7.rész

Tegnap elkezdtem írni de kitöröltem véletlen ezért most újra kellett írnom. De a lényeg, hogy itt van. Köszönöm a tíz feliratkozót imádlak titeket:)  A blog még nem tudom hány részes lesz, de még sok mindent tartogatok. Egy kérdésem lenne a vége happy legyen vagy tragédia? Na de nem húzom tovább jó olvasást remélem tetszik majd xX

-Jessica kelj fel mert elkésel. -hallom meg Luke hangját aki éppen kelteget válaszul a fejemre húzom a takarót. -Tíz perced van gyere már. -lehúzza rólam a takarót és lehajítja a földre. -Luke mért van, hogy minden reggel megkínzol? -célzok ezzel arra, hogy tegnap meg rám ült. -Mert ha nem keltelek akkor sehova nem érsz oda. De kelj fel mert mindjárt táncpróbád lesz.-utasít és kimegy a szobámból. Nagyot sóhajtok és kiveszem a párnám alól a telefonomat, rápillantok az időre. Lukenak igaza volt mindjárt elkésem. Gyorsan kiugrottam az ágyból és beálltam a zuhany alá. Gyors felöltöztem és fogat mostam aztán lesiettem. Páran ültek lent de mivel siettem csak egy gyors 'sziasztok' és már  kint is voltam. Ma remek idő volt élveztem volna ha ma csak kint sétálhatok vagy akármi Londonban nem sokszor van jó idő de ma semmiképp nem lenne erre időm. A Tánc terembe belépve megpillantottam a háttértáncosokat akik már a helyükön álltak.
-Bocs, hogy késtem többé nem fordul elő. -mondom és leteszem a táskám az egyik sarokba. -Jó csak haladjunk ma még Lexi is jön hozzám. -mondja Lil -a tánctanár- és oda lép a zene lejátszóhoz. Beállok a helyemre és beindítja az Impossiblet. Mikor a táncteremben elhelyezett tükrökben látom magam rájövök, hogy ide való vagyok. Ezt kell csinálnom ez az amiben jó vagyok. Már gyerekkoromban rájöttem, hogy ezt szeretném csinálni. Mindenhol énekeltem a zuhany alatt, a suliban a szobámban néha még az utcán is. És tánc hát abban nem vagyok valami profi de megcsinálom mert szeretem és mindazt ami vele jár. Mikor véget ér a zene Lil újra indítja és megmutat pár lépést.

Már két órája táncon vagyok és ma még ének órám is lesz persze szeretem ezt csinálni de mostanában annyira fáradt vagyok. De ez ezzel jár és én elfogadtam tehát nincs nyafogás hajrá -biztatom magam.
-Na akkor még egyszer utoljára. -mondja Lil és mutogat, hogy álljunk a helyünkre.

-Remek volt bár néhány hangot még nem találtál el. Holnap azokat a részeket többször ismételjük. Mára végeztünk mehetsz. -mondja Mrs.Morgan amiért most nagyon imádom őt. Bár az a pár hang amit nem találtam el egy kicsit zavar. De még csak szerda van szombatig bele jövök remélem. Mikor kiértem az ajtón már nem az a remek idő fogadott mint reggel. Igaz már négy óra elmúlt de akartam kicsit élvezni ezt a jó időt. Mindegy majd máskor. Korog a gyomrom és akkor jövök rá, hogy ma még semmit nem ettem. Időm sem volt rá és nem is jutott eszembe. Mikor vissza érek a házba felmegyek a szobámba, hogy lezuhanyozzak a két és fél órás táncórán kicsit leizzadtam. Beálltam a zuhany alá és pár percig folyattam magamra a vizet, megmostam a hajam is. Mikor kész lettem megszárítottam és kivasaltam egy kicsit. Aztán lementem, hogy egyek valamit. Lent nem volt senki mert mindenki vagy ének órán van vagy táncol. Ilyenkor csak a négy segítő szokott a házban lenni. Tehát Harry itt van. De nem kopoghatok be a szobájába, hogy 'szia Harry nem lenne kedved beszélgetni velem?' az elég furán venné ki magát. Ezért keresek a hűtőben valami