5.rész

Sziasztok, meghoztam az 5.részt :) Szeretném ha legalább 5 komment lenne a részhez megoldható?
Köszönöm az eddigi felirítkozókat remélem lesz még, tudom hogy van még mit javulni az írásomban de rajta vagyok és mivel ez az első blogom nézzétek el ha pár hiba van benne :D
na akkor nem is huzzom tovább itt a rész! Jó olvasást és puszi L.







Mikor kiléptem az ajtón megcsapott az őszi szellő, Szeptember volt ugyan de mivel Angliában éltem mindig ezért nem nehéz megszokni, hogy esik az eső mint ahogy ma is. Érdekes mert akik itt élnek már nem is nagyon használnak esernyőt. Ahogy én sem használok kivéve mikor nagyon esik de ilyen kis záporoknál nem szoktam. A zenetanár csak pár házzal arrébb helyezkedik ezért hamar oda értem. Mikor bementem Mrs.Morgan már a zongora előtt ült. Mikor becsuktam az ajtót felnézett és rám mosolygott.
-Jóreggelt Jessica. -köszönt és szemét vissza szegezte a zongora billentyűzetére. -Jóreggelt Mrs.Morgan. -vissza köszöntem és a dzsekimet -mivel kicsit hideg van ezért felvettem- felakasztottam a fogasra és beljebb léptem a helységben. -Tehát, Impossible, először beénekelünk aztán rátérünk  a dalra. -mondta én pedig megálltam a zongora mellett és figyeltem. Elkezdtünk beénekelni, nála ez mindig nagyon fontos, mindig azt mondja, hogy a legnagyobb énekeseknek is muszáj ezért általában tíz perc ezzel telik.
Mikor rátértünk a dalra folyamatosan mosolyogtam bár a dal inkább szomorú volt még sem tudtam el komolyodni, talán Harry az oka próbálok másra gondolni de nem megy. Mért van rám ilyen hatással, hogy egy szép szót mond és egész nap csak mosolygok. De úgy tűnik ezt Mrs.Morgan is észre vette.
-Jessica ez egy szomorú szám, mért mosolyogsz egyfolytában? -felhúzta a szemöldökét és olyan 'csináld rendesen' nézéssel nézett rám. -sajnálom, most már figyelek. -ígértem és újra elkezdte a dalt.
Mikor már húsz perce énekeltem még mindig mosolyogva. -Jessica jól énekelsz de próbáld meg letörölni ezt a vigyort a képedről, holnap találkozunk szia. -igen ő mindig ilyen kedves, de igaza volt ahogy mindig, tudja, hogyan kell az emberekre hatni. -rendben és sajnálom, akkor holnap. -mondtam aztán felhúztam a dzsekimet és elindultam. Az ajtoból még vissza szóltam hogy,  'Viszlát' aztán kiléptem az  ajtón. Már nem esett az eső, de még mindig hűvös volt. Lassan sétáltam és végig mosolyogtam, bár a házban nem kéne mert ők megkérdezik mi az oka nem úgy mint Mrs.Morgan aminek amúgy nagyon örültem. Pár perc alatt oda értem és bementem páran a kanapén üldögéltek a többiek gondolom ének órán vannak -mindegyik csapatnak külön tanára van-. -Sziasztok. -köszöntem oda páran rám néztek aztán folytatták azt amit éppen csináltak.
-Szia Jess. te ének órán voltál? -jött oda Lexi és kérdőn nézett rám. -Igen mért? -kérdeztem felvont szemöldökkel. -Csak mert aki onnan jön annak általában nincs ilyen jó kedve. -Tény, hogy Mrs.Morgan elég nehéz esett és aki vele tölt egy órát nem igazán szokott mosolyogni de Lexinek nem mondhattam el, hogy mért is van jókedvem, mert az elején még kijöttünk egymással de mostanában inkább Kimmel tölti minden szabad percét. -Elég jó óra volt.-válaszoltam és elsétáltam mellette. Mikor a lépcsőn mentem felfelé éppen Luke jött lefelé. -Szia -köszönt és megvillantotta ezer wattos mosolyát. -szia Luke -mosolyogtam rá.
