34.rész

Reggel mikor felkeltem, Ő már nem volt mellettem, amitől kicsit szomorú lettem. De aztán eszembe jutott, hogy vele aludhattam és máris jobban lettem. De azért érdekelt hova ment ezért kimásztam az ágyból és úgy döntöttem megkeresem. A földszinten nem volt ezért úgy gondoltam biztos zuhanyzik. Leültem, hogy reggelizzek de Kim elém tolt egy újságot. -Remélem most boldog vagy. -dühös volt, és meg sem várva a reakciómat elvonult. Csak néztem utána, hogy mi baja lehet, de úgy gondoltam ha elolvasom biztos megtudom. Felemeltem az újságot ahol a címlapon én és Harry voltunk amint épp átkarol és úgy sétálunk. Elmosolyodtam mert tetszett a kép, hogy vele lehetek és, hogy nem álom volt, hanem valóban vele voltam. De miután kiörültem magam oda lapoztam a cikkhez, hogy ezúttal mit írnak rólunk. A cím az volt "Szerelem vagy barátság?"   Ez egy jó kérdés volt mert én magam sem tudtam, de azért elolvastam mit is írtak ezúttal.
"A One Direction szép fiúja Harry Styles és az X-factor versenyzője Jessica Prince tagadhatatlanul kedvelik egymás társaságát. Tegnap az X-factor után minden versenyben lévő tag elment, hogy kibulizza magát, kivéve Jessicát aki csak később indult utánuk Harry-vel. Ők is ugyan oda mentek ám ők sokkal korábban eljöttek mint a többiek. Láthatólag nagyon jól érezték magukat mert ölelkezve mentek vissza az X-factor házba. Hogy mi történt vagy mi nem azt sajnos nem tudjuk, de szerintünk több ez mint barátság. De döntsék el önök. Ha mégis szerelem alakulna ki köztük akkor mi szurkolunk nekik."
Elég érdekes volt ezt olvasni. És undorító is. Miért képzelik, hogy bele szólhatnak  a magán életünkbe? És az, hogy találgatnak, hogy történt-e valami vagy nem. Idegesen a földre dobtam az újságot és felálltam a székről. Elindultam fel de Steven megállított.
-Baj van? -aggodalom volt a szemében.
-Hogy baj van-e? Lássuk csak. Mindenki azt találgatja, hogy mivan vagy mi nincs Harryvel. Gusztustalanul követnek mindenhova, és ezt még az újságba is megírják. Ráadásul Harry sehol sincs. De nem nincs semmi baj. -Kihúztam a kezem a szorításából és mentem tovább. Még utánam kiabált de nem törődtem vele. Bementem a szobámba és becsaptam az ajtót. Olyan -mindent-szét-török-kit-érdekel- hangulatom volt de inkább csak elmentem zuhanyozni. A forró víz jól esett. Imádtam sokáig a zuhany alatt állni. Csak eresztettem magamra a vizet és kizártam mindent. A versenyt, a sajtót, Taylort, még Harryt is, és csak én voltam. Csak kicsit nem gondoltam semmire és senkire. Egyedül voltam itt, ahol senki nem követett és senki nem kombinált. És éppen erre volt szűkségem. Húsz percig álltam a zuhany alatt, aztán megtörölköztem és megszárítottam a hajam. Nem szerettem a hajszárítást mert mindig sokáig tartott míg rendesen megszárad de most rendesen megszárítottam mert szerettem volna húzni az időt mielőtt a többiek véleményével is találkozom. Ők sem szerették mikor rólam és Harryről írtak de persze ők azért mert így én voltam a középpontban ami egy ilyen versenyen sokat számít. De én még sem akartam ezt. Nem akartam, hogy rólam és az állítólagos szerelmi életemről legyen szó. Hiszen mit tudhatnak ők? Az ég világon semmit. Idegesen a földre dobtam a törölközöm aztán megfésültem az immár száraz hajamat. Még megnéztem magam a tükörben aztán eldöntöttem, hogy ideje lemenni. Az ajtóhoz mentem, megfogtam a kilincset, nagyot sóhajtottam és kinyitottam az ajtót.
Lementem, a többiek mind lent voltak és beszélgettek. Hanyag mosolyt villantottam aztán bementem a konyhába. Csak Tate volt ott aki egy kávét szürcsölgetett.
-Láttad mit írtak? -lóbálta előttem az újságot
-Ne is mond. -forgattam meg a szemem és leültem vele szemben
-Nem szereted ha rólad írnak? -kérdezte meglepődve
-Azt szeretem ha rólam írnak mint az X-factor versenyzője, de azt nem szeretem ha az életemről írnak amiről semmit nem tudnak. -tettem karba a kezem, dühös voltam. ismét.
-Megértelek de ezt tudtam már mikor jelentkeztél. -mondta sokatmondóan.
Nagyot sóhajtottam. -Igazad van csak nem olyan egyszerű mint ahogy elképzeltem. -az asztal szélét piszkáltam.
-Igen eleinte minden nehéz de majd belejössz. -felállt és rám nézett. -Mindenesetre én szorítok neked. -indult el a nappaliba és még vissza nézett. -a versenyhez is. -kacsintott rám és kiment.
Elnevettem magam mert azért ez kicsit vicces helyzet volt de legfőképp kínos.
-Te meg min mosolyogsz? -mondta valaki mögöttem amitől megijedtem és hátra estem a székkel
-Ahh máskor szólj ha meg akarsz ijeszteni. -Harry felsegített a földről de jól kinevetett.
-Jól vagy? -nevetgélt rajtam.
-Igen csak megijedtem -nevettem már én is.
-Min nevettél mikor bejöttem? -kíváncsiskodott
-Csak Tate mondott valamit ami vicces volt -legyintettem mintha nem lenne jelentősége
-Tate? Mégis mit? -kérdezgetett tovább
-Hagyjuk tényleg -nevettem
-Jólvan, láttad mit írtak? -terelte inkább a szót az újságra
-Idegesít mert miaz, hogy itt találgatnak? De gondolom ez ezzel jár szóval. -húzogattam a vállamat ő pedig rám mosolygott
-Nyugi csak féltékenyek amiért velem lóghatsz -viccelődött. Meg ütöttem a karját ő pedig úgy tett mintha nagyon fájt volna neki. Amitől nevetnem kellett aztán ő kicsit meghúzta a hajam olyan -megütöttél-most-vissza-kapod módon. Ott nevettünk a konyha közepén mint két idióta, pedig annyira nem volt vicces.
-Hé lassan át kell menni a stúdióba, most hívtak a mentorok. -Szólt be a konyhába Steven, amint meglátott minket elmosolyodott aztán már el is ment.
-Ideje menni. -mondta Harry aztán kimentünk a konyhából. Mindenki öltözködött, hogy átmenjünk a stúdióba. Viszonylag jó idő volt, -már ami Londonban jó időnek számított-  felvettem a cipőmet és mentünk is. Kocsival mentünk mert én nem akartam még egy újságban szerepelni ezen a héten. Mikor oda értünk a stúdióba mindenkit elkapott a pánik. Valaki ma kiesik és akkor már csak 4 marad. Mindenki izgult, senki nem akart kiesni, mindenki meg akarta nyerni. Egymásra néztünk mind az 5-en, sóhajtottunk egyet aztán bementünk az öltözőnkbe. Bent kifújtam a levegőt és felkészítettem magam a legrosszabbra is.