ehetőt. Csináltam egy sonkás-paradicsomos-majonézes-uborkás szendvicset és narancslét. Leültem a pulthoz és elkezdtem enni. Már majdnem megettem mikor Harry igyekezett lefelé a lépcsőn egy alsónadrágban délután fél ötkor(!) -Szia Jess hát te? -megáll előttem és egy kicsit sokáig elidőztem a kocka hasán és a lábain. Remélem nem vette észre. -Szia most értem vissza hosszú napom volt. -sóhajtok és átülök a kanapéra ő is letelepszik mellettem és a lábát az ölembe teszi. -Hát ez ilyen de mikor a színpadon állsz és mindenkinek tetszik amit csinálsz akkor jössz rá, hogy nem számít mennyit gürizel megéri. -mosolygok mert egyet értek vele és remélem, hogy egyszer majd én is ilyen sikeres leszek mint ő. -Egyébként, nem akarok beleszólni de mért vagy alsónadrágban? -felhúzom a szemöldököm ő pedig kaján mosolyra húzza a száját.  -Ma pihenő napom volt. -legyint -Aha szóval te itt nyaralsz? Egész nap aludhatsz, pihenhetsz, amit csak akarsz és még el is ismernek ezért. -mondom ki a tényeket és elismerően mosolygok. -Azért nekem sem egyszerű. Ma például nagyon unatkoztam mert nem volt itt senki ezért gondoltam megnézek egy filmet de nem tudtam választani, hogy a szerelem hullámhosszán vagy az igazából szerelmet nézem meg. -mondja és sértettséget színlel mintha tényleg nehéz helyzetben lenne. -Igazából szerelem a kedvenc filmem. -ujjongok mert végre egy pasi aki szereti. -Tényleg? Akkor egyszer megnézhetnénk együtt. -ajánlja fel mire kedvesen mosolygok mert nekem is ez jutott eszembe csak én sosem mertem volna kimondani. -Szombaton a műsor után jött volna a barátnőm de lemondta akkor megnézhetnénk. -mikor kimondom már meg is bánom mert nem szeretnék olyannak tűnni mint Kim. -Szombaton jó lesz. Majd veszek popcornt meg gumicukrot és filmezünk. -nagyon örültem neki de próbáltam kevésbé kimutatni. De anyám ki ne örülne ha Harry Styles-al a szombati közös filmezést tervezgetné? Szerintem nincs olyan. -Remekül hangzik. -vallom be és rá mosolygok ő vissza mosolyog rám és a zöld szeme csak úgy ragyog. Annyira gyönyörű szeme van bele veszik az ember. De a pillanatból az ajtó csapódása ver fel. Mindketten oda kapjuk a fejünket és Luke áll az ajtóban. Mereven áll és felénk bámul szemében mintha harag lenne. -Hát ti? -kérdezi köszönés nélkül és felénk bök. Igaz a helyzet kicsit félreérhető. Harry alsónadrágban a két lába az ölemben és meghitten néztük egymást. Legalábbis én biztosan. -Beszélgetünk. -mondja Hazz. szárazon és vissza fordul hozzám. Az arcán egyfajta gúnyos mosoly jelenik meg amit nem tudok mire vélni. -Szereted a gumimacikat? -kérdezi tőlem és nem lehet letörölni a képééről azt a mosolyt. Luke pedig leült a másik oldalamra. -Aha szeretem. -nyökögöm mert egy kicsit mintha kínos lenne a helyzet. Bár nem értem mért. -Fel kell mennem apát felhívni. -hazudom bár tényleg rég beszéltem vele de nem terveztem, hogy felhívom. Levettem Harry lábát a lábamról és felálltam. Felmentem a lépcsőn és a tetejéről még vissza néztem. Luke és Harry egymás szemébe nézve ülnek. Elég félelmetes látvány de inkább bemegyek a szobámba a fiúk furák. Leülök az ágyra és előveszem a telefonom, kikeresem a számot és tárcsázom. Apa két csöngés után fel is veszi.
-Szia hercegnőm hogy vagy? -igen apa szerint még öt éves vagyok és úgy is bánik velem. Folyton becézget néha szörnyen idegesít de nem szólok mert tudom, hogy csak szeret.
