem akartam megzavarni.. -nem tudtam milyen szót használjak erre -  ezt. -intéztem el ennyivel. -Ne hülyülj már. Kim majd vár az apádnak megígértem, hogy megismerem. Na menjünk. -húzott magával Kim pedig úgy nézett ki mint aki mindjárt sírógörcsöt kap.
Mikor már jóval elhagytuk Kim-et óda szóltam Harry-nek. -Figyelj ott maradhattál volna. Látod, hogy kiakadt. -mondtam. -Túléli. Na merre van? -kérdezte és felém nézett. -Ott. -mutattam az apám felé. Elindultunk felé mikor meglátott elmosolyodott és elköszönt az embertől akivel eddig beszélt. Mikor oda értünk hozzá nem tudtam mit kéne tegyek vagy mondjak de hál istenek Harry kimentet. -Harry Styles. -nyújtotta a kezét apám felé. -James Prince. -fogadta el a kezét és megrázta. -örülök, hogy megismerhetem Mr.Prince. -mondta Harry. Anyám milyen illedelmes és aranyos. -Részemről a szerencse, és nyugodtan szólíts James-nek. -mondta apám amivel meglepett mert sosem ajánlja fel ezt egy barátomnak sem. -Te is énekelsz? -kérdezte apám. -Igen egy együttesben éneklek. One Direction. -mondta Harry. -Ja igen hallottam már rólatok. Jessicának egész nap rólatok áradozott. -mondta az apám mire én elsüllyedtem volna szégyenemben. Igaz párszor említettem neki őket de egész nap áradoztam? Harry felnevetett én pedig még jobban elpirultam. -Apa. -szóltam rá fenyegetően, hogy hagyja abba az égetést. -Semmi baj Jess. tudom, hogy te vagy a legnagyobb rajongó. -húzta az agyamat Harry. -Az enyhe kifejezés. -folytatta az apám. Remek ezek össze fogtak ellenem. -Aha szeretnéd. -löktem meg Harry vállát. -Nagyon szeretném. -nézett a szemembe és pimaszul mosolygott. Én pedig nem tudtam, hogy most mire is érti. -Egyébként kislányom remek voltál ma. -mondta az apám, kizökkentve az én kis világomból. -majd keresd meg a nagyszüleidet is. -mosolygott rám. És akkor apa háta mögött megjelent Luke. Lenézően nézett Harry-re aztán rám. Ne! Most biztosan azt hiszi, hogy őt nem akartam bemutatni Harry-t meg igen. Ajjjj....


Köszi, hogy elolvastad.5 komment és hétfőn jön a következő rész. Remélem tetszett:) Egyébként a vége Happy legyen vagy szomorú? :) L.

7.rész

Tegnap elkezdtem írni de kitöröltem véletlen ezért most újra kellett írnom. De a lényeg, hogy itt van. Köszönöm a tíz feliratkozót imádlak titeket:)  A blog még nem tudom hány részes lesz, de még sok mindent tartogatok. Egy kérdésem lenne a vége happy legyen vagy tragédia? Na de nem húzom tovább jó olvasást remélem tetszik majd xX

-Jessica kelj fel mert elkésel. -hallom meg Luke hangját aki éppen kelteget válaszul a fejemre húzom a takarót. -Tíz perced van gyere már. -lehúzza rólam a takarót és lehajítja a földre. -Luke mért van, hogy minden reggel megkínzol? -célzok ezzel arra, hogy tegnap meg rám ült. -Mert ha nem keltelek akkor sehova nem érsz oda. De kelj fel mert mindjárt táncpróbád lesz.-utasít és kimegy a szobámból. Nagyot sóhajtok és kiveszem a párnám alól a telefonomat, rápillantok az időre. Lukenak igaza volt mindjárt elkésem. Gyorsan kiugrottam az ágyból és beálltam a zuhany alá. Gyors felöltöztem és fogat mostam aztán lesiettem. Páran ültek lent de mivel siettem csak egy gyors 'sziasztok' és már  kint is voltam. Ma remek idő volt élveztem volna ha ma csak kint sétálhatok vagy akármi Londonban nem sokszor van jó idő de ma semmiképp nem lenne erre időm. A Tánc terembe belépve megpillantottam a háttértáncosokat akik már a helyükön álltak.
-Bocs, hogy késtem többé nem fordul elő. -mondom és leteszem a táskám az egyik sarokba. -Jó csak haladjunk ma még Lexi is jön hozzám. -mondja Lil -a tánctanár- és oda lép a zene lejátszóhoz. Beállok a helyemre és beindítja az Impossiblet. Mikor a táncteremben elhelyezett tükrökben látom magam rájövök, hogy ide való vagyok. Ezt kell csinálnom ez az amiben jó vagyok. Már gyerekkoromban rájöttem, hogy ezt szeretném csinálni. Mindenhol énekeltem a zuhany alatt, a suliban a szobámban néha még az utcán is. És tánc hát abban nem vagyok valami profi de megcsinálom mert szeretem és mindazt ami vele jár. Mikor véget ér a zene Lil újra indítja és megmutat pár lépést.

Már két órája táncon vagyok és ma még ének órám is lesz persze szeretem ezt csinálni de mostanában annyira fáradt vagyok. De ez ezzel jár és én elfogadtam tehát nincs nyafogás hajrá -biztatom magam.
-Na akkor még egyszer utoljára. -mondja Lil és mutogat, hogy álljunk a helyünkre.

