24.rész

Steven a térdére támaszkodott és úgy kapkodta a levegőt. -Mond már, hogy mi történt. -kiabáltam vele. Megfogta a vállamat és a szemembe nézett. -De ne ijedj meg. -kérte. -Steven, hogy ne ijedjek meg ha ilyeneket mondasz? -kérdeztem hisztérikusan. -Elmondanád végre? -már majdnem sírtam. -Harry a ház előtt elesett és a lábán átment egy kisebb autó. -mikor kimondta rögtön kirohantam a ház elé. Harry a földön feküdt de nem lehetett látni rajta semmi olyat ami arra utalna, hogy elütötték. Letérdeltem mellé és megfogtam a kezét. -Minden rendben? Hívtátok a mentőket? -kétségbe voltam esve. Harry mosolygott(!!) -Semmi bajom csak a lábujjamon ment át, nem történt tragédia. -mondta nevetve. -Attól még látnia kell egy orvosnak. -jelentettem ki. Steven lépett ki az ajtón. -Hívtam a mentőket, mindjárt itt lesznek. -mondta én pedig még mindig mellette térdeltem. -Túlreagáljátok. -nevetett tovább Harry és fejét hátra döntötte a földön. Pár perc múlva megérkezett a mentő. Felsegítették a földről és betették az autóba. Aztán az egyik mentős felénk fordult. -Egyiküknek be kéne jönni vele. -mondta mire Stevenre néztem és megrázta a fejét afféle 'menj csak te' stílusban. Bólintottam és beszálltam Harry mellé. A kórházban bevitték Harryt egy vizsgálóba én pedig a folyóson várakoztam idegesen. Leültem egy székre de nem tudtam ülni ezért felálltam, de egy helyben sem volt jó ezért fel-alá sétáltam. Fél óra várakozás után kijött egy doktor én pedig rögtön oda mentem hozzá. -Mi baja? Rendbe jön? -kérdeztem az orvos csak mosolygott egyet és válaszolt: -Rendbe fog jönni, nem történt nagy baj. A lábujja megsérült de nem tört el. Haza is viheti. -mosolygott és ott hagyott. Megkönnyebbülve bementem Harryhez aki egy ágyon feküdt és éppen egy ápolónővel flörtölt(!!) -Khm. -köszörültem meg a torkom a nő értette a célzást ezért ki is ment, Harry pedig nevetve rám nézett. -Látod semmi bajom. -tárta szét a karját. -Azt látom. -néztem a szöszi ápoló után. Harry felnevetett -Mehetünk? -kérdezte. -Persze -válaszoltam és elindultam ki az ajtón. -Nem segítesz? -kiabált utánam. Vissza fordultam -Nem azt mondtad, hogy jól vagy? -tettem keresztbe a karom. -De felállni nem tudok egyedül. -ült fel az ágyon. -Akkor szólj annak a kis ápolónak, biztos szívesen segít neked. -mosolyogtam rá gúnyosan. -Csak nem féltékeny vagy? -nevetett én pedig hitetlenül megráztam a fejem. -Erre? Vicces. És mért lennék féltékeny? -mentem oda hozzá és megfogtam a kezét, hogy lesegítsem. -Igaz te sokkal jobb vagy nála. -mosolygott perverzül én pedig rá mosolyogtam. -Azt mondod? -hajoltam közel hozzá. Az én szívverésem sokkal gyorsabb lett és ahogy hallottam Harryé is. Már majdnem megcsókolt amikor a szöszi benyitott. -Elnézést csak ezt alá kéne írni. -mutatott fel egy papírt. Harry mosolyogva elvette és aláírta aztán a szöszi rá nézett Harryre és elpirult. Aztán rám nézett gúnyosan és kiment az ajtón. -Hol is tartottunk? -kérdezte vigyorogva Harry. -Éppen menni készültünk. -világosítottam fel. -Én nem így emlékszem. -vigyorgott tovább. -Na gyere. -nyúltam a kezéért és lesegítettem az ágyról. -Tudsz járni? -kérdeztem, megrázta a fejét. -Akkor hívom Stevent, hogy jöjjön értünk.