Mikor a színpadon álltunk mind az 5-en. Mind egymás kezét fogtuk, és izgultunk. Izgultunk, hogy ki lesz az aki most távozni fog. Ki hagyja el az X-factor házat és kinek semmisül meg az álma. Ez így elég borzalmasan hangzik, és ha úgy vesszük nem is teljesen igaz, hiszen ha kiesünk még lehet karrierünk. Még élhetjük az álmot. De azért én szeretném megnyerni. Nagyon szeretném.
Mikor a műsorvezető szándékosan váratott minket, legszívesebben oda mentem volna és rá ordítottam volna, hogy MOND MÁR! De persze nem tettem meg csak csendben vártam.
-És akinek ma véget ér ez a játék. -Hosszú hallgatás következett. Számomra túl hosszú, és valószínűleg mindenki számára mert egyre jobban feszengtek ők is.
-Akit nem láthatunk már jövőhéten. -Azt hittem fejbe dobom egy dobbal ami ott volt mögöttem. Jó ötletnek tűnt.
-Lexi. Sajnáljuk de neked véget ért. -A megkönnyebbüléstől felsóhajtóttunk de azért sajnáltuk őt hiszen akármennyire is idegesítő is néha attól még rossz érzés, hogy nem lesz ott már velünk. Lexi könnyezett, integetett a nézőknek és lement a színpadról.
-És már csak 4-en vagytok. Kim, Jessica, Steven, Luke. Sok sikert nektek.