-Remek volt bár néhány hangot még nem találtál el. Holnap azokat a részeket többször ismételjük. Mára végeztünk mehetsz. -mondja Mrs.Morgan amiért most nagyon imádom őt. Bár az a pár hang amit nem találtam el egy kicsit zavar. De még csak szerda van szombatig bele jövök remélem. Mikor kiértem az ajtón már nem az a remek idő fogadott mint reggel. Igaz már négy óra elmúlt de akartam kicsit élvezni ezt a jó időt. Mindegy majd máskor. Korog a gyomrom és akkor jövök rá, hogy ma még semmit nem ettem. Időm sem volt rá és nem is jutott eszembe. Mikor vissza érek a házba felmegyek a szobámba, hogy lezuhanyozzak a két és fél órás táncórán kicsit leizzadtam. Beálltam a zuhany alá és pár percig folyattam magamra a vizet, megmostam a hajam is. Mikor kész lettem megszárítottam és kivasaltam egy kicsit. Aztán lementem, hogy egyek valamit. Lent nem volt senki mert mindenki vagy ének órán van vagy táncol. Ilyenkor csak a négy segítő szokott a házban lenni. Tehát Harry itt van. De nem kopoghatok be a szobájába, hogy 'szia Harry nem lenne kedved beszélgetni velem?' az elég furán venné ki magát. Ezért keresek a hűtőben valami ehetőt. Csináltam egy sonkás-paradicsomos-majonézes-uborkás szendvicset és narancslét. Leültem a pulthoz és elkezdtem enni. Már majdnem megettem mikor Harry igyekezett lefelé a lépcsőn egy alsónadrágban délután fél ötkor(!) -Szia Jess hát te? -megáll előttem és egy kicsit sokáig elidőztem a kocka hasán és a lábain. Remélem nem vette észre. -Szia most értem vissza hosszú napom volt. -sóhajtok és átülök a kanapéra ő is letelepszik mellettem és a lábát az ölembe teszi. -Hát ez ilyen de mikor a színpadon állsz és mindenkinek tetszik amit csinálsz akkor jössz rá, hogy nem számít mennyit gürizel megéri. -mosolygok mert egyet értek vele és remélem, hogy egyszer majd én is ilyen sikeres leszek mint ő. -Egyébként, nem akarok beleszólni de mért vagy alsónadrágban? -felhúzom a szemöldököm ő pedig kaján mosolyra húzza a száját.  -Ma pihenő napom volt. -legyint -Aha szóval te itt nyaralsz? Egész nap aludhatsz, pihenhetsz, amit csak akarsz és még el is ismernek ezért. -mondom ki a tényeket és elismerően mosolygok. -Azért nekem sem egyszerű. Ma például nagyon unatkoztam mert nem volt itt senki ezért gondoltam megnézek egy filmet de nem tudtam választani, hogy a szerelem hullámhosszán vagy az igazából szerelmet nézem meg. -mondja és sértettséget színlel mintha tényleg nehéz helyzetben lenne. -Igazából szerelem a kedvenc filmem. -ujjongok mert végre egy pasi aki szereti. -Tényleg? Akkor egyszer megnézhetnénk együtt. -ajánlja fel mire kedvesen mosolygok mert nekem is ez jutott eszembe csak én sosem mertem volna kimondani. -Szombaton a műsor után jött volna a barátnőm de lemondta akkor megnézhetnénk. -mikor kimondom már meg is bánom mert nem szeretnék olyannak tűnni mint Kim. -Szombaton jó lesz. Majd veszek popcornt meg gumicukrot és filmezünk. -nagyon örültem neki de próbáltam kevésbé kimutatni. De anyám ki ne örülne ha Harry Styles-al a szombati közös filmezést tervezgetné? Szerintem nincs olyan. -Remekül hangzik. -vallom be és rá mosolygok ő vissza mosolyog rám és a zöld szeme csak úgy ragyog. Annyira gyönyörű szeme van bele veszik az ember. De a pillanatból az ajtó csapódása ver fel. Mindketten oda kapjuk a fejünket és Luke áll az ajtóban. Mereven áll és felénk bámul szemében mintha harag lenne. -Hát ti? -kérdezi köszönés nélkül és felénk bök. Igaz a helyzet kicsit félreérhető. Harry alsónadrágban a két lába az ölemben és meghitten néztük egymást. Legalábbis én biztosan. -Beszélgetünk. -mondja Hazz. szárazon és vissza fordul hozzám. Az arcán egyfajta gúnyos mosoly jelenik meg amit nem tudok mire vélni. -Szereted a gumimacikat? -kérdezi tőlem és nem lehet letörölni a képééről azt a mosolyt. Luke pedig leült a másik oldalamra. -Aha szeretem. -nyökögöm mert egy kicsit mintha kínos lenne a helyzet. Bár nem értem mért. -Fel kell mennem apát felhívni. -hazudom bár tényleg rég beszéltem vele de nem terveztem, hogy felhívom. Levettem Harry lábát a lábamról és felálltam. Felmentem a lépcsőn és a tetejéről még vissza néztem. Luke és Harry egymás szemébe nézve ülnek. Elég félelmetes látvány de inkább bemegyek a szobámba a fiúk furák. Leülök az ágyra és előveszem a telefonom, kikeresem a számot és tárcsázom. Apa két csöngés után fel is veszi.
-Szia hercegnőm hogy vagy? -igen apa szerint még öt éves vagyok és úgy is bánik velem. Folyton becézget néha szörnyen idegesít de nem szólok mert tudom, hogy csak szeret.
-Szia apa jól vagyok csak fáradt. -mondom neki
-Pihenj akkor. Nem azért vagy ott, hogy egész nap dolgoz. -megnevetett, hogy apa ezt munkának nevezi. Mert oké, hogy sokan ebből élnek de igazából tök buli.
-és a többiek kedvesek? Össze barátkoztál? -kérdezi
-Igen apa minden rendben. Luke nagyon jó barátom lett sokat beszélgetünk. De Harry-vel is sokat együtt vagyunk mostanában. -mesélem bár azt a részét kihagytam, hogy Harry azért eléggé tetszik.
-Harry? Az a fiú akinek a nyakába borultál? -remek apa is látta, mondjuk itt volt de mindegy.
-Igen apa ő az.
-Meg szeretnék vele ismerkedni. -jelenti ki mire elkerekedett a szemem
-Mért? -kérdeztem elég fura hangon
-Mert kíváncsi vagyok rá. Rendes fiúnak látszik.
-És azért szeretnéd megismerni mert rendes fiúnak látszik?
-Igen meg azért mert ha a nyakába borulsz biztos nem közömbös neked. -nem közömbös? Asszem nem tudok titkolózni.
-Az azért volt mert örültem. Nem azért mert tetszik. -hazudom vagyis akkor tényleg nem azért borultam a  nyakába mert tetszik.
-Oké ha te mondod. De azért szeretném megismerni. -jelenti ki abban a hangnemben amiben nem tudsz vele már vitatkozni mert eldöntötte.
-Rendben akkor majd szombaton a műsor után. -egyezek bele.
-Oké.
még úgy tíz percig beszéltünk aztán lerakta mert be kell menjen az irodába. Az apám ügyvéd és sokat dolgozik, hogy mindent meg tudjon adni nekem. Sajnos nincs testvérem bár szerettem volna egyet de ez már sosem valósul meg. De milyen jó lenne egy nővér akivel mindent megbeszélhetsz. Kölcsön veheted a ruháit, elmész vele vásárolni. De nekem nem lesz ilyenem. Ez már biztos.

