14.rész

 -Szeretném ha elkerülnéd Harry-t és nem beszélnétek nagyon csak ha muszáj. -mikor ezt kimondta köpni nyelni nem tudtam. Ezt most mért kell? -Tudom, hogy kedvelitek egymást de ez most a karrieredről szól. Nem akarom, hogy elterelje a figyelmed. Kerüld el őt rendben? -a válaszomat várta nem tudtam erre mit mondjak. Pár perc gondolkodás után válaszoltam. -Igazad van. -sóhajtottam. -A karrierem a fontos. És egyébként is csak barátok vagyunk semmi több. Tehát ha azt szeretnéd, hogy kerüljem akkor rendben. -a szavakat alig bírtam kimondani. A torkomban hatalmas gombóc volt. Mért kell ez pont most? Mikor már Harryvel elég közel kerültünk egymáshoz, és kezd fontos lenni nekem. De talán igaza van. Még mielőtt fontos lenne számomra azelőtt kell leállítanom. Nehéz lesz de muszáj. -Örülök, hogy ezt mondod. És lehet, hogy számodra csak barátság de neki lehet több. -Ez meg miről beszél? Ez pont fordítva van. De ezt neki nem kell tudnia, sőt senkinek. -Nem hiszem, hogy ez így lenne. -tekergettem a hajam. Zavarban voltam.
-Hát a többiek ezt máshogy látják. De mindegy is mennem kell mert még dolgom van. -állt fel a székről. Én is ekképp cselekedtem. -És remélem megbeszéltük ezt a dolgot. -indult az ajtó felé. Bólintottam helyeslően. Aztán kiléptünk a szobából. A többiek már vissza mentek ezért nekem egyedül kell hát remek. Legszívesebben sírtam volna de mivel mindenhol kamerák voltak ezért nem tehettem. Persze a kedvem rossz lett és ez szemmel is látható volt de egy hamis mosolyt erőltettem magamra így sétáltam vissza egészen az X-factor házig. Gyalog körülbelül tizenöt perc de most szűkségem volt az egyedül létre. Vajon L.A., hogy értette, hogy a többiek ezt máshogy látják? Milyen többiek? És mégis, hogy látják. Ezek szerint Harry-t elkel kerülnöm ami nehéz mivel, hogy egy házban élünk jelenleg de azért megpróbálom. Mondjam el neki, hogy mi történt? Vagy csak kerüljem? De akkor azt hiszi  valami bajom van. Ajj mit tegyek? Nem tudtam sokági ezen agyalni mert vissza értem. Bementem az ajtón. A többiek mind lent voltak. Valaki evett. Mások beszélgettek. Oda köszöntem és elindultam föl a szobámba. Még utánam szóltak, hogy maradjak de úgy csináltam mint aki nem hallja. Amint becsuktam a szobám ajtaját kitört belőlem a sírás. Nem akartam őt elkerülni hiszen nagyon kedvelem. De ennek a dolognak semmi jövője. A fal mellett leültem a földre. Térdemet átfogtam két karommal, fejemet lehajtottam és csak sírtam. Egészen két percig mikor kopogtak. Nem szóltam semmit hát ha elmegy, de ő inkább benyitott. -Mi történt? -ült le mellém és a hátamat simogatta. Nem válaszoltam nem akartam beszélni senkivel. -Jessica mi a baj? -kérdezte újra. Még mindig nem válaszoltam csak sírtam. -Mond már valamit. -kiabált rám. Mire felemeltem a fejem. A szemébe néztem és elkiabáltam magam. -Takarodj innen Luke. Nincs kedvem ehhez. Menj el! -erre nem válaszolt csak átkarolt. Hát ez nem érti, hogy most nem akarok vele beszélni? -Azt hiszem azt kérték, hogy menj el. -felnéztem és Harry állt az ajtóban. Na még ez is. -Azt hiszem téged senki nem hívott ide. -vágott vissza Luke. -Szerintem téged sem. És még el is küldtek, szóval jobb ha mész. -utasította Hazz. -Ha én elmegyek akkor te is. -Nézett rá mérgesen a szőke hajú. -Ha azt kéri tőlem elmegyek. -mosolygott a zöld szemű. -Jess küld el, és én is elmegyek. -fordult felém Luke. Aztán rájuk néztem. El kéne küldenem őket. Igen ezt fogom tenni. De aztán a szemébe néztem. És rájöttem nem tehetem ezt. Hiszen nem tehet semmiről. Ezért csak az egyiket küldöm el. -khm- köszörültem meg a torkom és felálltam. -Szeretném ha Luke elmenne. És Harry kérlek maradj. Szeretnék veled beszélni valamiről. -Harry arcán hatalmas mosoly jelent meg. Luke pedig lenézően nézett rám. Próbáltam állni a tekintetét de inkább elfordítottam a fejem. Harry kilökdöste az ajtón. Aztán pedig becsukta és leült az ágyra. -Beszélnünk kell. -sóhajtottam mire láttam, hogy már nem annyira jókedvű mint az előbb volt. -Figyelj L.A. beszélt velem pár dologról, és úgy gondolom tudnod kell róla. Vagyis nem kell de szeretném ha tudnád mert elég nagy pofátlanság lenne ha nem mondanám el. -Harry közbe szólt. -A lényeg? -jó igen össze vissza beszéltem de ez nem könnyű dolog. Bár lehet ez annyira nem fogja érdekelni. -A lényeg, hogy azt kérte tőlem, hogy ne beszéljünk többet. -sütöttem le a szemem. Harry felállt és elém állt.
-És te erre mit válaszoltál? -felemelte a fejem, hogy a szemembe tudjon nézni. De én elfordultam és arrébb álltam. -Mit válaszoltál Jess? -kérdezte ismét mire felé néztem és ismét sírni kezdtem. Harry oda jött és átkarolt. -Belementél ugye? -már én is átkaroltam és a vállába fúrtam a fejem. -Azt mondta, hogy kerüljelek el mert a karrieremnek rosszat tesz. -szipogtam mire ő szorosabban ölelt. -Megértem, hogy így döntöttél. És jobb ha megyek is. -el akart engedni de nem engedtem szűkségem volt rá. -De nem szeretném ha elmennél. -mondtam határozottan. -De muszáj, te is tudod. -a hangja megértő volt, de én nem akartam, hogy megértsen. -Muszáj. -ismételtem meg. Elengedte a karom és elindult az ajtóhoz. Még vissza nézett az ajtóból aztán becsukta. Nem akartam ezt. Szűkségem volt rá. Akartam, hogy itt legyen. De elment. Nem is bántotta a dolog. Ez pedig nagyon fájt. Zokogva az ágyra feküdtem és csak sírtam. Nem bírtam abba hagyni.
Már körülbelül két órája sírtam mikor olyasmi történt amire nem is számítottam....


Nagyon fantasztikusak vagytok. Imádlak titeket:) Köszönöm a kommenteket és a feliratkózókat:) Szeretnék még párat:) 5komment után jön a kövi rész:) És Harry szemszög nem véletlenül nincs. Nem szeretnék írni mert szerintem így lesz a legjobb. Ha csak Jess érzéseiről tudtok a többi kifog derülni idővel:)
Na pusziii L.