33.rész

Amikor Taylor meglátott elmosolyodott és megsimogatta Harry karját azt hittem ott fogom megfojtani ám akkor Harry levette magáról Taylor kezét és hátra lépett egyet. Taylor meglepődve nézte egy pillanatig aztán vissza nézett rám. Szemében gúny, gyűlölet, megvetés és szerintem még féltékenység is volt. Nem tudtam, hogy minek köszönhetem ezt hiszen még soha életemben nem beszéltem vele és máris utál? Lehet még sem néztem ma olyan jól ki. Aztán mondott valamit még Harrynek utána megfordult és elment. Harry végig háttal állt nekem ezért nem tudta, hogy végig néztem ezt. Igazából örülök, hogy lerázta magáról a csajt, tudom nem kedves dolog de akkor is. Ekkor Harry megfordult és a szemembe nézett. Meglepődött, hogy itt látott de utána elmosolyodott és elindult felém. Én csak álltam nem mozdultam. Mikor oda ért hozzám rám mosolygott és azt mondta: -Nem megyünk a többiek után? -és már ment is, de én még mindig csak álltam nem tudtam mi van most. Mikor észre vette, hogy még mindig egy helyben állok vissza fordult és rám nézet. -Most nem jössz?- kérdezte, és várakozóan rám nézett. -Nem mondod el mi volt ez? -kérdeztem, ő sóhajtott egyet és megrázta a fejét. -Valóban tudni szeretnéd? -kérdezte én válaszul bólintottam egyet. Harry ismét sóhajtott aztán azt mondta: -Nem fontos igazából csak azt akarta, hogy bocsássak meg neki és elmondta, hogy mennyire sajnálja ami történt és, hogy szeret de én mondtam, hogy nem érdekel és, hogy már van más aki érdekel. Ekkor megsértődött és elment. -mondta én pedig csak bámultam rá. -Na mi az? -kérdezi. -Van más aki érdekel? -ennyit tudtam kinyögni ő pedig mosolygott. -Igen van. -nézett a szemembe. -De most akkor megyünk a többiek után? -kérdezte és vigyorgott, bólintottam és elindultunk. A sötétben sétáltunk és meglehetősen jól éreztem magam, mondjuk mindig jól érzem magam mikor vele vagyok de ez már más téma. Az járt a fejemben, hogy kire gondolhatott mikor azt mondta, hogy 'van más aki érdekel'? Talán rám? Úristen remélem, hogy rám, a gondolattól elpirultam. Harry kicsit oldalba lökött, hogy rá figyeljek és közben mosolygott. -Remek voltál a színpadon. -mondta -Bár ha egyedül énekeltél volna jobban bejött volna. -tette hozzá én pedig elnevettem magam. -Köszi de Justin nélkül nem ment volna ő nagyon csodás. -mondtam ő pedig megrázta a fantasztikus haját, amitől pár pillanatig azt sem tudtam merre vagyok. -Ha ennyire csodás mért utasítottad vissza a randit? -nevetett én pedig hitetlenkedve néztem rá és megálltam. -Csodás ember valóban de nem akartam és nem is akarok vele randizni. Egyébként te honnan tudsz erről? -csodálkoztam és tovább indultam. -Ugyan már- legyintett -mindenki erről beszél. -mondta és nevetgélt magában. -De miért utasítottad vissza? -kíváncsiskodott. Most én sóhajtottam. -Nem tudom csak nem akartam vele randizni ennyi. -mondtam aztán elmosolyodtam és hozzá tettem. -Meg úgy is van más aki érdekel. -nevettem. -Na megyünk a többiek után? -kérdeztem, ő is nevetett és elindult utánam. Csak sétáltunk és nevetgéltünk a sötétben annyira élveztem, hogy vele lehetek és, hogy ilyen jól érzem magam nem is akartam már a többiekhez menni csak megállítani az időt és örökké itt maradni vele. De -sajnos- oda értünk. Egy szórakozó hely volt, kint egy csomóan várakoztak, hogy bejussanak Harryvel hátul mentünk be mert nem akartunk találkozni egy csomó Harry rajongóval, persze imádja őket -és én is pedig nem is az én rajongóim de ugyan azért az emberért rajongunk tehát első közös pont- de néha kell egy kis kikapcsolódás. A V.I.P. részlegen voltunk ahol a többiek már iszogattak és táncoltak plusz voltak ott olyan emberek akiket nem ismertem de nem is gondoltam, hogy csak mi leszünk itt. Harryvel oda mentünk a többiekhez köszöntünk nekik és ők adtak nekünk a kezünkbe egy-egy pohár inni valót. Nem tudtam mi volt benne de mikor meg kóstoltam szörnyen erős íze volt. Harry nevetve figyelte az arcomat. -Nem bírod a piát? -kérdezte nevetve. -Nem igazán -adtam neki oda a poharamat. -Inkább valami édeset innék. -mondtam, ő bólintott. -Mindjárt hozok. -biztosított és már ott sem volt. Pár perc múlva már ott is volt és a kezembe nyomott egy rózsaszín inni valót. -Ez ízleni fog. -mondta, megkóstoltam és valóban ízlett nagyon finom volt. -Ez tényleg jó. -mondtam ő bólintott. Leültünk egy boxba ahol Steven és Cece ült. Ők ketten nagyon elvoltak ezért mi inkább egymással beszélgettünk. Nagyon sokat nevettem és remekül szórakoztam. De észre vettem, hogy Harry nem is iszik, ezért rá kérdeztem. -Te nem iszol semmit? -kérdeztem ő rám nézett és elmosolyodott. -Nem, a ma estére szeretnék emlékzeni mikor ilyen gyönyörű lány társaságában lehetek. -mondta én pedig elvörösödtem, szerencse, hogy sötét volt és nem látta mert tuti kinevetett volna. Akkor megjelent Kim és szinte bele ült Harry ölébe. -Hé nincs kedved táncolni? -mondta neki nekem pedig elment a kedvem. -Nem vagyok valami nagy táncos