Kilenc óra van. Miután apámmal beszéltem elaludtam, mert nagyon fáradt voltam. Felülök és körbe nézek a szobában. Elég nagy rumli van. A ruháim és a cipőim a földön szétdobálva. A hajszárító a fotelban. Poros a tv. Mentségemre legyen, hogy mostanában sokat kések, és ezért sietnem kell és nincs időm pakolászni. De mivel most aludtam ezért nem vagyok fáradt megcsinálom. Nem vagyok rend mániás de szeretem ha rend van körülöttem. Bemegyek a fürdőbe és megmosom az arcom hideg vizel. Aztán elkezdek takarítani úgy fél óra alatt elkészültem. Eszembe jutott Amber ezért tárcsáztam. Négy csengés után felvette.
-szia mond gyorsan. -szól bele
-Szia csak azért hívtalak mert régen beszéltünk.
-Igen de most nem tudok beszélni majd hívlak puszi. -és letette. A telefont nézem pár másodpercig és elkap a sírás. Nem tudom mért talán mert ő az egyetlen aki megértett aki velem volt az anyám helyett vele beszéltem meg a dolgokat. Mert ő nem volt velem Amber viszont igen. És most őt is elvesztem. Talán az én hibám? Elüldözök magam mellöl mindenkit aki fontos.
Öt perce sírok az ágyamon és nem hiszem, hogy valaha abba tudom hagyni. Mi lehet Amberrel? Mért nem tud velem beszélni? Vagy mért nem akar? Kopognak az ajtón de oda sem figyelek. Majd elmegy. De nem újra kopog biztos Luke az. -Luke most nincs kedvem beszélgetni -kiáltok ki elcsuklott hangon. Mire kinyílik az ajtó. -Az remek mert nem Luke vagyok. -mondja mosolyogva és beljebb lép. Mikor meglát már nem mosolyog. -Mi a baj? -kérdezi és leül mellém az ágyra. -Harry mit keresel itt? -kérdezem és letörlöm a szememből kibuggyanó könnyet. -Mi a baj? -ismételte meg a kérdést. -Semmi csak.. -nem mondok semmit mert újra zokogni kezdek. Harry átölel és a fejem a vállába fúrom. Ő pedig megnyúgtatóan simogatja a hajamat. -Ha szeretnél róla beszélni hallgatlak. -súgja a fülembe. -Ha nem akkor pedig itt leszek míg jobban nem leszel. -erre szorosabban ölelem és sírok a vállába. A gesztus, hogy itt marad velem nagyon kedves és megnyugtató. Pár percig még sírtam mikor felemeli a fejemet az államnál fogva és letörli a könnyeimet a hüvelyk ujjával. -Jó figyelj mosd meg az arcod és feküdj le. -a hangja kedves és végig a szemembe néz. Tudom, hogy jót akar de nem tudok megnyílni előtte. Ambernek is több évbe telt míg elmeséltem nem állok készen erre. Még nem. Teszem amit mond és bemegyek a fürdőbe megmosni az arcom. Aztán vissza megyek a szobába ahol Harry aggódva nézz rám. Leülök mellé és szégyenlem magam amiért előtte sírtam.
-Gondolom most egy hisztis libának nézel. -sütöm le a szemem nem akarok a szemébe nézni. Most nem.
-Dehogy, biztos jó okod volt erre. Egyébként sosem néznélek hisztis libánk. Tudom, hogy nem vagy az. -Most már felnézek a szemébe. Az arcán kedves mosoly ül. -Köszönöm tényleg és lehetne, hogy ez köztünk marad? -kérdezem mire meg rázza a fejét. És a göndör fürtjei szállnak. Úgy beletúrnék abba a gyönyörű hajába. -Nem fogom elmondani, de azért kicsit bánt, hogy szerinted elmondanám. -színlelt sértettség van a hangjában mire felnevetek. -Jóban vagy? -kérdezi -Igen és köszönöm. -elmosolyodik. -Amúgy beszéltem apámmal és szeretne meg ismerni. -terelem el a témát, nehogy rákérdezzen mi bajom.  -Engem? Mért? -kérdezi és végig mosolyog. Imádom ezt a mosolyt. -Hát kérdezte, hogy össze barátkoztam-e aztán mondtam, hogy igen Lukeal és veled sokat beszélgetek. Ő meg mondta, hogy szeretne veled megismerkedni. -a második részét inkább kihagytam. -És Lukeal is szeretne? -kérdezi bár nem értem, hogy ez mért fontos.
-Nem vele nem. -mondom egyszerűen ő pedig még jobban mosolyog. Fura srác az egyszer biztos. De nagyon bírom. -Most min mosolyogsz? -kérdezem -Semmin -legyint és eltűr egy kósza hajtincset a szeméből. -De megyek próbálj meg aludni ha nem tudsz itt vagyok pár szobával arrébb -kacsint én pedig meg ütöm a vállát. -perverz- nevetek mire ő is nevet. -én semmi rosszra nem gondoltam de te igen most árulta el magad. -nevetve feláll és nyom egy puszit az arcomra. -jó éjt. -integet és kilép az ajtón.
Annyira aranyos és oké bevallom nagyon tetszik!

*Luke szemszög*
-Hova-hova? -jön ki Jess. szobájából Harry. -Jessnek akarok jóéjt kívánni nem mintha közöd lenne hozzá. -mondom és próbálom arrébb lökni de nem megy. -Jess már lefeküdt úgyhogy ne zavard.-mondja nekem és továbbra is ott áll. -majd ha zavarom azt megmondja ő. -mire elmosolyodik. -Figyelj felőlem bemehetsz de képzeld csak az apjának engem fog bemutatni szombaton és mikor kérdeztem, hogy mást is bemutat neki azt mondta, hogy nem! Úgyhogy nem szeretne veled beszélni és már lefeküdt hagyd őt. -mondja. -Mért akarna bemutatni téged engem meg nem? -még mindig mosolyog. IDEGESÍTŐ -Szombaton meglátod. -és eláll az ajtóból de nem megyek be hanem vissza megyek a szobámba és lefekszem.

6.rész

Na már itt is van a 6.rész:) Köszi a kommikat és a feliratkozokat ez az első blogom de mikor látom, hogy egy új hozzászólás vagy egy újabb felirtkozó már jól érzem magam:$  na szóval a részről annyit, hogy remélem tetszik majd és kapok pár kommentet:) a következő rész még ezen a héten lesz vagy pénteken vagy szombaton:) na akkor a rész:

