15.rész

Már körülbelül két órája sírtam mikor olyasmi történt amire nem is számítottam. A szobám ajtaja kinyílt. Valaki bejött, becsukta maga mögött és mellém feküdt hátúról pedig átkarolt. Orrát a nyakamhoz érintette és beszívta az illatomat. Tudtam ki az, megismertem az isteni illatát. És ahogyan átölelt rögtön tudtam, hogy ő az. Senki más nem tud így ölelni mint ő. Nem fordultam meg, csak feküdtem és már nem is sírtam annyira. Simogatta a hajamat én pedig szép lassan megnyugodtam. Nem tudom pontosan mennyi ideig feküdtünk így de talán egy óra múlva szólalt csak meg. -Nem fog menni.  -súgta a fülembe. Mire megfordultam így egymás szemébe tudtunk nézni. A szememből újra kifolyt egy könnycsepp. Harry a hüvelykujjával letörölte. -Nem tudlak elkerülni. -mondta rekedtes hangjával. Nagyon közel feküdtünk egymáshoz. Éreztem a lélegzetét. Annyira jól esett amit mondott és, hogy egyáltalán ide jött. De nem tudom mit tegyek. Hiszen L.A. azt akarja, hogy kerüljem a karrierem miatt. Viszont ezt sem én és mint kiderült ő sem akarja. De ha továbbra is folytatjuk ezt a nem is tudom mit. Kapcsolat? Nem! Inkább barátságot. Ha folytatjuk abból semmi jó nem kerekedne ki. Mindenki azt hinné, hogy csak azért mert ő híres és így próbálok előbbre jutni. Pedig erről szó sincs. Igazából örülnék ha nem lenne híres. Csak az én Harrym. Az én Harrym ez mennyire jól hangzik. Nem, nem szabad ilyeneket gondolnom! Harry-vel még mindig egymást néztük. -Mit tegyünk? -kérdezte, nem tudtam hogy tőlem vagy magától de válaszoltam. -Nem tudom. -mondtam olyan halkan, hogy azt hittem meg sem hallotta. Hatalmasat sóhajtott és kezével átölelte a derekamat. Ezzel még közelebb vonva magához. Imádtam a közelségét. Azt kívántam bárcsak mi ketten léteznénk és soha ne engedjen el. De aztán rájöttem milyen nevetséges is vagyok. Nem szóltunk többet. Csak néztük egymást és erősen szorított magához, mintha attól félne bármikor elfuthatok. De eszemágába sem volt elfutni. Nem tudom mire gondolhatott. Bár tudnám. Arcáról nem nagyon tudtam leolvasni semmit. Egyrészt mert sötét volt és csak a hold fényei világították meg a szobát. Másrészt pedig mindig nagyon jól elrejti az érzéseit. De mért van most itt? Mért mondta, hogy 'Nem tudlak elkerülni' ismétlődött a fejemben újra meg újra. Talán ő is érez valamit irántam? Fogalmam sincs. És ha érezne is akkor sem lehetne semmi. Túl sok akadály van. És abban sem vagyok biztos, hogy érez irántam valamit. Csak szimpla barátság semmi több.
Reggel kopogásra keltem fel. Kinyitottam a szemem és észre vettem, hogy Harry még mindig itt fekszik mellettem. A francba. Megráztam a vállát mire a fejére húzta a takarót. -kelj fel. -suttogtam és lehúztam róla a takarót. Az ajtóban valaki egyre jobban kopogott és be is akart nyitni de este Harry bezárta. Vagyis gondolom ő volt mert én nem. -Jessica beengedsz? -kiabált Luke az ajtó másik oldaláról. Harry még jobban ráztam, hogy keljen már fel. Nagy nehezen kinyitotta a szemét. És mikor észre vette hol is van rögtön kipattant az ágyból. -sss!- mutató ujjamat a szájára tettem. Mire kérdőn nézett rám. De mikor meghallotta Luke hangját rögtön rájött. -Mindjárt kinyitom. -kiabáltam Lukenak. Harry-t be lökdöstem a fürdőbe.
