6.rész

Na már itt is van a 6.rész:) Köszi a kommikat és a feliratkozokat ez az első blogom de mikor látom, hogy egy új hozzászólás vagy egy újabb felirtkozó már jól érzem magam:$  na szóval a részről annyit, hogy remélem tetszik majd és kapok pár kommentet:) a következő rész még ezen a héten lesz vagy pénteken vagy szombaton:) na akkor a rész:

Reggel arra keltem, hogy Luke rám ugrott, igazán kellemes ébresztés. -Hát te? -nyögtem ki mert nem nagyon tudtam mást. -Neked is Jó reggelt. -próbált sértődött lenni de nem sikerült mert elnevette magát és végre leszállt rólam. -Szebb lenne a reggelem ha nem akarnál megfojtani. -nevettem és oldalba löktem. Aztán felültem és megdörzsöltem a szemem. Velem szemben helyezkedett el és mostmár szemügyre tudtam venni rendesen. Egy alsónadrágon kívül semmi nem volt rajta, ami azért volt fura mert ő sosem mászkál így de nem hoztam ezt szóba csak csendben ültem és nem vettem róla tudomást. -este korán lefeküdtél mi történt? -felhúzta a lábát az ágyra, hogy kényelmesebben tudjon ülni. -Csak hosszú napom volt, fáradt voltam és Amberrel is össze vesztem. -úgy éreztem vele beszélhetek erről, és legalább nem fog Harryről kérdezgetni.
-mért mi történt? -nézett a szemembe aggódó pillantással. -most sem tud eljönni és a telefonba is folyton leráz de ma felhívom, hogy mi van vele. -panaszoltam neki. Mióta itt vagyok Luke az akivel meg tudok beszélni ilyen dolgokat bár a szüleimről nem mert ez rám tartozik és csak Amber tud a családi problémáimról de neki is pár évbe telt míg elmeséltem, bár tudta, hogy nincs minden rendben hiszen már 7 éves kórom óta ismer de akkor még én sem tudtam igazán feldolgozni ezt. -figyelj ezzel most nem kéne törődnöd tudom, hogy nehéz de a versenyre kell koncentrálnod. -megfogta a kezem nyugtatás képen és egy halvány mosoly jelent meg az arcán. -igazad van de attól ma még felhívom. -jelentettem ki. -rendben és ha valami lesz itt leszek veled. -mondta -köszönöm -mosolyogtam rá ő pedig átölelt egy ideig így lehetünk mikor elengedtem. -na de menj mert fel kell öltöznöm. -toltam el az ágyamról. -jó,jó megyek. -mosolygott és ki ment az ajtón.

*Luke szemszög*
Mikor kijöttem az ajtón Harry lépkedett arra egy boxerben, nem meglepő mindig így járkál. Meg látott és elég fenyegetően nézett rám. -te mit kerestél Jessicánál így? -mutatott végig rajtam mert csak egy alsó volt rajtam, ahogy rajta is. -Felkeltettem mért? -néztem rá gúnyosan -aha, csak kérdeztem. -és lement a lépcsőn.
Annyira nem bírom ezt a gyereket, azt hiszi mindent megtehet és bárkit megkaphat mert ő Harry Styles. De nagyon téved csak egy beképzelt, idegesítő srác aki sokat képzel magáról. Annyira feltud húzni.