Reggel arra keltem, hogy Luke rám ugrott, igazán kellemes ébresztés. -Hát te? -nyögtem ki mert nem nagyon tudtam mást. -Neked is Jó reggelt. -próbált sértődött lenni de nem sikerült mert elnevette magát és végre leszállt rólam. -Szebb lenne a reggelem ha nem akarnál megfojtani. -nevettem és oldalba löktem. Aztán felültem és megdörzsöltem a szemem. Velem szemben helyezkedett el és mostmár szemügyre tudtam venni rendesen. Egy alsónadrágon kívül semmi nem volt rajta, ami azért volt fura mert ő sosem mászkál így de nem hoztam ezt szóba csak csendben ültem és nem vettem róla tudomást. -este korán lefeküdtél mi történt? -felhúzta a lábát az ágyra, hogy kényelmesebben tudjon ülni. -Csak hosszú napom volt, fáradt voltam és Amberrel is össze vesztem. -úgy éreztem vele beszélhetek erről, és legalább nem fog Harryről kérdezgetni.
-mért mi történt? -nézett a szemembe aggódó pillantással. -most sem tud eljönni és a telefonba is folyton leráz de ma felhívom, hogy mi van vele. -panaszoltam neki. Mióta itt vagyok Luke az akivel meg tudok beszélni ilyen dolgokat bár a szüleimről nem mert ez rám tartozik és csak Amber tud a családi problémáimról de neki is pár évbe telt míg elmeséltem, bár tudta, hogy nincs minden rendben hiszen már 7 éves kórom óta ismer de akkor még én sem tudtam igazán feldolgozni ezt. -figyelj ezzel most nem kéne törődnöd tudom, hogy nehéz de a versenyre kell koncentrálnod. -megfogta a kezem nyugtatás képen és egy halvány mosoly jelent meg az arcán. -igazad van de attól ma még felhívom. -jelentettem ki. -rendben és ha valami lesz itt leszek veled. -mondta -köszönöm -mosolyogtam rá ő pedig átölelt egy ideig így lehetünk mikor elengedtem. -na de menj mert fel kell öltöznöm. -toltam el az ágyamról. -jó,jó megyek. -mosolygott és ki ment az ajtón.

*Luke szemszög*
Mikor kijöttem az ajtón Harry lépkedett arra egy boxerben, nem meglepő mindig így járkál. Meg látott és elég fenyegetően nézett rám. -te mit kerestél Jessicánál így? -mutatott végig rajtam mert csak egy alsó volt rajtam, ahogy rajta is. -Felkeltettem mért? -néztem rá gúnyosan -aha, csak kérdeztem. -és lement a lépcsőn.
Annyira nem bírom ezt a gyereket, azt hiszi mindent megtehet és bárkit megkaphat mert ő Harry Styles. De nagyon téved csak egy beképzelt, idegesítő srác aki sokat képzel magáról. Annyira feltud húzni.

*Jessica szemszög*
Felöltöztem és mivel csak 9 óra volt ezért még volt időm hiszen ma csak 11-re kell mennem Mrs.Morgan-hez. És mivel nem tudtam mit csinálni ezért kitaláltam, hogy elmegyek futni. Otthon is mindig jártam de mióta itt vagyok még nem sikerült pedig ez remek stressz levezető. Ezért áthúztam a csinosabb ruhámat és felvettem egy edző ruhát elővettem a telefonom  aztán lementem a nappaliba ahol ott volt a Hollywood Ending csapat akik éppen reggeliztek, Adam és Lexi akik kaját csináltak maguknak Harry és Steven akik beszélgettek és Kim aki ezt figyelte(!)  Mikor az ajtóhoz értem Steven megkérdezte hova megyek. -csak futni. -válaszoltam sietősen mert már menni akartam. -Jöhetünk? -megzavart a többes szám ezért rá kérdeztem. -Ti? -néztem rá kérdően. -aha én meg Harry. Na jöhetünk? -először csak pislogtam aztán megrántottam a vállamat. -felőlem de siessetek. -mondtam és az ajtónak dőltem. -én is jövők! -jelentette ki Kim. Ez remek lesz.-gondoltam magamban. Kevesebb mint tíz perc múlva  a két fiú jelent meg az ajtóban. -mehetünk. -jelentették ki. -De Kim azt mondta, hogy jön. -mondtam mire megrázták a vállukat. -Nem baj elkésett menjünk. -mondta Steven én pedig nekem mindegy pillantással elindultam utánuk. -Na merre? -kérdezte Harry -szerintem arra -mutattam jobbra -ott nem jár annyi ember. -beleegyeztek és elindultunk. Már két perce futottunk mikor Steven megállt. -É-én n-nem bírom. -lihegte. -két perce futunk gyere már!-mondta neki Harry. -menjetek én vissza megyek. -ezzel megfordult és ott hagyott minket. Kérőn néztem Harryre aki megrázta a fejét és mosolygott. -nem bírja a futást. -legyintett, és előre futott. Nekem sem kellett több futottam utána. Ha valaki látna biztos valami örült rajongónak gondolna aki fut Harry Styles után egy aláírásért pedig csak meg akartam előzni. Mikor utol értem hátra fordult és nevetett. -úgy látom te sem nagyon bírod. -aztán le lassított. -verseny? -kérdeztem ő bólintott elhelyezkedtünk egymás mellett Harry számolt és háromra elindultunk. Sokkal gyorsabb volt nálam és a célba is sokkal előbb beért. -azt hittem sosem érsz ide. -ugratott. -te hogy futsz ilyen gyorsan? -kérdeztem miután kifújtam magam egy kicsit.