inkább szólj Lukenak úgy hallottam ő remek. -kicsit arrébb taszigálta és elfordult tőle. Kim mérgesen RÁM nézett, -mintha én lennék a hibás- és elment. Igazából nem érdekelt, hogy mi a baja Kimnek mert én boldog voltam. Harry oda hajolt hozzám és a fülembe súgta: -nem lépünk le? Fáradt vagyok és már sok volt. -a hangjától bizsergett a bőröm. -De mehetünk. -mosolyogtam rá és próbáltam tartani magamat. Felálltunk, még elköszöntünk a többiektől aztán kimentünk. Harry a derekamra tette a kezét és úgy sétáltunk vissza az X-factor házba. Teljességgel csoda volt, hogy út közben nem kaptam szív rohamot. Mikor vissza értünk fel botorkáltunk a lépcsőn Harry beterelt a szobájába és ledobott az ágyára. Felém mászott és a szemembe nézett. -Nincs kedved velem aludni? -mondta piszkosul szép mosollyal. A szív ezerrel dübörgött és nehezen lélegeztem. -Veled aludjak? -vontam fel a szemöldököm mert próbáltam kicsit kacérkodni vele. -Igen velem, ígérem csak alszunk, ha csak nem akarsz mást is. -perverz mosolyra húzta a száját. Megütöttem a karját és lelöktem magamról. -Csak alszunk. -jelentettem ki de én is mosolyogtam. Át mentem a szobámba, zuhanyoztam, áthúztam a pizsimet, fogat mostam és át mentem hozzá. Már bent feküdt az ágyban és mikor beléptem édesen nézett. -Na gyere. -mondta és felemelte a takaró egyik oldalát, hogy bújjak be mellé. Oda mentem és bemásztam az ágyba. Lefeküdtem és a vállára hajtottam a fejem. Ő átölelte a derekam. Oldalra fordultam ő is így tett. Egymás szemébe néztünk. Még közelebb húzott magához és átölelt. Én is átöleltem öt és mélyen beszívtam az illatát. Lábainkat össze fontuk. Egy darabig hallgattam a légzését de aztán elaludtam. Még sosem volt ennyire szép éjszakám ezt bátran állíthatom.

32. -Lehet beleszerettem?-

Nyugodtan mondhatom, hogy az X-factor megváltoztatta az életemet. Most már minden másképp van és már soha sem lesz semmi ugyanolyan mint ez előtt. Ez részben jó, részben nem. Mert már sosem fogok úgy élni mint ez előtt, nem tudom ki miért barátkozik velem. Nem tudom kiben bízhatok, nem tehetek azt amit akarok és úgy tűnik a legjobb barátnőmet is elvesztettem. Viszont, rengeteg fantasztikus embert ismertem meg, élhetem az álmom és énekelhetek. És Harry, nem tudom, hogy mi van vele vagy, hogy mik ezek az érzések de annyira szeretek vele lenni, imádom minden apró kis dolgát és remélem egy kicsit közelebb kerülök hozzá. Talán még szerelem is lehet belőle.
A hetem jól telt Justinnal rengeteget próbáltunk és egy kicsit meg is ismerhettem. Harry-vel nem igazán tudtunk beszélni mert sok dolgom volt és ő sem nagyon ért rá. A próbákon sokszor rontottam mikor eszembe jutott, hogy Harry épp Kimmel és Taylorral próbál. Annyira nagyon zavart de nem tehettem semmit. Remélem Harrynek van annyi esze és nem fogadja vissza mert Taylor biztos, hogy vissza akarja szerezni ez nyilvánvaló de mondjuk Kim is ott van és ő egész biztos, hogy nem engedi őket kettesben beszélgetni tehát azért annyira nem kellett félnem. Justin meghívott egyik próba után vacsorázni, aranyos volt tőle de nemet mondtam, arra hivatkozva, hogy fáradt vagyok. Biztos csak barátkozni akart de eszembe jutott Harry és amit mondott biztos volt rá valami oka. Talán olyat tudott róla amit én nem ezért inkább nem mentem vele. Meg egyébként is Harry az akiért oda vagyok. Azt akarom, hogy ő hívjon vacsorázni más nem igazán érdekel ha csak barátkozni akar akkor sem. Minden gondolatom ő volt. Mindenhol a káprázatos mosolyát és a göndör fürtjeit láttam. Minden percben arra vágytam, hogy velem legyen és átöleljen, érezzem a fantasztikus illatát és a lélegzetét a nyakamon. Lehet beleszerettem? Éppen ezek jártak a fejemben mikor kopogtak a szobám ajtaján, gyors felálltam és kinyitottam az ajtót. Luke állt az ajtóban, szőke haja még kócos volt ami nagyon aranyosan állt neki. -Jóreggelt -mosolygott rám. -Neked is. -köszöntöttem és kitártam az ajtót jelezve, hogy bejöhet de nem jött. -Csak szólok, hogy hamarosan indulunk a fő próbára csak szólni akartam. -mondta kedvesen. -Köszönöm, hogy szóltál mindjárt megyek. -mosolyogtam vissza ő köszönés képpen intett és elment. Becsuktam az ajtót és mivel már fel voltam öltözve ezért nem kellett sokat készülődnöm. Lementem a többiek közül páran már elmentek. Én is elindultam. Mikor oda értem már nagy volt a káosz -mint általában- mindenki ide oda rohangált, hogy minden jól menjen az esti show alatt. Justinnal elpróbáltuk minden remekül ment szerintem. Ő is megdicsért. Aztán következett az élő adás minden remekül ment. Szerintem fantasztikusak voltunk. Justin nagyot alakított mint általában szokott. Később mindenki el akart menni bulizni én Harry-t kerestem mert a héten alig beszéltünk és már hiányzott. Megnéztem mindenhol de nem találtam sehol, gondoltam vissza megyek az X-factor házba de mikor kiléptem a stúdió ajtaján láttam ahogy Harry nekem háttal áll és elég közelről beszélgetnek..... Taylorral.