-mondtam ő pedig bólintott. Felhívtam Stevent aki azt mondta, hogy tíz perc múlva itt van. Addig Harryvel lesétáltunk a parkolóba. Ami úgy zajlott, hogy rám támaszkodott nekem pedig cipelnem kellet. A lépcsőn majdnem elestünk mert Harry a hajamat szaglászta(?) Mikor nagy nehezen leértünk a parkolóba vártuk, hogy Steven megérkezzen. Harry rám támaszkodva én össze görnyedve, pizsiben(mert nem volt időm átöltözni) álltunk a kórház parkolójában ahol elkezdett esni az eső és még kapucnink sem volt. -Remek este. -nevetgélt Harry. -inkább hajnal. -javítottam ki mert már fél kettő volt. Steven még sehol és az egyik bokor mögül(!!!) előjött pár paparazzi. -Már csak ez hiányzott. -próbáltam takarni magam mert egyfolytában fényképeztek. -Mitörtént Harry? - kérdezte az egyik. -Harry jól vagy? -egy másik. -Harry mért a barátnőd kísért el a kórházba? -ilyen és ehhez hasonló kérdéseket kaptunk. Semmire nem válaszoltunk mert Harryt a kórházban felhívta a menedzsere és megkérte, hogy ha lesznek újságírok ne válaszoljon nélküle. Mikor megjött Steven kipattant a kocsiból és betettük Harry-t hátra a lábát feltette az ülésre én pedig beültem előre. Még a kocsiban is fényképeztek aztán elindultunk. Viszonylag hamar 'haza' értünk és Stevennel bevittük Harry-t. Most már mindenki otthon volt. Kim felénk rohant és megállított. -Harry ugye minden rendben? Ha felhívsz elkísértelek volna én a kórházba. -fogta meg az arcát én pedig megforgattam a szemem. -Hadd vigyük fel. -tolta arrébb fél kézzel Steven. Aztán felbotorkáltunk a lépcsőn. Harry-t lefektettük az ágyára. Én pedig átmentem az én szobámba. Becsuktam az ajtót és lefeküdtem. Remek a holnapi címlapon ismét én leszek Pizsiben(!) ez remek. Már majdnem elaludtam amikor jött egy üzenetem. Kivettem a párnám alól a telefont és a kijelzőn Harry nevét láttam meg. Elmosolyodtam és elolvastam az üzenetet. 'Köszönök mindent.'  Ennyit írt de a szívem majd kiugrott. Mosolyogva eltettem  telefont és elaludtam.
Reggel lementem a többiek az asztalra mutattak. Amikor elvettem az újságot az asztalról magamat láttam a kórház parkolójában pizsiben(!!) Harry mellett. 'Harry tegnap este amikor vissza tért az X-factor házba egy szórakozó helyről, elesett az utcán. (Valószínűleg az alkohol hatása) Egy autó pedig átment a lábán. A göndör hajú énekest bevitték a kórházba és állítólagos barátnője kísérte el. Persze a két fiatal tagadja, hogy bármi lenne köztük de a kórház egyik dolgozója ezt nyilatkozta: "Be hoztam Harry-nek, hogy aláírj a távozási engedélyt és a lánnyal éppen meghitt pillanatban voltak. Ha később jövők be már csókolóztak volna" Hogy ebből mi igaz azt nem tudjuk de a két tehetség egész biztos, hogy nem közömbös egymás iránt. Reméljük hamarosan fény derül az igazságra. Harry-nek pedig Jobbulást.'  Mikor elolvastam felnéztem a többiekre, Steven nevetett, Luke lesajnálóan rázta a fejét. Kim fenyegetően nézett rám. Cece pedig mosolygott. -Harry látta már? -kérdeztem. Steven megrázta a fejét ezért felmentem a lépcsőn és bementem Harry szobájába. Már fent volt és a telefonját nyomkodta. Oda dobtam neki az újságot és mosolyogva rám nézett. Mikor meglátta az arcomat elkomorodott. -Mi van? -kérdezte. Az újságra mutattam ő pedig elolvasta. Amikor végzett ledobta a földre és elnevette magát. -Szerinted ez vicces? -akadtam ki. -Mért nem? -kérdezett vissza. -Mindenki azt hiszi, hogy járunk. -világosítottam fel. -És ez azért baj mert...