-Amikor a rajongók futnak utánam muszáj gyorsnak lennem. -nevetett -most én is úgy nézhettem ki mint egy őrült rajongó aki utánad fut. -már sétáltunk egymás mellett. -mért nem ezt tetted? -kérdezte és rám nézett. -nem, mert én meg akartalak előzni és nem vagyok őrült rajongó. -eltűrtem a hajam mert a szemembe hullót, fel kellett volna gumiznom. -aha persze tudom, hogy minden koncertünkön ott voltál, és néha még követél is hazáig. -ugratott és egyfolytában nevetett. -aha egyszer a turné buszra is felszöktem. -szálltam be a viccelődésbe. -az te voltál? A srácokkal már keressük egy ideje fel akartuk jelenteni és most, hogy bevallottad. -nézett rám amolyan 'sajnálom nem tehetek mást' nézéssel. -Nem tekinthetünk el ettől? Többé nem teszem ígérem. -néztem rá sajnálkozó tekintettel. -talán elkerülheted egy feltétellel! emelte fel a mutató ujját. -mi lenne az? -megálltunk egymással szemben mert egy kis bolt-hoz értünk. -add meg a számod. -először furán néztem aztán folytatta -ha Kim elhívna valahova és te a közelbe vagy akkor megcsörgetsz én pedig le tudom rázni. -aha én meg azt hittem másért kell neki a számom. Hülye vagyok beképzelek magamnak dolgokat egy kicsit csalódott voltam de próbáltam nem mutatni neki ezért mosolyogtam.
-rendben itt van -adtam oda neki a telefonomat, hogy kiírja a számomat. -köszi megcsörgetlek és meglesz az enyém is. -adta vissza és hívott. -most, hogy megvan a számom remélem azért nem fogsz hívogatni egész nap. -nevetett ebből gondolom, hogy csak viccelt. -pedig ezt terveztem és meg is adnám pár barátomnak tudod ők nagy rajongóid. -próbáltam komoly lenni, nem nagyon sikerült. -Hát én kiírhatom a te számod Twitterre és egész nap eleszel. -közben a zsebébe ejtette a telefonját. -azt hiszed ha valamit kiírsz akkor mindenki azt teszi amit mondasz? -felhúztam a szemöldököm és én is eltettem a telefonom. -Nem, de ha a egy szép lány számát kiírom akkor biztos, hogy hívni fogják. -egy kicsit elpirultam ezért lesütöttem a szemem. -ezzel csak az a baj, hogy a legtöbb követőd lány és ők nem hiszem, hogy szép lányokat akarnak hívogatni. -még mindig  a bolt előtt álltunk ahol csak  az eladó volt bent -nyitva volt az ajtó-.
-Honnan veszed, hogy a legtöbb lány? Talán te is követsz? -huncut mosolyra húzta a száját, bár ne lenne ennyire aranyos. -Én? Nem. De eltudom képzelni, a követőidet.
-Én sem követlek téged. -mondta sértődötten. -Hogy fogok így aludni - gúnyolódtam -na menjünk be a boltba. -mosolyogtam és bementünk. Vettünk két üveg vizet és elindultunk vissza.
Mikor vissza értünk gyorsan felmentem a szobámba, hogy lezuhanyozzak mert nemsokára kell mennem énekórára. Tíz percig zuhanyoztam és gyorsan felöltöztem muszáj volt sietnem mert már késében voltam. Gyorsan lerohantam a lépcsőn aztán ki az ajtón. Hamar oda értem Mrs.Morganhez és el is kezdtük a beéneklést ami ugye nagyon fontos. Aztán pedig rátértünk a dalra. Tizenegy óta itt vagyok most meg már fél nyolc. Egész nap énekeltem és már nagyon fáradt vagyok. -Rendben ma már sokkal jobb volt mint tegnap a hét végére tökéletes lesz. Most menj már biztos fáradt vagy. -mondta Mrs.Morgan én pedig hálásan pillantottam rá. -Rendben köszönöm akkor holnap. -intettem és kimentem az ajtón. Mikor vissza értem fáradt voltam és csak piheni akartam. De amikor felértem Kim állt a szobám előtt. -Végre megjöttél. -kezdte és már tudtam, hogy ez hosszú lesz. -ének órám volt. -vontam meg a vállam és kinyitottam az ajtót,hogy bemenjek. Kim is bejött és becsukta az ajtót. -Reggel mért nem vártál meg? Ha azt hiszed távolt tudsz tartani Harrytől akkor tévedsz. -mondta fenyegetően jesszusom, -Te miről beszélsz? Én meg akartalak várni de a fiúk mondták, hogy menjünk. -védekeztem hiszen így volt. -Na persze, tudom, hogy a te ötleted volt de Ő akkor is az enyém lesz jobb ha tudod. -mondta. -Oké ha te mondod. -hagytam rá ő pedig ki rohant a szobámból.
Nem leszünk barátok ez már biztos, de ellenségeket nem akartam na mindegy, valahogy túlélem. Gyorsan zuhanyoztam mert ez mindig segít ha fáradt vagyok aztán lementem, hogy egyek valamit. Mindenki lent volt ezért gyors csináltam egy szendvicset és felmentem. Nem szeretnék még egy veszekedést Kimmel. Az ágyamon ültem megettem a kajámat és felhívtam Amber-t mert ugye akartam vele beszélni de nem vette fel. Megpróbáltam még egyszer de semmi ezért hagytam ha látja, hogy hívtam biztosan vissza hív majd.
Pihentem egy kicsit aztán Luke jött be a szobámba. -Szia milyen volt a napod? -kérdezte és leült az ágyamra. -Fáradt vagyok és neked? -kérdeztem -Elég jó, Kim egész nap téged keresett. -Megtalált. És lekiabálta a fejemet. -lehajtottam a fejem -Mért? -kérdőn nézett rám. -Mert reggel Harryvel és Stevennel mentem futni és a srácok mondták, hogy őt ne várjuk meg de azt hiszi, hogy az én ötletem ezért most utál. -mondtam mintha tök természetes lenne ő pedig furán nézett. -szóval féltékeny. -vette az adást. -ja de nem értem mért hiszen csak barátok vagyunk vagyis szerintem még annak sem mondhatjuk csak ismerkedünk. -megvontam a vállam és lefeküdtem az ágyamra. -Aha csak barátok. És mivan Amber-el? -váltott témát. -Semmi hívtam de nem veszi fel.. -válaszoltam szomorúan. -Biztosan hívni fog. -nézett rám biztatóan . -de hagylak piheni joéjt. -adott puszit az arcomra és kiment.
Ez egy hosszú nap volt inkább alszom.