31 'Ő is csak egy idétlen hülye"

Az életem csodálatos volt, legalábbis így éreztem. Éppen az álmomat élem, énekelhetek egy tehetség kutatóban, az egyik kedvenc énekesemmel. Persze nem volt minden olyan happy. Harryvel való kapcsolatom bizonytalan volt. Míg én kezdtem őt megszeretni addig ő barátjának tekint. Néha úgy érzem ő is többet érez. Mikor megcsókol, hozzám ér vagy csak mélyen a szemembe néz. De lehet, hogy más lányokkal is így viselkedik ettől a gondolattól felfordult a gyomrom. Szeretném ha nem csak én látnék többet ebbe a dologba és valóban ő is érezne irántam valamit de nem hiszem, hogy ezt valaha is meg merném kérdezni tőle. Levánszorogtam a közös helységbe és köszönés képen intettem egyet. Már reggel friss voltam a tudattól, hogy Justinnal énekelhetek nem hagyott sok időt az alvásra és meglehetősen fel voltam pörögve. Kinyitottam a hűtőt és kivettem egy kis narancs levet. Ittam egy kicsit de nem reggeliztem, egy falat sem ment volna le a torkomon. Igen mióta itt vagyok mindig van valami ami miatt nem megy az evés. Pár kilót tuti leadtam. Ha valaki fogyni szeretne ajánlom neki az X-faktort. Már nagyon kevesen voltunk és meglehetősen fura volt, hogy nem volt az a hangzavar. A kanapén Tate beszélgetett Cecevel. A konyha pultnál Carly és Lexi nevetgéltek valamin. A többiek még nem voltak lent, bizonyára még aludtak. Én is gyors vissza mentem a szobámba és felvettem egy bézs színű blúzt hozzá illő nadrággal -mivel Londonban nem volt valami meleg- a hajamat lófarokba fogtam és elégedetten néztem vissza magamra a tükörben. Sosem voltam az a beképzelt lány, mindig találtam magamban valami hibát ami miatt befuccsolt az önbizalmam de most úgy éreztem minden rendben. Reméltem, hogy látom Harryt mielőtt elmegyek ének próbára de ez nem volt valószínű mivel ő szeretett sokáig fetrengeni, ezért ötletöl vezérelve besurrantam a szobájába. Óvatosan becsuktam az ajtót és a szemem Harry fedetlen felső testére tévedt. Fantasztikusan nézett ki a tetoválásokkal borított testrész. Nem volt túl izmos de nem is kellett, hogy az legyen, éppen megfelelő volt. Tártot szájjal bámultam mire megszólalt: -Tetszik a látvány? -az arcom  pipacspiros lett és zavaromban dadogtam össze vissza. Harry kinyitotta a szemét és hangosan nevetett mire én még jobban zavarba jöttem. Épp most kapott rajta, hogy bámulom és remekül mulat ezen. Legszívesebben apró méretűre zsugorodtam volna de sajnos ez nem volt lehetséges. -Én csak..azt néztem alszol-e. -Ez nem volt valami jó magyarázat de most már mindegy. Harry kuncogva felült és rám emelte tekintetét. -Szeretnéd, hogy felálljak, hogy jobban csodálhass? -kérdezte szemtelenül mire a földön talált párnával fejbe dobtam. Nevetett és megrázta a fejét. -Aranyos vagy mikor zavarba jössz. -mondta én pedig ismét zavarba jöttem. Kellet nekem bejönnöm ide, én meg a nagy ötleteim. -De most, hogy te már kibámultad magad itt az én időm. -mondta és mutatott felém, hogy vetkőzzek. Nem tudom komolyan gondolta-e de a szemem elkerekedett és furán nézhettem rá mert kitört belőle a nevetés. -Csak vicceltem de látnod kéne az arcod. -vigyorgott én meg közelebb léptem. -Csak azért jöttem, hogy köszönjek mert mindjárt mennem kell ének órára. -tördeltem a kezem és le-le pillantgattam a felső testére. -Rettenetesen izgulok, hogy Justinnal dolgozhatok. -vallottam be mire ő kérdőn nézett rám. -Nem hiszem, hogy olyan nagy szám lenne a gyerek, nem kell túl reagálnod. -El sem hittem amit mond. Nem lenne nagy szám? Persze nem mindenki rajonghat érte de akkor is, nem értettem mit akar ezzel. Látva a megdöbbenésem hozzátette. -Persze megértem ha izgulsz de semmi okod rá, Ő is csak egy idétlen hülye gyerek mint az a Luke. Semmi értelme túl aggódnod magad. -vonta meg a vállát. -Amúgy is simán leénekled a színpadról bármikor. -kedves volt, hogy így gondolja de akkor sem értettem a dolgot. Lukeot utálja oké ezt már tudtam és megértettem de Justinnal mibaja? Sosem említette, hogy bármi rossz kapcsolat lenne köztük. -Ööö oké, köszi. Jobb ha most megyek mert elkésem. -ennyit tudtam kinyögni és hátrálni kezdtem. Harry gúnyosan mosolygott és a fejét rázta. -Menj csak. -szólt még oda aztán kimentem az ajtón. Hát ez remek volt. Nem igazán értettem ezt a fajta megnyilvánulást de biztosan remek oka volt, hogy ezeket mondja. Hamar oda értem az ének próbára. Justin még nem volt itt ezért Mrs.Morgannal beénekeltünk addig. Nem igazán szerettem a beéneklés dolgot de hát muszáj volt. Egy ideje gyakoroltunk mikor Justin megérkezett. Azonnal mosoly terült szét az arcomon és oda köszöntem neki. Ő is hasonlóképpen