-várta, hogy befejezzem. -Mert ez nem így van. Nem szeretném ezt az egészet. Persze semmit sem tehetünk de jó lenne, ha legalább komolyan vennéd. -mentem volna el de a kezemnél fogva vissza húzott és az ágyra estem. -Mért érdekel mit mondanak mások? Mi tudjuk az igazságot az a lényeg. -nézett a szemembe. -Nem tudom, vagyis nem akarom ha .. -elcsuklott a hangom az arcomat a tenyerembe temettem. -Ne reagáld túl. Már mindenki azt hiszi, hogy együtt vagyunk még a srácok is, de nem számít. Ezek nem fontos dolgok. És egy idő után úgy is rájönnek, hogy nem igaz. -mondta és elvette a kezemet az arcomtól. -Milyen srácok? -kérdeztem kíváncsian mert nem tudtam kire gondol. -A bandából. Akárhányszor kések egy próbáról mindig azt mondják, hogy biztos azért mert veled voltam. -nevetett fel. -és mindig kérik, hogy mutassalak be. -mosolygott kedvesen. Megráztam a fejem és én is elmosolyodtam. -Na végre. Sokkal szebb vagy ha mosolyogsz. -mondta és felült az ágyon. Közeledett felém aztán kinyílt az ajtó. Mindketten oda kaptuk a fejünket. Steven mosolyogva megrázta a fejét. -Már tudom mit látott az az ápolónő. -nevetett fel. -Semmit nem látott de megyek mert készülődnöm kell. -álltam fel. -Hát persze, hogy nem látott semmit. Egyébként kicsit piros az arcod. -nevetett tovább. Harry megrázta a fejét mosolyogva aztán kedvesen rám mosolygott. Én pedig kimentem az ajtón és bementem a szobámba. Benéztem a tükörbe és nem kicsit volt piros az arcom. A francba. Gyorsan zuhanyoztam, aztán felöltöztem, fogat mostam, megcsináltam a hajam és lementem. Már nem volt ott szinte senki ezért gyorsan reggeliztem és át mentem a stúdióba Steven társaságában. Sétáltunk mert jó idő volt és körülbelül tíz percre van. Már majdnem oda értünk mikor megszólalt. -Mikor mondod el neki? -kérdezte. -Mégis mit? És kinek? -kérdeztem mert tényleg nem tudom, hogy mire is gondol.  -Harrynek, hogy szereted. -értetlenül néztem rá. -Nem szeretem. -nyomtam meg a nem szót. -Aha, -hagyta rám. -Mikor mondod el neki? -tette fel a kérdést. -Talán soha. -válaszoltam. -De most menjünk be. Késésben vagyunk. -mosolyogtam rá és bementem az ajtón mert idő közben oda értünk. Itt már mindenki sürgött-forgott. Az emberek fel-le mászkáltak és csinálták a dolgukat. Én beültem a fodrászhoz aztán a sminkeshez. Később el kellett mennem a stylisthoz. Amiről mindig Harry jut eszembe. Mármint a szóról, Stylist - Styles. Vicces. Na jó annyira nem de azért nekem tetszik. Persze minden ami vele kapcsolatos. Elpróbáltuk a bejövetelt és a sztár fellépő ma Tate lesz. Jövő héten pedig a One Direction végre találkozhatok velük.
Már csak fél óra volt a kezdésig amikor eszembe jutott Harry, vagyis oké egész nap a fejemben volt de most eszembe jutott, hogy mégis mivel jut el ide mikor nem is tud felállni egyedül. Gyorsan tárcsáztam egy csengés után felvette. -Hiányzom? -kérdezte köszönés nélkül és hallottam ahogy mosolyog. -Vicces, de nem csak azért hívlak mert eszembe jutott, hogy nem tudsz járni. Szóval, hogy jutsz el ide? -kérdeztem. -Tehát én járok a fejedben. -még így is el tudtam képzelni azt a kaján vigyort az arcán. -De nyugi Steven elvisz. -mondta én pedig sóhajtottam. -Oké akkor szia. -tettem volna le de közbe szólt. -Szia és ne aggódj mindjárt láthatsz. Tudom, hogy már alig várod. -magabiztos volt. -Csak szeretnéd. -és kinyomtam. Mekkora idióta és én mennyire imádom ezt az idiótát.