5.rész

Sziasztok, meghoztam az 5.részt :) Szeretném ha legalább 5 komment lenne a részhez megoldható?
Köszönöm az eddigi felirítkozókat remélem lesz még, tudom hogy van még mit javulni az írásomban de rajta vagyok és mivel ez az első blogom nézzétek el ha pár hiba van benne :D
na akkor nem is huzzom tovább itt a rész! Jó olvasást és puszi L.







Mikor kiléptem az ajtón megcsapott az őszi szellő, Szeptember volt ugyan de mivel Angliában éltem mindig ezért nem nehéz megszokni, hogy esik az eső mint ahogy ma is. Érdekes mert akik itt élnek már nem is nagyon használnak esernyőt. Ahogy én sem használok kivéve mikor nagyon esik de ilyen kis záporoknál nem szoktam. A zenetanár csak pár házzal arrébb helyezkedik ezért hamar oda értem. Mikor bementem Mrs.Morgan már a zongora előtt ült. Mikor becsuktam az ajtót felnézett és rám mosolygott.
-Jóreggelt Jessica. -köszönt és szemét vissza szegezte a zongora billentyűzetére. -Jóreggelt Mrs.Morgan. -vissza köszöntem és a dzsekimet -mivel kicsit hideg van ezért felvettem- felakasztottam a fogasra és beljebb léptem a helységben. -Tehát, Impossible, először beénekelünk aztán rátérünk  a dalra. -mondta én pedig megálltam a zongora mellett és figyeltem. Elkezdtünk beénekelni, nála ez mindig nagyon fontos, mindig azt mondja, hogy a legnagyobb énekeseknek is muszáj ezért általában tíz perc ezzel telik.
Mikor rátértünk a dalra folyamatosan mosolyogtam bár a dal inkább szomorú volt még sem tudtam el komolyodni, talán Harry az oka próbálok másra gondolni de nem megy. Mért van rám ilyen hatással, hogy egy szép szót mond és egész nap csak mosolygok. De úgy tűnik ezt Mrs.Morgan is észre vette.
-Jessica ez egy szomorú szám, mért mosolyogsz egyfolytában? -felhúzta a szemöldökét és olyan 'csináld rendesen' nézéssel nézett rám. -sajnálom, most már figyelek. -ígértem és újra elkezdte a dalt.
Mikor már húsz perce énekeltem még mindig mosolyogva. -Jessica jól énekelsz de próbáld meg letörölni ezt a vigyort a képedről, holnap találkozunk szia. -igen ő mindig ilyen kedves, de igaza volt ahogy mindig, tudja, hogyan kell az emberekre hatni. -rendben és sajnálom, akkor holnap. -mondtam aztán felhúztam a dzsekimet és elindultam. Az ajtoból még vissza szóltam hogy,  'Viszlát' aztán kiléptem az  ajtón. Már nem esett az eső, de még mindig hűvös volt. Lassan sétáltam és végig mosolyogtam, bár a házban nem kéne mert ők megkérdezik mi az oka nem úgy mint Mrs.Morgan aminek amúgy nagyon örültem. Pár perc alatt oda értem és bementem páran a kanapén üldögéltek a többiek gondolom ének órán vannak -mindegyik csapatnak külön tanára van-. -Sziasztok. -köszöntem oda páran rám néztek aztán folytatták azt amit éppen csináltak.
-Szia Jess. te ének órán voltál? -jött oda Lexi és kérdőn nézett rám. -Igen mért? -kérdeztem felvont szemöldökkel. -Csak mert aki onnan jön annak általában nincs ilyen jó kedve. -Tény, hogy Mrs.Morgan elég nehéz esett és aki vele tölt egy órát nem igazán szokott mosolyogni de Lexinek nem mondhattam el, hogy mért is van jókedvem, mert az elején még kijöttünk egymással de mostanában inkább Kimmel tölti minden szabad percét. -Elég jó óra volt.-válaszoltam és elsétáltam mellette. Mikor a lépcsőn mentem felfelé éppen Luke jött lefelé. -Szia -köszönt és megvillantotta ezer wattos mosolyát. -szia Luke -mosolyogtam rá.
-na mi van ilyen jó volt az ének óra? -kérdezte, ő is észre vette... -nem csak, na mindegy. -mondtam és elindultam felfelé őt kikerülve mikor a szobámhoz értem kinyitotta az ajtót és beléptem de Luke is ott  volt ezért kérdőn néztem rá. -ha nem azért van jó kedved akkor mért? -kérdezte és leült az ágyamra. Luke-al más a helyzet mint Lexivel. Luke már az első naptól kezdve kedves velem és nagyon jól kijövünk egymással. Ő igaz barát, bár azért ezt neki sem mondom el mert még én sem tudom mi van velem. -csak beszéltem Harryvel. -amikor ezt kimondtam meg is bántam. Luke a szemöldökét ráncolta és nem értette. -Azért van jókedved mert vele beszélgettél? -kérdezte és leültem mellé az ágyra szembe fordult velem és engem fürkészett. -nem csak tegnap halottam egy beszélgetést, ezt beszéltük meg és örülök mert nem rólam volt szó. -mondtam mire ő még értetlenebb arcot vágott. -ezt most nem értem. -mondta de én csak legyintettem. -nem lényeg. -mondtam aztán felakartam állni de ő visszahúzott az ágyra. -na mond el. -kérte, kiskutya szemekkel ezért sóhajtottam és folytattam.. -tegnap halottam, hogy Harry és Steven beszélgetnek, valakiről és olyanokat mondanak, hogy nyomulós meg idegesítő, és én azt hittem rólam van szó. -sóhajtottam és folytattam, -de aztán ma eljött velem a Starbucksba és megkérdeztem, hogy mért nem nekem mondja meg ezt aztán elmondta, hogy Kimről volt szó nem rólam, ezért volt jó kedvem mert nem vagyok nyomulós. -mondtam és nevettem. -aha, szóval Kim nyomulós ez világos de mért gondoltad, hogy rólad van szó? -kérdezte és hátra tűrte a haját. -Hát mert ugye a műsor után a nyakába ugrottam mert  örültem, hogy első lettem aztán bocsánatot akartam ez miatt kérni de aznap ugye nem volt itt másnap pedig mikor beszélni akartam vele azt mondta telefonálnia kell. -mondtam -igen és? -kérdezte aztán mondtam tovább. aztán tegnap mikor beszélgettek Stevennel ezt mondták, hogy miatta mentem el mert a műsor után mit csinált meg hogy, ma is leráztam gyorsan ezért azt hittem rólam van szó. -mikor végeztem Luke csak bólintott. -értem, és azért van jó kedved mert nem rólad volt szó? -kérdezte furán. -igen, mert nem én vagyok a nyomulós. -jelentettem ki büszkén mire felnevetett. -az nem vagy de örült az igen. -mondta és elkezdett csikizni. Nagyon nevettem mert rettentően csikis vagyok. -hagyd abba. -kértem nevetve de ő csak folytatta. Mikor nyílt az ajtó mindketten felnéztünk. Elég félreérhető szituációban voltunk. Hiszen rajtam feküdt. Az ajtóban Harry állt és kérdőn nézett ránk. -Bocsi, hogy megzavartam a -aztán egy pár másodpercre elhallgatott és folytatta. -akármit csak azért jöttem, hogy megkérdezem jól ment-e az ének óra de akkor majd később. -mondta és becsukta az ajtót. -szerinted mit hitt mit csinálunk? -kérdezte nevetve. -nem tudom -mondta aztán meglöktem ő pedig végre leszállt rólam. -menj utána és mond el, hogy csak szórakoztunk. -mondta én pedig felvont szemöldökkel néztem rá. -miért? -kérdeztem. -figyelj tudom, hogy bejön neked és nem kéne ilyen hülyeség miatt, rosszban lenned vele. -mondta -mivan? nekem nem jön be és mért lennék vele rosszba azért mert szórakoztam a barátommal? nem értelek. -mondtam és felálltam nem értem Luke-ot
-Figyelj Jess mondhatod, hogy nem jön be neked és talán magadnak bemesélheted de nekem nem. Látom rajtad, mikor lejön egy szál boxerben és te le sem tudod venni róla a szemed. Vagy ez, hogy annyira jókedvű vagy mert nem rólad beszélt. Bejön neked Jess. -mondta és olyan "mindent tudok" pillantással nézett rám. Elég idegesítő pillantás.-Luke! Nekem nem jön be. -ennyit tudtam mondani. -Oké, majd beszélünk erről ha már te is belátod de most lemegyek és elmondom, hogy csak szórakoztunk. -indult az ajtó felé. -erre semmi szűkség. -szóltam utána, mert tényleg nem éreztem, hogy szűkség lenne rá. Ő nem mondott semmit csak kiment és becsukta az ajtót. Nem értettem Luke honnan vette, hogy bejön nekem hiszen nem is.vagy talán neki van igaza? És lehet, hogy tényleg bejön nekem. Vagyis persze tetszik, hiszen kinek nem tetszene Harry Styles. Hülye kérdés, de attól még mi az hogy mindig nézem, hogy boxerben van ez azért elég kellemetlen oda kéne figyelnem, hogy meddig bámulom..