-maradj itt és ne beszélj. -utasítottam. -Szóval bujkálunk? -perverz mosoly jelent meg az arcán mire becsuktam a fürdő ajtót és a másikhoz siettem, hogy kinyissam Lukenak. Megigazítottam a ruhám és a  hajam aztán kinyitottam résnyire, hogy ne jöjjön be. -Mit csináltál? -kérdezte és a hátam mögé nézelődött.
-Most keltem fel. -mondtam tök természetesen. -És mért zártad be az ajtót? -húzta fel a szemöldökét. -Nem akartam beszélni senkivel. De most ha megbocsájtasz öltözni akarok. -csuktam volna be az ajtót de oda tette a lábát. -Oké, és mi volt a bajod? -a lába még mindig ott volt az ajtóban. -Mindegy, nem szeretnék most erről beszélni. Csak zuhanyozni akarok és átöltözni. Szóval szia. -csuktam be az ajtót és nagyot sóhajtottam. Bezártam kulcsra mivel Hazz még itt volt és nem akarom, hogy valaki észre vegye. Kijött a fürdőből és mosolygott. -Te mindig mosolyogsz? -kérdeztem ami már régóta érdekelt. -Csak ha jó kedvem van. -vonta meg a vállát. -Jókedved? Majdnem észre vették, hogy itt vagy és neked jókedved van. -vágtam értetlen arcot. Nem értem ezt a fiút. -Csak majdnem. De ez elég jó ötlet. -hülyén néztem rá mert nem értettem miről beszél. Ezért folytatta. -Jó ötlet, hogy titokban tartsuk a barátságunkat. -mintha megnyomta volna a barátság szócskát. Tehát barátok oké. Értettem. -Titokban? -kérdeztem inkább ezt minthogy 'csak barátok vagyunk?' Akkor furának hinne. -Titokban. -ismételte meg. -Tehát úgy beszélünk és úgy puszillak majd meg, hogy senki ne lássa. -nevetett. Értem már mire gondol. -De ez elég kockázatos nem? -kérdeztem és kíváncsian vártam mit fog mondani. -Igen de ez az egyetlen esély, hogy tudjunk beszélni. -annyira aranyos volt tőle ez a dolog. Meg tenné ezt csak azért, hogy tudjunk beszélni és, hogy puszilgasson. Hmm ezt a részét már várom. Mosolyóra húztam a számat. A gondolattól, hogy majd puszilgat meg azért mert ennyire aranyos. -De akkor most menj, mert mindjárt itt van L.A. a heti dalokkal. -noszogattam kifelé. -De azt mondtad, hogy fürdés és öltözés. -utalt arra, amit Lukenak mondtam. -Igen úgyhogy menj. -invitáltam kifelé de meg sem mozdult. -Szóval az én szobámba akarsz fürdeni? Nekem ott is jó. -mosolygott én pedig elpirultam.