-Szia apa jól vagyok csak fáradt. -mondom neki
-Pihenj akkor. Nem azért vagy ott, hogy egész nap dolgoz. -megnevetett, hogy apa ezt munkának nevezi. Mert oké, hogy sokan ebből élnek de igazából tök buli.
-és a többiek kedvesek? Össze barátkoztál? -kérdezi
-Igen apa minden rendben. Luke nagyon jó barátom lett sokat beszélgetünk. De Harry-vel is sokat együtt vagyunk mostanában. -mesélem bár azt a részét kihagytam, hogy Harry azért eléggé tetszik.
-Harry? Az a fiú akinek a nyakába borultál? -remek apa is látta, mondjuk itt volt de mindegy.
-Igen apa ő az.
-Meg szeretnék vele ismerkedni. -jelenti ki mire elkerekedett a szemem
-Mért? -kérdeztem elég fura hangon
-Mert kíváncsi vagyok rá. Rendes fiúnak látszik.
-És azért szeretnéd megismerni mert rendes fiúnak látszik?
-Igen meg azért mert ha a nyakába borulsz biztos nem közömbös neked. -nem közömbös? Asszem nem tudok titkolózni.
-Az azért volt mert örültem. Nem azért mert tetszik. -hazudom vagyis akkor tényleg nem azért borultam a  nyakába mert tetszik.
-Oké ha te mondod. De azért szeretném megismerni. -jelenti ki abban a hangnemben amiben nem tudsz vele már vitatkozni mert eldöntötte.
-Rendben akkor majd szombaton a műsor után. -egyezek bele.
-Oké.
még úgy tíz percig beszéltünk aztán lerakta mert be kell menjen az irodába. Az apám ügyvéd és sokat dolgozik, hogy mindent meg tudjon adni nekem. Sajnos nincs testvérem bár szerettem volna egyet de ez már sosem valósul meg. De milyen jó lenne egy nővér akivel mindent megbeszélhetsz. Kölcsön veheted a ruháit, elmész vele vásárolni. De nekem nem lesz ilyenem. Ez már biztos.

Kilenc óra van. Miután apámmal beszéltem elaludtam, mert nagyon fáradt voltam. Felülök és körbe nézek a szobában. Elég nagy rumli van. A ruháim és a cipőim a földön szétdobálva. A hajszárító a fotelban. Poros a tv. Mentségemre legyen, hogy mostanában sokat kések, és ezért sietnem kell és nincs időm pakolászni. De mivel most aludtam ezért nem vagyok fáradt megcsinálom. Nem vagyok rend mániás de szeretem ha rend van körülöttem. Bemegyek a fürdőbe és megmosom az arcom hideg vizel. Aztán elkezdek takarítani úgy fél óra alatt elkészültem. Eszembe jutott Amber ezért tárcsáztam. Négy csengés után felvette.
-szia mond gyorsan. -szól bele
-Szia csak azért hívtalak mert régen beszéltünk.
-Igen de most nem tudok beszélni majd hívlak puszi. -és letette. A telefont nézem pár másodpercig és elkap a sírás. Nem tudom mért talán mert ő az egyetlen aki megértett aki velem volt az anyám helyett vele beszéltem meg a dolgokat. Mert ő nem volt velem Amber viszont igen. És most őt is elvesztem. Talán az én hibám? Elüldözök magam mellöl mindenkit aki fontos.
