34.rész

Reggel mikor felkeltem, Ő már nem volt mellettem, amitől kicsit szomorú lettem. De aztán eszembe jutott, hogy vele aludhattam és máris jobban lettem. De azért érdekelt hova ment ezért kimásztam az ágyból és úgy döntöttem megkeresem. A földszinten nem volt ezért úgy gondoltam biztos zuhanyzik. Leültem, hogy reggelizzek de Kim elém tolt egy újságot. -Remélem most boldog vagy. -dühös volt, és meg sem várva a reakciómat elvonult. Csak néztem utána, hogy mi baja lehet, de úgy gondoltam ha elolvasom biztos megtudom. Felemeltem az újságot ahol a címlapon én és Harry voltunk amint épp átkarol és úgy sétálunk. Elmosolyodtam mert tetszett a kép, hogy vele lehetek és, hogy nem álom volt, hanem valóban vele voltam. De miután kiörültem magam oda lapoztam a cikkhez, hogy ezúttal mit írnak rólunk. A cím az volt "Szerelem vagy barátság?"   Ez egy jó kérdés volt mert én magam sem tudtam, de azért elolvastam mit is írtak ezúttal.
"A One Direction szép fiúja Harry Styles és az X-factor versenyzője Jessica Prince tagadhatatlanul kedvelik egymás társaságát. Tegnap az X-factor után minden versenyben lévő tag elment, hogy kibulizza magát, kivéve Jessicát aki csak később indult utánuk Harry-vel. Ők is ugyan oda mentek ám ők sokkal korábban eljöttek mint a többiek. Láthatólag nagyon jól érezték magukat mert ölelkezve mentek vissza az X-factor házba. Hogy mi történt vagy mi nem azt sajnos nem tudjuk, de szerintünk több ez mint barátság. De döntsék el önök. Ha mégis szerelem alakulna ki köztük akkor mi szurkolunk nekik."
Elég érdekes volt ezt olvasni. És undorító is. Miért képzelik, hogy bele szólhatnak  a magán életünkbe? És az, hogy találgatnak, hogy történt-e valami vagy nem. Idegesen a földre dobtam az újságot és felálltam a székről. Elindultam fel de Steven megállított.
-Baj van? -aggodalom volt a szemében.
-Hogy baj van-e? Lássuk csak. Mindenki azt találgatja, hogy mivan vagy mi nincs Harryvel. Gusztustalanul követnek mindenhova, és ezt még az újságba is megírják. Ráadásul Harry sehol sincs. De nem nincs semmi baj. -Kihúztam a kezem a szorításából és mentem tovább. Még utánam kiabált de nem törődtem vele. Bementem a szobámba és becsaptam az ajtót. Olyan -mindent-szét-török-kit-érdekel- hangulatom volt de inkább csak elmentem zuhanyozni. A forró víz jól esett. Imádtam sokáig a zuhany alatt állni. Csak eresztettem magamra a vizet és kizártam mindent. A versenyt, a sajtót, Taylort, még Harryt is, és csak én voltam. Csak kicsit nem gondoltam semmire és senkire. Egyedül voltam itt, ahol senki nem követett és senki nem kombinált. És éppen erre volt szűkségem. Húsz percig álltam a zuhany alatt, aztán megtörölköztem és megszárítottam a hajam. Nem szerettem a hajszárítást mert mindig sokáig tartott míg rendesen megszárad de most rendesen megszárítottam mert szerettem volna húzni az időt mielőtt a többiek véleményével is találkozom. Ők sem szerették mikor rólam és Harryről írtak de persze ők azért mert így én voltam a középpontban ami egy ilyen versenyen sokat számít. De én még sem akartam ezt. Nem akartam, hogy rólam és az állítólagos szerelmi életemről legyen szó. Hiszen mit tudhatnak ők? Az ég világon semmit. Idegesen a földre dobtam a törölközöm aztán megfésültem az immár száraz hajamat. Még megnéztem magam a tükörben aztán eldöntöttem, hogy ideje lemenni. Az ajtóhoz mentem, megfogtam a kilincset, nagyot sóhajtottam és kinyitottam az ajtót.
Lementem, a többiek mind lent voltak és beszélgettek. Hanyag mosolyt villantottam aztán bementem a konyhába. Csak Tate volt ott aki egy kávét szürcsölgetett.
