20.rész

Felindulásból írtam Harrynek egy sms-t. 'gyere fel a szobámba. Beszélnünk kell' írtam neki. Pár perc múlva nyílt az ajtó Harry lépett be. Teljesen végig mért és én is szemügyre vettem. Egy kék kockás ing volt rajta az ujjánál feltűrve. Koptatott farmer, zoknival és a hajában egy hajpánt. Ámulatba ejtő volt. A hasamban a pillangók rögtön repkedni kezdtek. Le kéne állni vele. Közben bejött és becsukta az ajtót kulcsra. Hirtelen annyi mindent akartam neki mondani. Hogy mennyire rosszul esik, hogy ezek után csak barátként tekint rám. Hogy azóta sírva alszom el. Hogy nagyon tetszik. Hogy egy kicsit féltékeny voltam Kimmre.  És, hogy szeretnék vele lenni. De csak álltam ott és bámultam. Semmit nem tudtam mondani. Ő csak nézett a gyönyörűen zöld szemével és megnyalta az ajkait. A hasamban a pillangók még jobban repkedtek én pedig azt hittem elájulok. Közelebb lépett
-Beszélnünk kell? -kérdezte. Az ámulattól amit ő váltott ki belőlem még mindig nem tudtam beszélni ezért csak bólintottam. -És miről? -kérdezte úgy mint aki semmit sem tud ettől kicsit felkaptam a vizet és rögtön elszállt a kábaság ami hatalmába kerített. -Miről? Még megkérdezed? -fújtattam ő pedig kérdőn nézett rám. -Jól van nyugi. -mosolygott és közelebb lépett. -csak mond el mi a hézag. Mért nem beszélsz velem? -még meg merte kérdezni. Hát ezt nem hiszem el. -Harry komolyan nem érted mi van? Vagy egy szívtelen dög vagy, vagy pedig egy idióta. -vágtam hozzá, mert nem hiszem el, hogy nem tudja mi a bajom. -Most akkor melyik vagyok? -kérdezte és hangjában hallottam, hogy jól szórakozik rajtam. -Kicsit mindkettő. -keresztbe tettem a kezem. -Akkor elmondod mi a bajod? Mert fogalmam sincs mivel bántottalak meg. -most már kicsit aggódob volt a hangja. Hátat fordítottam és úgy válaszoltam. -Nem bántottál meg semmivel, csak nem értek pár dolgot. -mondtam és Harry szembe fordított magával. -Akkor kérdezd meg, mert ez semmit nem segít ha a szobában ülsz és még az üzeneteimre sem válaszolsz. -jó ebben igaza volt ezért lesütöttem a szemem. Harry az állam alá nyúlt és felemelte a fejem. -Szóval... -kezdte és várta, hogy folytassam. -Mindegy nem fontos csak túl reagáltam valamit. -mosolyogtam rá -Lemegyünk? Mert szörnyen éhes vagyok. -indultam az ajtó felé de Harry vissza húzott a karomnál fogva. -Mond el! -sóhajtottam és megráztam a fejem. -Semmi tényleg, csak történt pár dolog és nem tudtam, hogy kezeljem, de már nem fontos. -erőltettem magamra egy mosolyt. -Szóval kaja, ma még nem ettem tehát -Hazz a fejét csóválta és a haja ide-oda libbent. -Elszúrtam valamit, ez világos és, hogy nem mondod el ez nem segít. De mivel nem akarsz erről beszélni nem erőltetem. De ha szeretnéd elmondani bármikor meghallgatlak. -simította meg a karom amitől kirázott a hideg. -Fontos nekem a barátságod. -ahogy ezt kimondta a szívem majd meghasadt. Tehát barátok! Oké, értem. De attól még rosszul esik. Nagyon rosszul. Rá mosolyogtam és kimentem az ajtón. Szorosan a nyomomba jött de ő befordult a szobája felé én pedig lesiettem a lépcsőn. Kim és Steven nézték a tv-t én pedig a hűtőhöz mentem. Kotorásztam végül kivettem egy kis narancslét és felültem a pulthoz. Steven oda ült mellém és kérdőn nézett rám. Én pedig bele ittam a narancslébe. -Mond már mi volt? -kérdezte halkan nehogy Kim meghallja. -Mire gondolsz? -kérdeztem bár tudtam. -Ne játszd a hülyét. Kivele!! -parancsolta és némán figyelt. Ittam egy kortyot, letettem a poharat és elindultam felfelé. Steven a nyomomban volt és mikor beértünk a szobába rögtön letámadott  a kérdéseivel. -na mond már mivot? Elmondtad neki? Megbeszéltétek? -gyorsan közbe szóltam. -Nem mondtam el neki. Azt mondta nem akarja tönkre tenni a barátságunkat. Szóval ennyi. Barátok vagyunk. -mosolyogtam rá erőltetetten.
-Akkor mért sírsz? -kérdezte és éreztem, hogy a szememből folyik a könny. -Te mit érzel iránta Jessica? -kérdezte és a szememből még jobban folytak a könnyek. Steven átkarolt én pedig a vállába fúrtam a fejem. A hátamat simogatta. -El kéne neki mondanod. -suttogta. Felnéztem rá és megtöröltem a szemem. -Nem és te sem mondhatod el neki! Ígérd meg, hogy nem mondod el! -kértem. Vissza hajtotta a fejem a vállára és sóhajtott. -Ígérem nem mondom el! De kérlek nyugodj meg! -Puszilta meg a hajam. Ott álltunk a szobámban ölelkezve. -De megyek mert reggel korán kelek. -engedett el. -Jóéjt és ne sírj! -puszilt meg. -Rendben de tényleg ne mond el senkinek! Kérlek! -törölgettem a szemem. -Ígérem. -és kiment az ajtón.

Köszi a kommenteket:) és bocsánat, hogy ennyit várattam de nem volt sok időm.. 5 komment és vasárnap lesz új rész HOSSZÚ RÉSZ! :) ÉÉS facebook csoport az oldalal kapcsolatos hírek https://www.facebook.com/groups/506281439465228/ puszi L.