A színpadon állva észre vettem, hogy Harry már ide ért. Mosolyogva néztem aztán mintha csak megérezte volna, hogy nézem ő is rám nézett és elmosolyodott. Az első sorban ült, egy kék inget viselt farmer nadrággal és a haja előre hullott. Összességében remekül nézett ki. A műsor vezető megkocogtatta a mikrofonját ezért felé fordultam. -Lássuk ezen a héten ki lesz az első. Jessica megtartja a helyét vagy valaki más veszi át? -kérdezte leginkább magától. Pár percig várt aztán bejelentette, hogy ezen a héten ismét én lettem az első. -Jessica minden héten bezsebeled a győzelmet. Gratulálok, menj. Pihenj egy kicsit. -mondta nekem én pedig megöleltem L.A.-t és rohantam a tovább jutottaknak kijelölt helyre. A ma este Adam esett ki. Mostanában jól kijöttünk szóval sajnáltam de legalább nem valami közeli barátom vagy esetleg én. A versenyben már csak 6-an vagyunk. Kim, Lexi, Luke, Steven, a Hollywood Ending és én. Egyre szorosabb a verseny és egyre nagyobb az esélye, hogy kiessek. Ezért sokat kell hajtanom. A többiek elmentek egy szórakozó helyre ünnepelni és meg inkább vissza mentem a házba mert fáradt voltam. Zuhanyoztam és befeküdtem az ágyba. Egy ideje feküdtem mikor jött egy sms-em. 'alszol már?'  Harry küldte gyorsan vissza írtam hogy nem, és pár pillanat múlva válaszolt. 'akkor gyere át'  furán néztem ezért megkérdeztem 'hova?' nem értettem a dolgot mert tudomásom szerint bulizni mentek. 'a szobámba, nagyon unatkozom és nem tudok aludni' aztán eszembe jutott, hogy a lába miatt valószínűleg nem ment. 'menjek át?' kérdeztem vissza, tudom hogy ezt írta de akkor is. 'igen csak siess'  mikor elolvastam gondolkodtam menjek át hozzá? Tíz perce gondolkodtam mikor Harry írt egy újabb sms-t. 'Gyere már Jess. x'  nevetve felálltam és kimentem az ajtón. Aztán rájöttem, hogy bugyiban vagyok ezért gyorsan felkaptam egy pizsi nadrágot. Benyitottam Harryhez aki nyakáig betakarózva feküdt kezében a telefonjával. -Mi tartott ennyi ideig? -kérdezte. -Nadrágot húztam mert nem volt rajtam. -válaszoltam és becsuktam az ajtót. -Nem kellett volna húznod. -szomorkodott. -De gyere ide. -tartotta ki a takarót maga mellett. Fel másztam mellé és lefeküdtem. Harry felém fordult. -Gratulálok remek voltál ma is. -nézett rám felé fordítottam a tekintetemet. -Harry mi van rajtad? -kérdeztem mire fel emelte a takarót és csak egy alsó nadrág volt rajta. Megráztam a fejem és vissza tettem a takarót. -Ha akarod le is vehetem. -nevetett. -Inkább ne. -kértem. -Most mért? -piszkált tovább. -Na jó inkább megyek. -álltam volna fel de vissza húzott így rá estem. A pulzusom felgyorsult Harry mélyen a szemembe nézett és egyre közelített. Már majdnem megcsókolt mikor elfordítottam a fejem és bevágódtam mellé. Először kérdőn nézett rám de mikor nem fordultam felé elmosolyodott és ő is a plafont kezdte nézni. Harry egy idő után kezét a fejem alá tette én pedig közelebb csúsztam hozzá. Átölelt én pedig kezemet a mellkasára tettem és mélyen beszívtam az illatát. Harry derekamra tette a kezét és még közelebb húzott magához. Így aludtunk el. Ketten Harryvel a sötétben egymás karjaiban. Hát nem minden lány álma?

Köszönöm a kommenteket és a feliratkozókat:) már csak 1kell és megvan a 30. ez nekem nagy boldogság:)) Remélem tetszett a rész. Próbáltam hosszúra írni hát ez így sikerült:) 10komment és hozzom a következőt:) Puszii L.