-Láttad mit írtak? -lóbálta előttem az újságot
-Ne is mond. -forgattam meg a szemem és leültem vele szemben
-Nem szereted ha rólad írnak? -kérdezte meglepődve
-Azt szeretem ha rólam írnak mint az X-factor versenyzője, de azt nem szeretem ha az életemről írnak amiről semmit nem tudnak. -tettem karba a kezem, dühös voltam. ismét.
-Megértelek de ezt tudtam már mikor jelentkeztél. -mondta sokatmondóan.
Nagyot sóhajtottam. -Igazad van csak nem olyan egyszerű mint ahogy elképzeltem. -az asztal szélét piszkáltam.
-Igen eleinte minden nehéz de majd belejössz. -felállt és rám nézett. -Mindenesetre én szorítok neked. -indult el a nappaliba és még vissza nézett. -a versenyhez is. -kacsintott rám és kiment.
Elnevettem magam mert azért ez kicsit vicces helyzet volt de legfőképp kínos.
-Te meg min mosolyogsz? -mondta valaki mögöttem amitől megijedtem és hátra estem a székkel
-Ahh máskor szólj ha meg akarsz ijeszteni. -Harry felsegített a földről de jól kinevetett.
-Jól vagy? -nevetgélt rajtam.
-Igen csak megijedtem -nevettem már én is.
-Min nevettél mikor bejöttem? -kíváncsiskodott
-Csak Tate mondott valamit ami vicces volt -legyintettem mintha nem lenne jelentősége
-Tate? Mégis mit? -kérdezgetett tovább
-Hagyjuk tényleg -nevettem
-Jólvan, láttad mit írtak? -terelte inkább a szót az újságra
-Idegesít mert miaz, hogy itt találgatnak? De gondolom ez ezzel jár szóval. -húzogattam a vállamat ő pedig rám mosolygott
-Nyugi csak féltékenyek amiért velem lóghatsz -viccelődött. Meg ütöttem a karját ő pedig úgy tett mintha nagyon fájt volna neki. Amitől nevetnem kellett aztán ő kicsit meghúzta a hajam olyan -megütöttél-most-vissza-kapod módon. Ott nevettünk a konyha közepén mint két idióta, pedig annyira nem volt vicces.
-Hé lassan át kell menni a stúdióba, most hívtak a mentorok. -Szólt be a konyhába Steven, amint meglátott minket elmosolyodott aztán már el is ment.
-Ideje menni. -mondta Harry aztán kimentünk a konyhából. Mindenki öltözködött, hogy átmenjünk a stúdióba. Viszonylag jó idő volt, -már ami Londonban jó időnek számított-  felvettem a cipőmet és mentünk is. Kocsival mentünk mert én nem akartam még egy újságban szerepelni ezen a héten. Mikor oda értünk a stúdióba mindenkit elkapott a pánik. Valaki ma kiesik és akkor már csak 4 marad. Mindenki izgult, senki nem akart kiesni, mindenki meg akarta nyerni. Egymásra néztünk mind az 5-en, sóhajtottunk egyet aztán bementünk az öltözőnkbe. Bent kifújtam a levegőt és felkészítettem magam a legrosszabbra is.

Mikor a színpadon álltunk mind az 5-en. Mind egymás kezét fogtuk, és izgultunk. Izgultunk, hogy ki lesz az aki most távozni fog. Ki hagyja el az X-factor házat és kinek semmisül meg az álma. Ez így elég borzalmasan hangzik, és ha úgy vesszük nem is teljesen igaz, hiszen ha kiesünk még lehet karrierünk. Még élhetjük az álmot. De azért én szeretném megnyerni. Nagyon szeretném.
Mikor a műsorvezető szándékosan váratott minket, legszívesebben oda mentem volna és rá ordítottam volna, hogy MOND MÁR! De persze nem tettem meg csak csendben vártam.
-És akinek ma véget ér ez a játék. -Hosszú hallgatás következett. Számomra túl hosszú, és valószínűleg mindenki számára mert egyre jobban feszengtek ők is.
-Akit nem láthatunk már jövőhéten. -Azt hittem fejbe dobom egy dobbal ami ott volt mögöttem. Jó ötletnek tűnt.
-Lexi. Sajnáljuk de neked véget ért. -A megkönnyebbüléstől felsóhajtóttunk de azért sajnáltuk őt hiszen akármennyire is idegesítő is néha attól még rossz érzés, hogy nem lesz ott már velünk. Lexi könnyezett, integetett a nézőknek és lement a színpadról.
-És már csak 4-en vagytok. Kim, Jessica, Steven, Luke. Sok sikert nektek.