Mai nap gyorsan elment már hét óra van és ma nem is nagyon beszéltünk már Luke-al vagyis erről egyáltalán nem beszéltünk. De minden olyan fura volt. Harry beszélgetett velem többször és mikor Luke-al beszéltem furán nézett ránk. Kim folyamatosan Harry nyomában volt és azt figyelte mit csinál és kivel. Nem tetszett neki mikor másokkal beszélt és nem rá figyelt. Én pedig elég furán éreztem magam.A reggeli jókedvem elszállt és úgy éreztem elég volt a mai napból ma sok minden történt és már fáradt voltam. Ezért gyorsan ettem aztán zuhanyoztam és befeküdtem az ágyba. Már majdnem elaludtam mikor csörgött a telefonom. Amber volt a legjobb barátnőm. Ezért gyorsan felkaptam. -Szia Amb. -köszöntem mosolyogva már rég nem beszéltünk.
-Szia Jess csak azért hívlak mert szombaton nem tudok még sem menni. -mondta és a hangjában hallottam a szomorúságot. -Semmi baj majd máskor. -mondtam mert még sem várhatom el, hogy miattam utazgasson és itt töltse a napot. -Tényleg sajnálom csak az apám kitalálta, hogy most szombatra teszi az apa-lánya napunkat. -Amber és az apja minden hónapban tartanak egy apa-lánya napot mikor mindketten ráérnek de ez általában úgy szokott lenni, hogy mikor az apja rá ér ráparancsolja, hogy aznapra ne csináljon programot mert neki máskor nem jó. -rendben megértem. -mondtam megértően. -köszönöm igazi barát vagy de most le kell tennem majd beszélünk szia. -és kinyomta csak néztem pár percig a telefonom és betettem a párnám alá -mindig ott tartom mikor alszom- Amber mostanában fura tudom, hogy ez most nem az ő hibája de előző héten sem jött és nem is hív és ha hív is akkor hamar leráz. Meg sem kérdezi mi van velem és mielőtt én megkérdezhetném kinyomja, pedig sosem volt ilyen. Megígérte, hogy mikor majd bekerülök akkor is ugyan olyan lesz a barátságunk vagyis inkább miattam félt, hogy én ugyan olyan leszek-e de mégis ő változott. De majd holnap felhívom és beszélek vele. -döntöttem el aztán behunytam a szemem és pár percen belül aludtam.

sorry

tudom ugy volt hogy holnap hozom, de sajnos elutazom. de lehet már csütörtökön haza jövők és akkor első dolgom lesz megirni. addig is kitalálok valami nagyon izgalmas részt és hosszabb is lesz.! TÉNYLEG NAGYON SAJNÁLOOM!! és a feliratkozokat pedig nagyon köszönöm <333 LOVE <3
L.

4.rész

Tudom, úgy volt hogy holnap teszem fel de megírtam ezért itt van. Holnap után jön a következő Addig kérnék pár kommentet :)
még egyszer szeretném megköszönni a feliratkozókat:) és szeretném ha több kommentet írnátok, hogy tudjam jó-e amit írok vagy min kéne változtatnom. Egyébként, tudom, hogy nem gyakran jöttek a részek de mostantól sokkal gyakrabban jönnek!
A részről annyit, hogy remélem tetszeni fog nektek. És megmutatjátok az ismeröseiteknek, hátha neki is tetszene. Akkor jó olvasást http://www.youtube.com/watch?v=o_v9MY_FMcw L.