üdvözölt aztán elnézést kért, hogy késett. A kisugárzása lenyűgöző volt, jobban átjött mint a tévében vagy egy újságban. A mosolya beragyogta az egész termet és a közelében mindenki másnak is mosolyognia kellett. Elképesztő fiú volt nem is értem Harry miért mondta, hogy nem nagy szám. Láthatóan elég nagy szám nem is értem hogy nem veszi észre. Miután elkezdtük a próbát még jobban a hatása alá kerültem. Remekül énekelt és ez jó hatással volt rám is. Segített ha valamit rosszul csináltam és nagyon türelmes volt velem. Megdicsért, hogy gyorsan megtanultam a dalt persze nem mondtam el. hogy mielőtt megkaptam már akkor ismertem hiszen imádom de szerintem sejtette. A próba remek hangulatban telt rengeteget nevettünk még Mrs.Morgan is ami meglepő mert ő ritkán nevet de hát Justin ezt hozza ki az emberekből, csakis a jót.A próba végén Justinnal együtt mentünk ki a hidegbe és meglepődtem, hogy egy csomó papparazzi állt ott és fényképeztek meg kérdezgettek amiből semmit nem értettem mert egyszerre beszélt az összes. Meglepődtem mert nem jönnek ide általában de most Justin is itt van szóval megértettem a dolgot. Justin mosolygott a kamerába és én is erőt vettem magamon, hogy ne úgy mutassak mint egy idétlen lány aki megdöbbenve bámul az emberekre. Mosolyogtam és figyeltem a történéseket. Pár kérdést már kitudtam venni. Az egyik egy barna hajú idősödő férfitől jött.: -milyen együtt dolgozni Jessicával? -gondolom ezt Justintól kérdezte mire oda nézett a kérdezőre és őszinte mosollyal válaszolt. -Remek, ő nagyon tehetséges és igazán gyorsan tanul. -válaszolt és karjával átölelte a vállam. Megborzongtam az érintéstől de örültem neki. Egy másik nő kérdezte immár tőlem, hogy hogy érzem magam amiért egy ilyen hírességgel énekelhetek együtt mint Justin. Rá pillantottam Justinra aztán vissza a vöröses hajú nőre és válaszoltam. -Elképesztő. Ő nagyon kedves és mindenben segít, örülök, hogy őt kaptam mert nagy rajongója vagyok. -Justin rám nézett és elmosolyodott. Kicsit belepirultam aztán még válaszoltunk pár kérdésre de aztán tovább indultunk. Justin elkísért egészen az X-faktor házig és elmondta, hogy eddig is nekem szurkolt sőt még szavazott is rám de most, hogy vele énekelek és megismerhet kicsit még jobb benyomást tettem rá. Ez nagyon jól esett tőle mert nem gondoltam, hogy valóban ennyire kedves az emberekkel mint ahogy látszik de ez beigazolódott és ennek nagyon örültem. Kissé fáradt voltam mivel egész este nem aludtam az izgalomtól és ez a délutánig tartó próba is betett ezért elköszöntem Justintól és bementem a házba. Beinvitáltam őt is egy kicsit de sietnie kellett mert még el kellett mennie egy fotózásra valami reklámmal kapcsolatban. Cece és Carly kérdezgette, hogy milyen élőben Justin és, hogy milyen vele dolgozni aztán meglepetésemre még Lexi is odajött, hogy kérdezgessen és elmondta -féltékeny vagyok amiért te kaptad őt. Rohadt szerencsés vagy remélem tudod. De majd mi is találkozhatunk vele. -mosolygott -És mond csak élőben is olyan helyes? -kérdezte csillogó szemmel én pedig mosolyogva válaszoltam. -Még annál is helyesebb. -áradoztam és együtt nevetgéltünk pont mikor Kim megérkezett. Ahogy meglátta, hogy Lexi velem beszélget a szeme elkerekedett de aztán oda jött és ő is letelepedett a kanapéra. -Cseszd meg, hogy Justint kaptad nekem meg maradt a rinyálós Taylor. Komolyan legszívesebben kivágtam volna az ablakon. -mondta és lábát feltette a kanapéval szemben elhelyezett kis asztalkára. Rá emeltem a tekintetem és nem tudtam megkérdezem-e vagy sem de úgy döntöttem megkérdezem mit veszthetek nem igaz? -És Harryről is mondott valamit? -vissza fojtott lélegzettel vártam a választ. Ő rám emelte a tekintetét arcából megvetés és enyhe gúny tükröződött és már meg is bántam a kérdést. -Miért érdekel annyira? -kérdezte végül. Megvontam a vállam és az asztalt kezdtem nézegetni mintha olyan érdekes lenne. -Semmi csak kíváncsi voltam. -biztos észre vette, hogy hazudtam de mindegy színésznek nem megyek el az tuti. -Igen kérdezte -válaszolt aztán- és mondta, hogy vissza szerzi tőled. De mindketten nevetségesek vagytok mert egyikőtöket sem akarja jobb lenne ha már észre vennétek és nem képzelnék ennyit magatokról. -Mondta és felállt, Lexi követte és felvonultak a lépcsőn. Remek. Totálisan megsemisülve ültem a kanapén. Cece a térdemre tette a kezét és együtt érzően megpaskolta. -Nyugi ez nincs így. Biztos vagyok benne, hogy sokkal több esélyed van nála mint bárki másnak. -biztatóan rám mosolygott én pedig bólintottam aztán felálltam és én is felmentem. Azt hiszem ma sem fogok túl sokat aludni.