*Jessica szemszög*
Felöltöztem és mivel csak 9 óra volt ezért még volt időm hiszen ma csak 11-re kell mennem Mrs.Morgan-hez. És mivel nem tudtam mit csinálni ezért kitaláltam, hogy elmegyek futni. Otthon is mindig jártam de mióta itt vagyok még nem sikerült pedig ez remek stressz levezető. Ezért áthúztam a csinosabb ruhámat és felvettem egy edző ruhát elővettem a telefonom  aztán lementem a nappaliba ahol ott volt a Hollywood Ending csapat akik éppen reggeliztek, Adam és Lexi akik kaját csináltak maguknak Harry és Steven akik beszélgettek és Kim aki ezt figyelte(!)  Mikor az ajtóhoz értem Steven megkérdezte hova megyek. -csak futni. -válaszoltam sietősen mert már menni akartam. -Jöhetünk? -megzavart a többes szám ezért rá kérdeztem. -Ti? -néztem rá kérdően. -aha én meg Harry. Na jöhetünk? -először csak pislogtam aztán megrántottam a vállamat. -felőlem de siessetek. -mondtam és az ajtónak dőltem. -én is jövők! -jelentette ki Kim. Ez remek lesz.-gondoltam magamban. Kevesebb mint tíz perc múlva  a két fiú jelent meg az ajtóban. -mehetünk. -jelentették ki. -De Kim azt mondta, hogy jön. -mondtam mire megrázták a vállukat. -Nem baj elkésett menjünk. -mondta Steven én pedig nekem mindegy pillantással elindultam utánuk. -Na merre? -kérdezte Harry -szerintem arra -mutattam jobbra -ott nem jár annyi ember. -beleegyeztek és elindultunk. Már két perce futottunk mikor Steven megállt. -É-én n-nem bírom. -lihegte. -két perce futunk gyere már!-mondta neki Harry. -menjetek én vissza megyek. -ezzel megfordult és ott hagyott minket. Kérőn néztem Harryre aki megrázta a fejét és mosolygott. -nem bírja a futást. -legyintett, és előre futott. Nekem sem kellett több futottam utána. Ha valaki látna biztos valami örült rajongónak gondolna aki fut Harry Styles után egy aláírásért pedig csak meg akartam előzni. Mikor utol értem hátra fordult és nevetett. -úgy látom te sem nagyon bírod. -aztán le lassított. -verseny? -kérdeztem ő bólintott elhelyezkedtünk egymás mellett Harry számolt és háromra elindultunk. Sokkal gyorsabb volt nálam és a célba is sokkal előbb beért. -azt hittem sosem érsz ide. -ugratott. -te hogy futsz ilyen gyorsan? -kérdeztem miután kifújtam magam egy kicsit.
-Amikor a rajongók futnak utánam muszáj gyorsnak lennem. -nevetett -most én is úgy nézhettem ki mint egy őrült rajongó aki utánad fut. -már sétáltunk egymás mellett. -mért nem ezt tetted? -kérdezte és rám nézett. -nem, mert én meg akartalak előzni és nem vagyok őrült rajongó. -eltűrtem a hajam mert a szemembe hullót, fel kellett volna gumiznom. -aha persze tudom, hogy minden koncertünkön ott voltál, és néha még követél is hazáig. -ugratott és egyfolytában nevetett. -aha egyszer a turné buszra is felszöktem. -szálltam be a viccelődésbe. -az te voltál? A srácokkal már keressük egy ideje fel akartuk jelenteni és most, hogy bevallottad. -nézett rám amolyan 'sajnálom nem tehetek mást' nézéssel. -Nem tekinthetünk el ettől? Többé nem teszem ígérem. -néztem rá sajnálkozó tekintettel. -talán elkerülheted egy feltétellel! emelte fel a mutató ujját. -mi lenne az? -megálltunk egymással szemben mert egy kis bolt-hoz értünk. -add meg a számod. -először furán néztem aztán folytatta -ha Kim elhívna valahova és te a közelbe vagy akkor megcsörgetsz én pedig le tudom rázni. -aha én meg azt hittem másért kell neki a számom. Hülye vagyok beképzelek magamnak dolgokat egy kicsit csalódott voltam de próbáltam nem mutatni neki ezért mosolyogtam.
-rendben itt van -adtam oda neki a telefonomat, hogy kiírja a számomat. -köszi megcsörgetlek és meglesz az enyém is. -adta vissza és hívott. -most, hogy megvan a számom remélem azért nem fogsz hívogatni egész nap. -nevetett ebből gondolom, hogy csak viccelt. -pedig ezt terveztem és meg is adnám pár barátomnak tudod ők nagy rajongóid. -próbáltam komoly lenni, nem nagyon sikerült. -Hát én kiírhatom a te számod Twitterre és egész nap eleszel. -közben a zsebébe ejtette a telefonját. -azt hiszed ha valamit kiírsz akkor mindenki azt teszi amit mondasz? -felhúztam a szemöldököm és én is eltettem a telefonom. -Nem, de ha a egy szép lány számát kiírom akkor biztos, hogy hívni fogják. -egy kicsit elpirultam ezért lesütöttem a szemem. -ezzel csak az a baj, hogy a legtöbb követőd lány és ők nem hiszem, hogy szép lányokat akarnak hívogatni. -még mindig  a bolt előtt álltunk ahol csak  az eladó volt bent -nyitva volt az ajtó-.