Öt perce sírok az ágyamon és nem hiszem, hogy valaha abba tudom hagyni. Mi lehet Amberrel? Mért nem tud velem beszélni? Vagy mért nem akar? Kopognak az ajtón de oda sem figyelek. Majd elmegy. De nem újra kopog biztos Luke az. -Luke most nincs kedvem beszélgetni -kiáltok ki elcsuklott hangon. Mire kinyílik az ajtó. -Az remek mert nem Luke vagyok. -mondja mosolyogva és beljebb lép. Mikor meglát már nem mosolyog. -Mi a baj? -kérdezi és leül mellém az ágyra. -Harry mit keresel itt? -kérdezem és letörlöm a szememből kibuggyanó könnyet. -Mi a baj? -ismételte meg a kérdést. -Semmi csak.. -nem mondok semmit mert újra zokogni kezdek. Harry átölel és a fejem a vállába fúrom. Ő pedig megnyúgtatóan simogatja a hajamat. -Ha szeretnél róla beszélni hallgatlak. -súgja a fülembe. -Ha nem akkor pedig itt leszek míg jobban nem leszel. -erre szorosabban ölelem és sírok a vállába. A gesztus, hogy itt marad velem nagyon kedves és megnyugtató. Pár percig még sírtam mikor felemeli a fejemet az államnál fogva és letörli a könnyeimet a hüvelyk ujjával. -Jó figyelj mosd meg az arcod és feküdj le. -a hangja kedves és végig a szemembe néz. Tudom, hogy jót akar de nem tudok megnyílni előtte. Ambernek is több évbe telt míg elmeséltem nem állok készen erre. Még nem. Teszem amit mond és bemegyek a fürdőbe megmosni az arcom. Aztán vissza megyek a szobába ahol Harry aggódva nézz rám. Leülök mellé és szégyenlem magam amiért előtte sírtam.
-Gondolom most egy hisztis libának nézel. -sütöm le a szemem nem akarok a szemébe nézni. Most nem.
-Dehogy, biztos jó okod volt erre. Egyébként sosem néznélek hisztis libánk. Tudom, hogy nem vagy az. -Most már felnézek a szemébe. Az arcán kedves mosoly ül. -Köszönöm tényleg és lehetne, hogy ez köztünk marad? -kérdezem mire meg rázza a fejét. És a göndör fürtjei szállnak. Úgy beletúrnék abba a gyönyörű hajába. -Nem fogom elmondani, de azért kicsit bánt, hogy szerinted elmondanám. -színlelt sértettség van a hangjában mire felnevetek. -Jóban vagy? -kérdezi -Igen és köszönöm. -elmosolyodik. -Amúgy beszéltem apámmal és szeretne meg ismerni. -terelem el a témát, nehogy rákérdezzen mi bajom.  -Engem? Mért? -kérdezi és végig mosolyog. Imádom ezt a mosolyt. -Hát kérdezte, hogy össze barátkoztam-e aztán mondtam, hogy igen Lukeal és veled sokat beszélgetek. Ő meg mondta, hogy szeretne veled megismerkedni. -a második részét inkább kihagytam. -És Lukeal is szeretne? -kérdezi bár nem értem, hogy ez mért fontos.
-Nem vele nem. -mondom egyszerűen ő pedig még jobban mosolyog. Fura srác az egyszer biztos. De nagyon bírom. -Most min mosolyogsz? -kérdezem -Semmin -legyint és eltűr egy kósza hajtincset a szeméből. -De megyek próbálj meg aludni ha nem tudsz itt vagyok pár szobával arrébb -kacsint én pedig meg ütöm a vállát. -perverz- nevetek mire ő is nevet. -én semmi rosszra nem gondoltam de te igen most árulta el magad. -nevetve feláll és nyom egy puszit az arcomra. -jó éjt. -integet és kilép az ajtón.
Annyira aranyos és oké bevallom nagyon tetszik!

*Luke szemszög*
-Hova-hova? -jön ki Jess. szobájából Harry. -Jessnek akarok jóéjt kívánni nem mintha közöd lenne hozzá. -mondom és próbálom arrébb lökni de nem megy. -Jess már lefeküdt úgyhogy ne zavard.-mondja nekem és továbbra is ott áll. -majd ha zavarom azt megmondja ő. -mire elmosolyodik. -Figyelj felőlem bemehetsz de képzeld csak az apjának engem fog bemutatni szombaton és mikor kérdeztem, hogy mást is bemutat neki azt mondta, hogy nem! Úgyhogy nem szeretne veled beszélni és már lefeküdt hagyd őt. -mondja. -Mért akarna bemutatni téged engem meg nem? -még mindig mosolyog. IDEGESÍTŐ -Szombaton meglátod. -és eláll az ajtóból de nem megyek be hanem vissza megyek a szobámba és lefekszem.