Na sziasztok. Tudom, hogy sokáig nem volt rész és most kezdhetném a bocsánat kérést de nem fogom. Nem azért nem írtam mert nem akartam hanem mert nem tudtam. Egy nagyon nehéz időszakon mentem keresztül. Rémes napjaim voltak. Kórházban voltam 2x is. Megbántottak, csalódtam emberekben. Aztán újra visszatértek páran de totálisan összekuszáltak mindent. Nem tudom mit mondhatnék tényleg nem tudtam írni. Ha elkezdtem csak a saját fájdalmamat tükrözte amit írtam ezért inkább hagytam. Most már viszonylag jól vagyok és már tudom folytatni szóval ismét vissza tértem és remélem tetszett. Azt hiszem mostmár nekemis tetszik az irásom. sokat javul és mikor vissza olvastam ezt a részt határozottan tetszett. Nem beképzeltség csak tényleg igy gondolom. Azt hiszem fejlődtem amit nektek köszönhetek. Imádlak titeket és remélem még maradtatok páran.

30. 'szereted még?'

A hétfői napom csodálatos volt vagy inkább hihetetlen. Nem is tudom melyik, kicsit talán mindkettő. Életem egyik nagy álma vált valóra. De kezdem talán az elején.
Reggel felkeltem és lementem reggelizni. Luke már lent volt és kérte, hogy csatlakozzam hozzá és Carly-hoz. De Steven ott ült egyedül a kanapén ezért megráztam a fejem és leültem Steven mellé. A telefonját bámulta ezért mikor mellé ültem felnézett és elmosolyodott. -Na mi van?- bökte meg nevetve a vállam. Mostanában elhanyagoltam, ami rossz érzéssel tölt el. -Semmi. Mit csinálsz? -mutattam a telefonjára. Rá nézett a telefonjára elmosolyodott aztán vissza rám. -Csak a rajongóimtól kapott üzeneteket nézem. -vonta meg a vállát. -Milyen vicces ez nem? Rajongóim vannak. Akiért én rajongtam az most értem rajong. -nevetett fel én meg kérdőn néztem rá. Látta az arckifejezésem ezért folytatta. -Imádom Chris Brownt ő az egyik legtehetségesebb a szakmában. És most, hogy az ő dalát énekeltem megosztotta twitteren és azt írta, hogy nagy jövő áll ellőttem.-hüledezett -Érted Chris Brown szerint nagy jövő áll ellőttem. -letette a telefont és hátra dőlt a kanapén. Nevetve figyeltem és én is hátra dőltem. -Persze, hogy nagy jövő áll előtted hiszen tehetséges vagy. -dicsértem meg mert így is gondolom. Rám mosolygott aztán felállt. -Együnk valamit. -ajánlotta. Felálltam és követtem a konyhába. Reggeli után felmentem a szobámba elkészültem és lementem. L.A. már várt, hogy megkapjuk a heti dalokat. Át mentünk egy próba terembe ami fura volt mert mindig az X-factor házban kapom meg a dalt. De mikor beléptem az ajtón a szívem mintha kihagyott volna egy ütemet. A próbateremben Justin Bieber állt. Azt hittem képzelődőm ezért párszor megdörzsöltem a szemem. De valóban ott állt teljes élet nagyságban. Aztán mint egy örült rajongó (valójában az is vagyok) a nyakába ugrottam és magamhoz öleltem. Először meglepődött de aztán viszonozta az ölelésem. Nevetve elvált tőlem én pedig még mindig döbbenten néztem rá. -B-bocsánat csak annyira i-imádlak. -dadogtam és szégyenlősen lehajtottam a fejem. Justin nevetve megrázta a fejét. -Semmi baj. -nevetett. Aztán L.A. mellém állt láttam, hogy ő is remekül szórakozik. Kicsit beégtem. Na mindegy. -Akkor azt hiszem nem kell bemutatnom. -viccelt L.A. -Justin azért van itt mert ezen a héten vele fogsz énekelni. -mondta L.A. én pedig nem hittem a fülemnek. -Ez a kandi kamera? -kérdeztem hitetlenkedve. L.A. és Justin is felnevetett. -Nem Jessica, ez nem a kandi kamera. Vele fogsz énekelni. -Azt hittem el fogok ájulni de próbáltam lazán felfogni a dolgot. Nem igazán ment. Leültünk egy székre ami jól jött mert lehet, hogy elájulok, L.A. pedig elmondta mit fogunk énekelni. Justin nem rég kiadott egy zenét Be Alright címmel amit most ketten fogunk énekelni. Imádom azt a számot és Justin-t is. Régi álmom volt, hogy majd egyszer találkozom vele. Voltam egyszer egy koncertjén de ott nem valami jó helyen álltam és nem is tudtam vele beszélni de életem legjobb koncertje volt. Ezt neki is elmeséltem miután L.A. elment. Justin mosolygott és megígérte, hogy a következő koncertjére kapok egy V.I.P. jegyet. Kell ennél több? Justin nem fog a házban lakni de mindennap találkozunk majd mivel vele fogok próbálni. Van egy olyan érzésem, hogy imádni fogom a próbákat. Justinnak elkellet mennie mert meghívták valami műsorba vendégnek. Én pedig vissza mentem az X-factor házba. A mosolyomat levakarni sem lehetett volna. Lexi utánam ért vissza ő Jason Derulo-t kapta. Később a többiek is vissza értek. Luke, Ashley Tisdale-el fog énekelni. Steven, Avril Lavigne-vel. Kim pedig Taylor Swifttel hát ebből még nem tudom mi fog kisülni. Hiszen Harry-vel járt, remélem nem fognak találkozni. Lehet önző vagyok de vessetek meg. Mikor megtudták, hogy én Justin-t kaptam Lexi féltékeny volt amiért én kapom a jobbat, Kim pedig egyenesen dühöngött. A szobája ajtaját háromszor csapta be és mikor elment mellettem mindig beszólt valamit de ez legyen a legrosszabb, nem igazán foglalkoztam vele hiszen én boldog voltam. Luke és Steven örültek , hogy örülök és persze annak is, hogy ők jót kaptak. Este felé felmentem a szobámba és Harry bejött utánam. Éppen az egyik polcon pakolásztam ő pedig bejött és leült az ágyra. Rá mosolyogtam ő pedig komoly arccal ült. Leültem mellé és aggódó arccal néztem rá. -Baj van? -kérdeztem. Megrázta a fejét. -Nem, semmi baj. De mi ez a hír, hogy Justin Bieberrel fogsz énekelni? -kérdezte az arcomat fürkészve. Rögtön a fülemig ért a szám nem tehetek róla. -Igen, elhiszed ezt? -Harry furán nézett rám. -Bírod őt? -kérdezte. -Bírom-e? Imádom. A zenéje fantasztikus, a hangja mesés ő pedig egy álom. -magyaráztam. Harry elmosolyodott de a szemében mást láttam mintha bosszús lenne. -Értem. -ennyit mondott. Nem értettem és nem is akartam ezzel foglalkozni inkább a Taylor dolog idegesített. -Hallottad kivel fog énekelni Kim? -kérdeztem vissza fojtott lélegzettel. -Hallottam. -megrázta a fejét. -Miért? -kérdezte most ő, elég sejtelmes hangon. -Csak kérdeztem. -álltam fel. -Mert ugye ti együtt jártatok, gondolom még beszéltek vagy ilyesmi. -próbáltam nem kimutatni mennyire zavar ez a gondolat, és a szekrényben kotorásztam, hogy ne lássa az arcom. -Jártunk -nevetgélt. -De nem nem beszélünk már. -kínos csend volt. -Hogy, úgy mondjam elég rosszul váltunk el. -most már nem tudtam tovább visszafogni az érdeklődésemet. -Miért? -kérdeztem és újra vissza ültem mellé. -A kapcsolatunk első fele remek volt. Tényleg remek lány, oda figyelt rám és mindig én voltam számára az első. Szerettem őt és éreztem, hogy ő is szeret. -Mikor ezeket mondta éreztem magamban a féltékenységet. Rémesen zavart, hogy így beszélt róla. Egy lányról aki nem én vagyok és aki itt lóg majd egy hétig. REMEK. -De aztán valami megváltozott. Már nem volt olyan gyengéd és már nem éreztem, hogy szeret. Persze ezt neki nem mondtam de mindig bennem volt. -kis szünetet tartott. -Aztán kiderült, hogy megcsalt. -a rossz emlékekre össze rezzent. -Nem viseltem túl jól a dolgot ezért olyanokat mondtam neki amiket nem kellett volna. Ő pedig dühös lett és bevallotta, hogy nem csak egy sráccal csalt meg és elment. -mesélte. -Utána persze többször hívogatott, hogy megbánta és, hogy szeret még de engem már nem érdekelt. -fejezte be és rám nézett. Nem nagyon tudtam mit mondani. Ezért azt mondtam ami először az eszembe jutott. Kár volt. -És szereted még? -megráztam a fejem. -Bocsi ez nem rám tartozik én csak... -de közbe szólt. -Nem, semmi baj. -biztatóan rám mosolygott. -Nem szeretem már. Leginkább gyűlölöm amiért ezt tette velem. -Én is gyűlöltem amiért ezt tette vele de ezt nem mondtam. -Semmi baj. -simítottam meg a hátát. -Egész biztos lesz egy lány aki nem ver át és mindenkinél jobban szeret majd. -néztem a szemébe. -És biztos, hogy lesz egy lány akit mindenkinél jobban szeretsz majd. -folytattam és még mindig a szemébe néztem. Elmosolyodott és azt mondta: -köszönöm. Te egy fantasztikus lány vagy. A férjed lesz a világ legszerencsésebb embere. -mondta. -Az lesz a legszerencsésebb aki a te feleséged lesz. -nevettem. Ő is nevetett aztán megpuszilta a homlokom. -Nagyon remélem. -mondta aztán felállt és kiment az ajtón. Mosolyogva hátra dőltem és magamban mindennek lehordtam Taylor-t. Egyben boldog voltam amiért Harry elmesélte nekem ezt az egészet. Úgy érzem bízik bennem. Mert senki nem tudja mért szakítottak pontosan. Nem mondták el a médiának és gondolom csak a közeli ismerősök tudják. És még Justin is itt van. Ez egy fantasztikus nap. Mosolyogva hátra dőltem és eldöntöttem magamban, hogy ha Taylor Harry közelébe megy akkor velem gyűlik meg a baja.