-Honnan veszed, hogy a legtöbb lány? Talán te is követsz? -huncut mosolyra húzta a száját, bár ne lenne ennyire aranyos. -Én? Nem. De eltudom képzelni, a követőidet.
-Én sem követlek téged. -mondta sértődötten. -Hogy fogok így aludni - gúnyolódtam -na menjünk be a boltba. -mosolyogtam és bementünk. Vettünk két üveg vizet és elindultunk vissza.
Mikor vissza értünk gyorsan felmentem a szobámba, hogy lezuhanyozzak mert nemsokára kell mennem énekórára. Tíz percig zuhanyoztam és gyorsan felöltöztem muszáj volt sietnem mert már késében voltam. Gyorsan lerohantam a lépcsőn aztán ki az ajtón. Hamar oda értem Mrs.Morganhez és el is kezdtük a beéneklést ami ugye nagyon fontos. Aztán pedig rátértünk a dalra. Tizenegy óta itt vagyok most meg már fél nyolc. Egész nap énekeltem és már nagyon fáradt vagyok. -Rendben ma már sokkal jobb volt mint tegnap a hét végére tökéletes lesz. Most menj már biztos fáradt vagy. -mondta Mrs.Morgan én pedig hálásan pillantottam rá. -Rendben köszönöm akkor holnap. -intettem és kimentem az ajtón. Mikor vissza értem fáradt voltam és csak piheni akartam. De amikor felértem Kim állt a szobám előtt. -Végre megjöttél. -kezdte és már tudtam, hogy ez hosszú lesz. -ének órám volt. -vontam meg a vállam és kinyitottam az ajtót,hogy bemenjek. Kim is bejött és becsukta az ajtót. -Reggel mért nem vártál meg? Ha azt hiszed távolt tudsz tartani Harrytől akkor tévedsz. -mondta fenyegetően jesszusom, -Te miről beszélsz? Én meg akartalak várni de a fiúk mondták, hogy menjünk. -védekeztem hiszen így volt. -Na persze, tudom, hogy a te ötleted volt de Ő akkor is az enyém lesz jobb ha tudod. -mondta. -Oké ha te mondod. -hagytam rá ő pedig ki rohant a szobámból.
Nem leszünk barátok ez már biztos, de ellenségeket nem akartam na mindegy, valahogy túlélem. Gyorsan zuhanyoztam mert ez mindig segít ha fáradt vagyok aztán lementem, hogy egyek valamit. Mindenki lent volt ezért gyors csináltam egy szendvicset és felmentem. Nem szeretnék még egy veszekedést Kimmel. Az ágyamon ültem megettem a kajámat és felhívtam Amber-t mert ugye akartam vele beszélni de nem vette fel. Megpróbáltam még egyszer de semmi ezért hagytam ha látja, hogy hívtam biztosan vissza hív majd.
Pihentem egy kicsit aztán Luke jött be a szobámba. -Szia milyen volt a napod? -kérdezte és leült az ágyamra. -Fáradt vagyok és neked? -kérdeztem -Elég jó, Kim egész nap téged keresett. -Megtalált. És lekiabálta a fejemet. -lehajtottam a fejem -Mért? -kérdőn nézett rám. -Mert reggel Harryvel és Stevennel mentem futni és a srácok mondták, hogy őt ne várjuk meg de azt hiszi, hogy az én ötletem ezért most utál. -mondtam mintha tök természetes lenne ő pedig furán nézett. -szóval féltékeny. -vette az adást. -ja de nem értem mért hiszen csak barátok vagyunk vagyis szerintem még annak sem mondhatjuk csak ismerkedünk. -megvontam a vállam és lefeküdtem az ágyamra. -Aha csak barátok. És mivan Amber-el? -váltott témát. -Semmi hívtam de nem veszi fel.. -válaszoltam szomorúan. -Biztosan hívni fog. -nézett rám biztatóan . -de hagylak piheni joéjt. -adott puszit az arcomra és kiment.
Ez egy hosszú nap volt inkább alszom.