Egész éjjel nem aludtam, ami meg is látszott reggelre. Mindkét szemem karikás, és vörös volt a sírástól. Igazából nem tudom mért érdekel ennyire a véleménye és, hogy mért van rám ilyen hatással. Egyszer már előfordult velem, hogy egy srácba túl hamar beleestem és a vége az lett, hogy mindenki rajtam nevetett, mert mikor kedves volt velem én elmondtam neki aztán gonosz módon mindenkinek elmesélte és rajtam nevettek. Egy ilyen után rájön az ember, hogy nem szabad mindenkinek hinni aki kedvesen beszél vele.
Én megtanultam de most úgy látom megint ugyan abba a hibába esek. De még megakadályozhatom még nem szerettem bele. Találhatok jobbat, találok hiszen nem Ő létezik egyedül. Bár bekel vallani nem sok ilyen pasi akad de még nem ismerem, hogy milyen lehet, hogy csak kívűlről olyan tökéletes.
Mégis ezt érzem, nem kellet volna kihallgatnom azt a beszélgetést. Egy idióta vagyok, egész este szenvedtem és ma már próba lesz, így nem tudok énekelni. Én meg a 'fantasztikus' ötleteim. Felkeltem az ágyról és elmentem zuhanyozni. Általában mindig sokat gondolkodok a zuhany alatt sőt még énekelni is szoktam de itt a házban vissza fogom magam. Bár most úgy sem tudnék énekelgetni. Húsz percig áztattam  magam mikor kiszálltam, megtörölköztem és felvettem egy farmert egy magassarkúval, ha rossz kedvem van szeretek magassarkúban lenni, mert akkor egy kicsit eltereli a figyelmemet, hogy mennyire fáj benne a lábam 1 óra után. Felvettem egy egyszerű halvány rózsaszín pólót, és elkezdtem sminkelni magam. Ugyanis még mindig látszott, hogy végig bőgtem az estét. Felkentem úgy fél kiló alapozott és púdert és most már elviselhető vagyok. Mivel még volt időm a zeneóráig ezért gondoltam elmegyek a starbucksba, legalább levegőzöm egy kicsit és még finom kávét is kapok. Jót fog tenni. Gyorsan lementem a lépcsőn páran a kanapé ülltek köztük Harry is. De nem néztem oda elindultam az ajtó felé mikor Lexi utánam szólt.
-Jess hova mész? -na még csak ez kellett, de mivel nem akartam, hogy észrevegyék, hogy valami bajom van ezért válaszoltam.
-Csak a starbucksba sietek. -rá sem néztem és próbáltam ismét elindulni
-Várj jövők veled -ez már nem Lexi ezért oda néztem, hogy ki szólt utánam. Legnagyobb dőbenetemre Harry volt az. Mért akar velem jönni ha annyira idegesítem?
-csak felhúzok egy sapkát és egy cipőt 2 perc. -mondta és felrohant a lépcsőn. Gondolom a sapkáért ment, de minek neki sapka? Áh ezt úgysem érteném meg. 2 perc múlva ott volt elkészülve és elindultunk.Igaz, hogy a Starbucks gyalog is csak 10 perc de úgy éreztem ez egy hosszú séta lesz.
Már 2 perce sétáltunk de senki nem mondott semmit és ez kínos csend volt. Mikor megtörte a csendet ezt elkiabáltam.
-Miről akartál beszélni tegnap? -most komolyan? a haverjának elmond mindenféle  idegesítő személynek de most akarja tudni, hogy miről akartam vele beszélni ezt nem igazán értem. Felnéztem rá és láttam, hogy ő is engem néz ezért gyorsan elkaptam a fejem és a járdát kezdtem bámulni.
-Oké akkor ne mond el, bár tegnap nagyon fontosnak tűnt. -most sértegetni akar? kezd elegem lenni belőle.
-Ja fontos volt, de utána gyorsan lekoptattál -idéztem amit tegnap mondott Stevennek- szóval hagyjuk nem akarlak idegesíteni -jó talán egy kicsit bunkó voltam vele de nem akartam ezt magamban tartani.
Megállt és kérdőn nézett rám.
-Te miről beszélsz? Nem lekoptattalak hanem a menedzseremmel kellet beszélnem. -most már én is ott álltam vele szemben és a szemei nagyon szép zöldek voltak. De ez nem terelheti el a figyelmemet ezért inkább elfordítottam a fejem.
-És mért idegesítenél? Komolyan nem értem mi a bajod. -zsebre tette a kezét és csak állt ott, tényleg nem értette mert nem tudta, hogy hallgatóztam este.
-Mi a bajom? Tudni szeretnéd? -ismét ránéztem és széttártam a kezem ő pedig tovább figyelt. -Az a bajom, hogy tegnap én csak bocsánatot akartam kérni amiért kellemetlen helyzetbe hoztalak az előadás után. És, hogy mindenki erről beszélt. De nem tudtam mert dolgod volt. Aztán később lementem és hallottam, hogy Stevenek meséled, hogy milyen idegesítő vagyok és, hogy nem is volt próbád csak kitaláltad mert nem akartál velem találkozni. -szinte már kiabáltam mire ő elmosolyodott. -Oké ha kinevetsz inkább hagyjuk. -legyintettem és elindultam vissza felé, mire megragadta a karom és vissza húzott.
-Azt nem rólad mondtam. -nézett a szemembe
-Micsoda? -kérdeztem csodálkozva
-Nem rólad beszéltünk. -ismételte meg, én pedig hülyén éreztem magam.
-De azt mondtad, hogy gyorsan leráztam aztán, hogy az előadás után hülyén viselkedett.- ismételtem meg szavait. Mire ő elnevette magát. Na jó tényleg nem értem mi van.
-Igen ezt mondtam, de nem rólad. -mosolygott tovább
-Akkor kiről beszéltetek? -kérdeztem zavartan
-Kimről. Az előadás után oda jött hozzám és megölelt én pedig ellöktem magamtól és megsértődött mondván, hogy te mért ölelgethetsz mindenki előtt ha ő nem. Ezért mondtam, hogy próbára kel mennem mert tudtam, hogy egész este rajtam lógna.- sóhajtott egyet és folytatta. -tegnap pedig folyton beszélgetni akart de gyorsan leráztam. Róla beszélgettünk nem rólad. -mikor befejezte nem tudtam megszólalni csak néztem és próbáltam felfogni amit mondott.
-Na jössz vagy nem? -kérdezte mikor már pár lépést előrébb ment. Ránéztem és elindultam utána. Szóval ő itt lezárta a témát de nekem ez szörnyen kínos. Ezért nem tehettem
-Sajnálom, csak azt hittem rólam van szó és nem értettem mért nem nekem mondod. Hülyének érzem magam. -és megint megálltunk szememet a föld felé hajtottam. Ma nem jutunk el a Starbuckba.
-Semmi baj csak egy félre értés. -mosolygott. az a mosoly... -de menjünk mert nem érünk vissza az énekórádra. -eben igaza van bár nem tudom honnan tudja, hogy nekem mikor van ének órám na mindegy. Elindultunk és mikor oda értünk kértünk 2 kávét és vissza felé indultunk volna ha Harry-t nem támadja meg egy csapat lány. -Harry aláírnád nekem ezt. -kérte egy kislány aki úgy 13 éves lehetett. -persze -elvette tőle a 1D könyvet(!!) és a tollat és aláírta. Aztán egyre többen lettek és képet és aláírást kértek tőle gondoltam vissza indulok egyedül nehogy elkések. Mikor egy kislány oda jött hozzám. -szia te Jessica vagy az X-faktorból? -kérdezte a kislány én pedig hitetlenkedve néztem, hogy felismert. -igen én vagyok. -mosolyogtam rá. -akkor adnál egy aláírást? -kérdezte én pedig adtam neki ez nagyon jó érzés ha felismernek az utcán de komolyan. -Harry ő  a barátnőd? -kérdezte egy másik lány. Rá pillantottam, és kíváncsian figyeltem. Harry is rám pillantott aztán vissza a kislányra. -nem, csak barátok vagyunk. -mondta a kislány szemel láthatóan megörült aztán elment. Úgy 10 percig még ott voltunk aztán vissza indultunk. Vissza fele beszélgettünk egy kicsit. Aztán úgy éreztem ezt muszáj újra felhozni.
-Harry ezt a félreértés dolgot... -nem tudtam befejezni mert közbe szólt.
-köztünk marad és felejtsük el. -mondta és rám mosolygott.
-Köszönöm. És ami az előadás utánit illeti sajnálom, hogy kellemetlen helyzetbe hoztalak annyi ember előtt. -lesütöttem a szemem
-Hé nem hoztál kellemetlen helyzetbe. Bármikor ölelgethetsz. -mondta és egy édi vigyor jelent meg az arcán. mire elnevettem magam.
-Komolyan, ölelgethetsz csak előtte dobd le azt a felsőt. -mutatott a felsőmre én pedig meglöktem
-idióta -mondtam és rá mosolyogtam. mikor beértünk a házba Kim állt előttünk karba tett kézzel.
-Ti hol voltatok? -nézett ránk kérdőn. Harry megrázta a vállát és kikerülte.
-Starbucksba. -mondta mire Kim rám nézett  egy gyilkos pillantással, és Harry után ment.
-És nekem mért nem szóltatok? -kérdezte és leült Harry mellé a kanapén. Na jó tényleg nyomulós.
-Mert sietünk. -válaszolt aztán felállt. -Jess akkor kísérjelek el az órára? -kérdezte én meg kérdőn néztem rá mivan? milyen órára. Aztán lesett, hogy csak Kim miatt mondja. -aha, mert van a dalban pár hang amiben segítened kéne. -nyökögtem.    -De Harry te nem segíthetsz neki mert nem az ő csapatában vagy. Majd Tate segít neki te meg majd nekem. -szólt bele Kim és ismét Harry mellé állt. Ez már ciki.
-Akkor hagyjuk majd máskor de nekem sietnem kell. -és rohantam fel de közben láttam Harry arcát elég riadt volt. Szegény vele kell legyen. Én felmentem a szobámba és gyorsan elkészültem. Aztán lerohantam mert már késében voltam a többieknek kiabáltam egy 'később találkozunk sziasztok' és már mentem is.