Itt az újrész remélem tetszett:)) A Harry és a Taylor szakítás ugyan úgy kitalált mint minden más. Igazából nem tudom miért szakítottak persze sok féle változatot hallottam de nem lehet tudni mi igaz. És a Taylor rajongóktól bocsi ez nem ő ellene irányul. A zenéit én is imádom..
A részről: Próbálóm hamar hozni a kövit:) és kérnék pár hozzászólást is meg feliratkozokatmég:)) Az eddigieket pedig köszönöm:))<333 Puszi L. a blog facebook csoportja. https://www.facebook.com/groups/506281439465228/

29. 'ha szűkséged van egy barátra'

Szombaton a srácok fellépése után teljes mámorban voltam. Amikor Harry annál a sornál a szemembe nézett. Az arcán és a szemében is őszinteséget láttam. Levegőt is alig kaptam, a szívem a torkomban dobogott és csak őt láttam pedig öten voltak a színpadon és körülöttem több száz ember mégis csak ő volt számomra, és esküdni mernék, hogy ő is csak engem látott. Mikor befejezték a dalt mindenki örülten tapsolt én pedig pár másodperces késéssel de csatlakoztam. A srácok meghajoltak és lesiettek a színpadról. Még akkor is mindenki tapsolt. Kétségtelen nagyon tehetségesek. A műsor után vissza mentünk X-factor házba. Mindenki fáradt volt ezért felmentünk a szobánkba. Luke feljött egy kicsit beszélni az előadásról. Mindenkiről elmondta a véleményét kivéve a srácokról. Persze én sem hoztam szóba de azért kíváncsi lettem volna, hogy ő mit gondol. Aztán ő is elment lefeküdni mert késő volt. Én pedig lementem inni. Kivettem a hűtőből egy üveg vizet és bele ittam. Harry és Niall éppen akkor jöttek le mikor felfelé indultam. -Hát te? -kérdezte Niall. -Csak inni jöttem. -mutattam fel az üveget. -és ti? -érdeklődtem. -Éhes vagyok. -mondta Niall mintha ez tök egyértelmű lett volna. -Okééé, de én lefekszem. -Niall rohant a konyhába kaját keresni. Harry pedig velem szemben állt. Szemembe nézett amitől rögtön felkeltek a pillangóim. -hogy ezek sosem tudnak lenyugodni - és elmosolyodott. Olyan aranyosan mosolygott, hogy belepirultam és lesütöttem a szemem. Harry halkan kuncogott én pedig ismét ránéztem. -Remek voltál ma. Egész biztos, hogy te fogsz nyerni. -dicsért meg. -Köszönöm -hálálkodtam- Ti fantasztikusak voltatok. Ez lett a kedvenc számom. -mosolyogtam. -Truly Madly Deeply Love with you -dúdoltam Harry pedig mosolygott. -Nekem is. -nézett a szemembe. -Ez egy remek dal. -mondta. Elmosolyodtam az emléken amikor a színpadon énekelte és rám nézett aztán kikerültem és elindultam fel. -Megyek mert késő van. -mondtam felfelé sietve. Harry csak nevetett és bement Niall után a konyhába. A szobámban befeküdtem az ágyba és már majdnem elaludtam mikor csipogott a telefonom. Kivettem a párnám alól és feloldottam. A kijelzőn Harry neve villogott ezért gyorsan megnyitottam az üzenetet. 'Truly Madly.. Jó éjszakát szépség.'  Ez az üzenet annyira a szép volt, hogy amíg el nem aludtam addig olvasgattam.
Reggel mikor felkeltem még mindig a kezemben volt a telefon. Mosolyogva kikeltem az ágyból és elmentem zuhanyozni. Megmostam a fogam, megcsináltam a hajam és felöltöztem. Fél kilenc fele kész lettem és lementem a többiekhez. Páran reggeliztek, valaki pedig tv-t nézett vagy csak beszélgetett. Harry éppen Zayn-el és Liammel beszélgetett. -Sziasztok.- köszöntem általánosságban. Páran oda fordultak és intettek. Valaki pedig oda sem figyelt -Kim és Lexi - Leültem a konyhába és csináltam magamnak egy szendvicset. Louis mellém ült. -Na mi a helyzet? -kérdezte. -Semmi. -vontam meg a vállam. -Ma elmegyünk. -kezdte -de ha bármi van hívj fel és helyre rakom ezt a seggfejt. -célzott Harryre én pedig felnevettem. -Jó majd szólók. -nevettem. -De komolyan. -váltott komoly arckifejezésre. -Ha szűkséged van egy barátra, én itt vagyok. -mosolygott. -De nehéz lesz az a búcsú. -szomorkodtam. Lou pedig fél kézzel át ölelt.
Tizenegy fele bementünk a stúdióba. Ott mint mindig teljes káosz volt. Mindenki fel alá mászkált, hogy minden rendben menjen. Elpróbáltuk a felállást, és megcsinálták a hajunkat. Mindenki készen állt. Már csak pár perc volt kezdésig én pedig egyre jobban izgultam. Egyre szorosabb a verseny. Senki nem szeretne kiesni de valaki ki fog sőt nem sokára már csak egy marad, a többieknek pedig véget ér. Ezt semmiképp nem akarom, nem szeretnék kiesni. Minden versenyzőt a színpadra hívtak. Felálltunk egymás mellé és vártuk, hogy a műsor vezető elmondja a heti kiesőt. Lehetett látni az izgalmat mindenki arcán. -A héten akire a legtöbben szavaztak .... -a közönség egyszerre ordítozott de mindenki más nevét ezért semmit nem lehetett kivenni. -Nem más mint.. -még nagyobb lett a nyüzsgés a stúdióban. -Jessica Prince. -mikor kimondta a nevem nem hittem a fülemnek. Már majdnem itt  vége és most is én lettem az első. Rettenetesen boldog voltam. A második helyezett Luke lett. Megöleltem és gratuláltam neki. A harmadik Kim lett. Negyedik helyezett Steven. És már csak Lexi maradt és a Hollywood Ending csapat. Kettőjük közt dől el ki megy ma haza. Persze a műsor vezető megint sokáig húzta a dolgot de végül Lexi maradt bent. A srácoknak haza kell menni. Ettől szomorú lettem mert nagyon kedveltem őket. Nagyon tehetségesek nem nekik kellett volna kiesni. A ház is üres lesz nélkülük. Elbúcsúztunk a srácoktól mikor vissza értünk. Aztán jött a nehezebb feladat. A One Direction fiúktól is el kellett búcsúzni. Először Liam jött oda hozzám, átölelt aztán eltolt magától egy kicsit. -Továbbra is adj bele mindent nagyon tehetséges vagy. És sok sikert, mindenhez. -Hogy ezt mire értette nem tudom de mindegy is. Utána Zayn következett. Ő is átkarolt és mondott pár kedves szót. -Gratulálok a sikeredhez, és további sok sikert. -Rá mosolyogtam aztán Niall is átölelt. -Szurkolok neked és ha tudsz valami jó kajáldát hívj. -kacsintott rám. -Mindenképpen. -nevettem. Utoljára Lou jött oda. Ettől előre féltem. A héten amit itt töltött nagyon jóba lettünk és nagyon megkedveltem. Nehéz lesz tőle elbúcsúzni. Szorosan átölelt én pedig még szorosabban öleltem öt. -Így megfojtasz. -nevetett. -Muszáj elmenned? -kérdeztem de tudtam a választ. -Nyugi, minden előadásra eljövök és a próbákra is eljöhetsz Harryvel  ha van időd. -mosolygott rám nekem pedig legördült egy könnycsepp. Sosem voltam jó a búcsúzkodásban. Lou letörölte és átölelt. -Sokat fogunk találkozni ebben biztos vagyok. -nevetett. Eltoltam magamtól és a szemébe néztem. -Ígérd meg! -kértem. Ő pedig elmosolyodott. -Ígérem. -újra megöleltem. -Ha Harryvel fogtok járni úgyis sokat fogunk találkozni. -mondta, hogy csak én halljam. Ez nagyon jól hangzott de a megvalósítás nem hiszem, hogy menni fog. -Eleanor nagyon szerencsés lány. -mondtam mert így is gondoltam. Lou rám mosolygott aztán elköszönt még Harrytől. Valamit beszéltek aztán Lou hátba veregette és elindult az ajtó felé. Még vissza nézett, integetett és kisétált az ajtón. Leültem a kanapéra és hátra dőltem Harry leült mellém és átölelt. -Megkedveltek  fiúk. -mondta. A vállára hajtottam a fejem. -Én is megkedveltem őket.


Na remélem tetszett. Sokat kellett várni tudom de most már nem ígérgettek mert ha nem tudom betartani az rohadt szar érzés. Szóval ha lesz időm megírom. Próbálom minél előbb de most már nem kell ennyit várni. Szóval komizatok és remél tetszett:)) Imadlak titeket L.