2014. február 22., szombat
31 'Ő is csak egy idétlen hülye"
Az életem csodálatos volt, legalábbis így éreztem. Éppen az álmomat élem, énekelhetek egy tehetség kutatóban, az egyik kedvenc énekesemmel. Persze nem volt minden olyan happy. Harryvel való kapcsolatom bizonytalan volt. Míg én kezdtem őt megszeretni addig ő barátjának tekint. Néha úgy érzem ő is többet érez. Mikor megcsókol, hozzám ér vagy csak mélyen a szemembe néz. De lehet, hogy más lányokkal is így viselkedik ettől a gondolattól felfordult a gyomrom. Szeretném ha nem csak én látnék többet ebbe a dologba és valóban ő is érezne irántam valamit de nem hiszem, hogy ezt valaha is meg merném kérdezni tőle. Levánszorogtam a közös helységbe és köszönés képen intettem egyet. Már reggel friss voltam a tudattól, hogy Justinnal énekelhetek nem hagyott sok időt az alvásra és meglehetősen fel voltam pörögve. Kinyitottam a hűtőt és kivettem egy kis narancs levet. Ittam egy kicsit de nem reggeliztem, egy falat sem ment volna le a torkomon. Igen mióta itt vagyok mindig van valami ami miatt nem megy az evés. Pár kilót tuti leadtam. Ha valaki fogyni szeretne ajánlom neki az X-faktort. Már nagyon kevesen voltunk és meglehetősen fura volt, hogy nem volt az a hangzavar. A kanapén Tate beszélgetett Cecevel. A konyha pultnál Carly és Lexi nevetgéltek valamin. A többiek még nem voltak lent, bizonyára még aludtak. Én is gyors vissza mentem a szobámba és felvettem egy bézs színű blúzt hozzá illő nadrággal -mivel Londonban nem volt valami meleg- a hajamat lófarokba fogtam és elégedetten néztem vissza magamra a tükörben. Sosem voltam az a beképzelt lány, mindig találtam magamban valami hibát ami miatt befuccsolt az önbizalmam de most úgy éreztem minden rendben. Reméltem, hogy látom Harryt mielőtt elmegyek ének próbára de ez nem volt valószínű mivel ő szeretett sokáig fetrengeni, ezért ötletöl vezérelve besurrantam a szobájába. Óvatosan becsuktam az ajtót és a szemem Harry fedetlen felső testére tévedt. Fantasztikusan nézett ki a tetoválásokkal borított testrész. Nem volt túl izmos de nem is kellett, hogy az legyen, éppen megfelelő volt. Tártot szájjal bámultam mire megszólalt: -Tetszik a látvány? -az arcom pipacspiros lett és zavaromban dadogtam össze vissza. Harry kinyitotta a szemét és hangosan nevetett mire én még jobban zavarba jöttem. Épp most kapott rajta, hogy bámulom és remekül mulat ezen. Legszívesebben apró méretűre zsugorodtam volna de sajnos ez nem volt lehetséges. -Én csak..azt néztem alszol-e. -Ez nem volt valami jó magyarázat de most már mindegy. Harry kuncogva felült és rám emelte tekintetét. -Szeretnéd, hogy felálljak, hogy jobban csodálhass? -kérdezte szemtelenül mire a földön talált párnával fejbe dobtam. Nevetett és megrázta a fejét. -Aranyos vagy mikor zavarba jössz. -mondta én pedig ismét zavarba jöttem. Kellet nekem bejönnöm ide, én meg a nagy ötleteim. -De most, hogy te már kibámultad magad itt az én időm. -mondta és mutatott felém, hogy vetkőzzek. Nem tudom komolyan gondolta-e de a szemem elkerekedett és furán nézhettem rá mert kitört belőle a nevetés. -Csak vicceltem de látnod kéne az arcod. -vigyorgott én meg közelebb léptem. -Csak azért jöttem, hogy köszönjek mert mindjárt mennem kell ének órára. -tördeltem a kezem és le-le pillantgattam a felső testére. -Rettenetesen izgulok, hogy Justinnal dolgozhatok. -vallottam be mire ő kérdőn nézett rám. -Nem hiszem, hogy olyan nagy szám lenne a gyerek, nem kell túl reagálnod. -El sem hittem amit mond. Nem lenne nagy szám? Persze nem mindenki rajonghat érte de akkor is, nem értettem mit akar ezzel. Látva a megdöbbenésem hozzátette. -Persze megértem ha izgulsz de semmi okod rá, Ő is csak egy idétlen hülye gyerek mint az a Luke. Semmi értelme túl aggódnod magad. -vonta meg a vállát. -Amúgy is simán leénekled a színpadról bármikor. -kedves volt, hogy így gondolja de akkor sem értettem a dolgot. Lukeot utálja oké ezt már tudtam és megértettem de Justinnal mibaja? Sosem említette, hogy bármi rossz kapcsolat lenne köztük. -Ööö oké, köszi. Jobb ha most megyek mert elkésem. -ennyit tudtam kinyögni és hátrálni kezdtem. Harry gúnyosan mosolygott és a fejét rázta. -Menj csak. -szólt még oda aztán kimentem az ajtón. Hát ez remek volt. Nem igazán értettem ezt a fajta megnyilvánulást de biztosan remek oka volt, hogy ezeket mondja. Hamar oda értem az ének próbára. Justin még nem volt itt ezért Mrs.Morgannal beénekeltünk addig. Nem igazán szerettem a beéneklés dolgot de hát muszáj volt. Egy ideje gyakoroltunk mikor Justin megérkezett. Azonnal