-na mi van ilyen jó volt az ének óra? -kérdezte, ő is észre vette... -nem csak, na mindegy. -mondtam és elindultam felfelé őt kikerülve mikor a szobámhoz értem kinyitotta az ajtót és beléptem de Luke is ott  volt ezért kérdőn néztem rá. -ha nem azért van jó kedved akkor mért? -kérdezte és leült az ágyamra. Luke-al más a helyzet mint Lexivel. Luke már az első naptól kezdve kedves velem és nagyon jól kijövünk egymással. Ő igaz barát, bár azért ezt neki sem mondom el mert még én sem tudom mi van velem. -csak beszéltem Harryvel. -amikor ezt kimondtam meg is bántam. Luke a szemöldökét ráncolta és nem értette. -Azért van jókedved mert vele beszélgettél? -kérdezte és leültem mellé az ágyra szembe fordult velem és engem fürkészett. -nem csak tegnap halottam egy beszélgetést, ezt beszéltük meg és örülök mert nem rólam volt szó. -mondtam mire ő még értetlenebb arcot vágott. -ezt most nem értem. -mondta de én csak legyintettem. -nem lényeg. -mondtam aztán felakartam állni de ő visszahúzott az ágyra. -na mond el. -kérte, kiskutya szemekkel ezért sóhajtottam és folytattam.. -tegnap halottam, hogy Harry és Steven beszélgetnek, valakiről és olyanokat mondanak, hogy nyomulós meg idegesítő, és én azt hittem rólam van szó. -sóhajtottam és folytattam, -de aztán ma eljött velem a Starbucksba és megkérdeztem, hogy mért nem nekem mondja meg ezt aztán elmondta, hogy Kimről volt szó nem rólam, ezért volt jó kedvem mert nem vagyok nyomulós. -mondtam és nevettem. -aha, szóval Kim nyomulós ez világos de mért gondoltad, hogy rólad van szó? -kérdezte és hátra tűrte a haját. -Hát mert ugye a műsor után a nyakába ugrottam mert  örültem, hogy első lettem aztán bocsánatot akartam ez miatt kérni de aznap ugye nem volt itt másnap pedig mikor beszélni akartam vele azt mondta telefonálnia kell. -mondtam -igen és? -kérdezte aztán mondtam tovább. aztán tegnap mikor beszélgettek Stevennel ezt mondták, hogy miatta mentem el mert a műsor után mit csinált meg hogy, ma is leráztam gyorsan ezért azt hittem rólam van szó. -mikor végeztem Luke csak bólintott. -értem, és azért van jó kedved mert nem rólad volt szó? -kérdezte furán. -igen, mert nem én vagyok a nyomulós. -jelentettem ki büszkén mire felnevetett. -az nem vagy de örült az igen. -mondta és elkezdett csikizni. Nagyon nevettem mert rettentően csikis vagyok. -hagyd abba. -kértem nevetve de ő csak folytatta. Mikor nyílt az ajtó mindketten felnéztünk. Elég félreérhető szituációban voltunk. Hiszen rajtam feküdt. Az ajtóban Harry állt és kérdőn nézett ránk. -Bocsi, hogy megzavartam a -aztán egy pár másodpercre elhallgatott és folytatta. -akármit csak azért jöttem, hogy megkérdezem jól ment-e az ének óra de akkor majd később. -mondta és becsukta az ajtót. -szerinted mit hitt mit csinálunk? -kérdezte nevetve. -nem tudom -mondta aztán meglöktem ő pedig végre leszállt rólam. -menj utána és mond el, hogy csak szórakoztunk. -mondta én pedig felvont szemöldökkel néztem rá. -miért? -kérdeztem. -figyelj tudom, hogy bejön neked és nem kéne ilyen hülyeség miatt, rosszban lenned vele. -mondta -mivan? nekem nem jön be és mért lennék vele rosszba azért mert szórakoztam a barátommal? nem értelek. -mondtam és felálltam nem értem Luke-ot