-Menj már te örült. -nyitottam ki az ajtót és kikukucskáltam, hogy van-e valaki a folyóson. -Azt hittem fürdünk. -duzzogót. -Fürdünk, csak egyedül. Na menj most nincs itt senki. -kisétált az ajtón és még egyszer rám nézett a gyönyörű szemével. Aztán elment a folyosó végére és bement a szobájába. Becsuktam az ajtómat és mosolyogtam. Annyira édes. Titkos kapcsolatunk lesz. Ez remek és nagyon izgalmas. Csak ne bukjunk le. Elmentem fürdeni. Mikor végeztem jött egy sms-em. Felkaptam a telefonomat és megnéztem Harry küldte. Rögtön mosoly költözött az arcomra. Megnyitottam az üzenetet és elolvastam. 'egyedül fürödtem. remélem most örülsz.' Elnevettem magam és vissza írtam. 'Nem mondtam, hogy egyedül menj'
Mikor elküldtem próbáltam vissza vonni de már nem ment. Hamar vissza is írt. 'Te nem akartál velem, akkor kit hívtam volna?' Mosolyogtam mert nem gondolt rögtön másra. De rögtön Kim jutott eszembe, nem tehetek róla. Megráztam a fejem, hogy elhessegessem ezt a gondolatot és vissza írtam. 'Biztos lett volna jelentkező'  Ezt egyrészt viccből írtam másrészt pedig, hogy tudja nem vagyok könnyű nőcske akivel szórakozhat. Rögtön érkezett válasz. Mikor elolvastam szinte elolvadtam. 'Csak egyik sem érdekelt volna' Ez burkolt szerelmi vallomás lenne? Áh biztos nem. Ő egyszerűen csak perverz és szórakozik. Ha valaki látna biztos örültnek nézne. A szoba közepén állok egy  törölközőben kezemben a telefonom és úgy mosolygok mint aki most nyerte meg a lottót. Nem válaszoltam erre letettem a telefont és felöltöztem.

*Steven szemszög*
Tegnap eset óta nem láttam Harry-t. Luke meg nagyon ideges már tegnap óta. Nem vágom mi lehet.
Mindketten jó barátaim. Igaz Luke már régebb óta de Harry-vel rögtön az első naptól jóba vagyunk. És néha jobban kedvelem mint Luke-ot. Mert vele lehet szórakozni és eltudja engedni magát. Luke meg mostanában mindig stresszes és ideges. A verseny miatt is de attól még lazíthatna. Felmentem Harry szobájába mert már untam magam. Kopogtam és benyitottam. Éppen az ágyon ült és sms-ezett. -Mizu? -kérdeztem tőle és lepacsiztunk. Felnézett rám egy percre de vissza is hajtotta a fejét mert újabb sms. -Semmi különös. Fáradt vagyok. -mondta aztán újra írt, -Nem aludtál este? És kivel beszélgetsz? -kérdeztem kíváncsian. -Aludtam csak keveset. És egy ismerősömmel beszélek. -fel sem nézett úgy válaszolt. -Mért nem aludtál? -ültem le mellé de elemelte a telefont, nehogy meglássam. -Nem tudtam. -tette el a telefont a zsebébe. -És vele miújság? -kérdezte most már felém nézve. -Semmi csak untam magam lent. -vontam meg a vállam. -Hol van a haverod? -kérdezte. Nem kedveli Lukeot. és Luke sem őt ami vicces mert én jóba vagyok velük. -Lent volt valami baja van de nem mondja el. Ezért feljöttem. -értesítettem de nem értettem mért kérdezi ezt. -Ja, én éhes vagyok menjünk le. -Bólintottam és felálltunk. Lementünk már Jessica is lent volt. És éppen valamit evett mikor sétáltunk le a lépcsőn. Felénk nézett és elmosolyodott aztán elpirult és elfordította a fejét. Ennek meg mi baja? Harry leült a kanapéra én pedig mellé. Meglöktem és rám nézett. -Láttad Jess.t mi baja? -kérdeztem nagyon halkan. Harry ránézett az említett lányra aztán vissza rám. -Nem tudom mért? -kérdezte. -Nem tudom, mikor lejöttünk ránk nézett mosolygott és elfordította a fejét. Fura volt. -mondtam neki mire elnevette magát. Tudja mi van vele!! De nem akarja elmondani. -Nem tudom haver. -állt volna fel de vissza húztam. -Mond már el. -kérleltem. -Majd. -legyintett és oda ment a hűtőhöz kivenni valamit.


Köszönöm a kommenteket és lehetne még pár feliratkozó?:)) Erre is 5 komment és hozzom a következőt:)
Remélem tetszik a blog új kinézete. köszönet a Fejlécért Farkas Hannának:) http://dohandesing.blogspot.hu/ aki szeretne esetleg magának tőle kérhet:)
Remélem tetszik a rész holnap kövi ha meglesz a komment:D L.