-Figyelj Jess mondhatod, hogy nem jön be neked és talán magadnak bemesélheted de nekem nem. Látom rajtad, mikor lejön egy szál boxerben és te le sem tudod venni róla a szemed. Vagy ez, hogy annyira jókedvű vagy mert nem rólad beszélt. Bejön neked Jess. -mondta és olyan "mindent tudok" pillantással nézett rám. Elég idegesítő pillantás.-Luke! Nekem nem jön be. -ennyit tudtam mondani. -Oké, majd beszélünk erről ha már te is belátod de most lemegyek és elmondom, hogy csak szórakoztunk. -indult az ajtó felé. -erre semmi szűkség. -szóltam utána, mert tényleg nem éreztem, hogy szűkség lenne rá. Ő nem mondott semmit csak kiment és becsukta az ajtót. Nem értettem Luke honnan vette, hogy bejön nekem hiszen nem is.vagy talán neki van igaza? És lehet, hogy tényleg bejön nekem. Vagyis persze tetszik, hiszen kinek nem tetszene Harry Styles. Hülye kérdés, de attól még mi az hogy mindig nézem, hogy boxerben van ez azért elég kellemetlen oda kéne figyelnem, hogy meddig bámulom..

Mai nap gyorsan elment már hét óra van és ma nem is nagyon beszéltünk már Luke-al vagyis erről egyáltalán nem beszéltünk. De minden olyan fura volt. Harry beszélgetett velem többször és mikor Luke-al beszéltem furán nézett ránk. Kim folyamatosan Harry nyomában volt és azt figyelte mit csinál és kivel. Nem tetszett neki mikor másokkal beszélt és nem rá figyelt. Én pedig elég furán éreztem magam.A reggeli jókedvem elszállt és úgy éreztem elég volt a mai napból ma sok minden történt és már fáradt voltam. Ezért gyorsan ettem aztán zuhanyoztam és befeküdtem az ágyba. Már majdnem elaludtam mikor csörgött a telefonom. Amber volt a legjobb barátnőm. Ezért gyorsan felkaptam. -Szia Amb. -köszöntem mosolyogva már rég nem beszéltünk.
-Szia Jess csak azért hívlak mert szombaton nem tudok még sem menni. -mondta és a hangjában hallottam a szomorúságot. -Semmi baj majd máskor. -mondtam mert még sem várhatom el, hogy miattam utazgasson és itt töltse a napot. -Tényleg sajnálom csak az apám kitalálta, hogy most szombatra teszi az apa-lánya napunkat. -Amber és az apja minden hónapban tartanak egy apa-lánya napot mikor mindketten ráérnek de ez általában úgy szokott lenni, hogy mikor az apja rá ér ráparancsolja, hogy aznapra ne csináljon programot mert neki máskor nem jó. -rendben megértem. -mondtam megértően. -köszönöm igazi barát vagy de most le kell tennem majd beszélünk szia. -és kinyomta csak néztem pár percig a telefonom és betettem a párnám alá -mindig ott tartom mikor alszom- Amber mostanában fura tudom, hogy ez most nem az ő hibája de előző héten sem jött és nem is hív és ha hív is akkor hamar leráz. Meg sem kérdezi mi van velem és mielőtt én megkérdezhetném kinyomja, pedig sosem volt ilyen. Megígérte, hogy mikor majd bekerülök akkor is ugyan olyan lesz a barátságunk vagyis inkább miattam félt, hogy én ugyan olyan leszek-e de mégis ő változott. De majd holnap felhívom és beszélek vele. -döntöttem el aztán behunytam a szemem és pár percen belül aludtam.