mosoly terült szét az arcomon és oda köszöntem neki. Ő is hasonlóképpen üdvözölt aztán elnézést kért, hogy késett. A kisugárzása lenyűgöző volt, jobban átjött mint a tévében vagy egy újságban. A mosolya beragyogta az egész termet és a közelében mindenki másnak is mosolyognia kellett. Elképesztő fiú volt nem is értem Harry miért mondta, hogy nem nagy szám. Láthatóan elég nagy szám nem is értem hogy nem veszi észre. Miután elkezdtük a próbát még jobban a hatása alá kerültem. Remekül énekelt és ez jó hatással volt rám is. Segített ha valamit rosszul csináltam és nagyon türelmes volt velem. Megdicsért, hogy gyorsan megtanultam a dalt persze nem mondtam el. hogy mielőtt megkaptam már akkor ismertem hiszen imádom de szerintem sejtette. A próba remek hangulatban telt rengeteget nevettünk még Mrs.Morgan is ami meglepő mert ő ritkán nevet de hát Justin ezt hozza ki az emberekből, csakis a jót.A próba végén Justinnal együtt mentünk ki a hidegbe és meglepődtem, hogy egy csomó papparazzi állt ott és fényképeztek meg kérdezgettek amiből semmit nem értettem mert egyszerre beszélt az összes. Meglepődtem mert nem jönnek ide általában de most Justin is itt van szóval megértettem a dolgot. Justin mosolygott a kamerába és én is erőt vettem magamon, hogy ne úgy mutassak mint egy idétlen lány aki megdöbbenve bámul az emberekre. Mosolyogtam és figyeltem a történéseket. Pár kérdést már kitudtam venni. Az egyik egy barna hajú idősödő férfitől jött.: -milyen együtt dolgozni Jessicával? -gondolom ezt Justintól kérdezte mire oda nézett a kérdezőre és őszinte mosollyal válaszolt. -Remek, ő nagyon tehetséges és igazán gyorsan tanul. -válaszolt és karjával átölelte a vállam. Megborzongtam az érintéstől de örültem neki. Egy másik nő kérdezte immár tőlem, hogy hogy érzem magam amiért egy ilyen hírességgel énekelhetek együtt mint Justin. Rá pillantottam Justinra aztán vissza a vöröses hajú nőre és válaszoltam. -Elképesztő. Ő nagyon kedves és mindenben segít, örülök, hogy őt kaptam mert nagy rajongója vagyok. -Justin rám nézett és elmosolyodott. Kicsit belepirultam aztán még válaszoltunk pár kérdésre de aztán tovább indultunk. Justin elkísért egészen az X-faktor házig és elmondta, hogy eddig is nekem szurkolt sőt még szavazott is rám de most, hogy vele énekelek és megismerhet kicsit még jobb benyomást tettem rá. Ez nagyon jól esett tőle mert nem gondoltam, hogy valóban ennyire kedves az emberekkel mint ahogy látszik de ez beigazolódott és ennek nagyon örültem. Kissé fáradt voltam mivel egész este nem aludtam az izgalomtól és ez a délutánig tartó próba is betett ezért elköszöntem Justintól és bementem a házba. Beinvitáltam őt is egy kicsit de sietnie kellett mert még el kellett mennie egy fotózásra valami reklámmal kapcsolatban. Cece és Carly kérdezgette, hogy milyen élőben Justin és, hogy milyen vele dolgozni aztán meglepetésemre még Lexi is odajött, hogy kérdezgessen és elmondta -féltékeny vagyok amiért te kaptad őt. Rohadt szerencsés vagy remélem tudod. De majd mi is találkozhatunk vele. -mosolygott -És mond csak élőben is olyan helyes? -kérdezte csillogó szemmel én pedig mosolyogva válaszoltam. -Még annál is helyesebb. -áradoztam és együtt nevetgéltünk pont mikor Kim megérkezett. Ahogy meglátta, hogy Lexi velem beszélget a szeme elkerekedett de aztán oda jött és ő is letelepedett a kanapéra. -Cseszd meg, hogy Justint kaptad nekem meg maradt a rinyálós Taylor. Komolyan legszívesebben kivágtam volna az ablakon. -mondta és lábát feltette a kanapéval szemben elhelyezett kis asztalkára. Rá emeltem a tekintetem és nem tudtam megkérdezem-e vagy sem de úgy döntöttem megkérdezem mit veszthetek nem igaz? -És Harryről is mondott valamit? -vissza fojtott lélegzettel vártam a választ. Ő rám emelte a tekintetét arcából megvetés és enyhe gúny tükröződött és már meg is bántam a kérdést. -Miért érdekel annyira? -kérdezte végül. Megvontam a vállam és az asztalt kezdtem nézegetni mintha olyan érdekes lenne. -Semmi csak kíváncsi voltam. -biztos észre vette, hogy hazudtam de mindegy színésznek nem megyek el az tuti. -Igen kérdezte -válaszolt aztán- és mondta, hogy vissza szerzi tőled. De mindketten nevetségesek vagytok mert egyikőtöket sem akarja jobb lenne ha már észre vennétek és nem képzelnék ennyit magatokról. -Mondta és felállt, Lexi követte és felvonultak a lépcsőn. Remek. Totálisan megsemisülve ültem a kanapén. Cece a térdemre tette a kezét és együtt érzően megpaskolta. -Nyugi ez nincs így. Biztos vagyok benne, hogy sokkal több esélyed van nála mint bárki másnak. -biztatóan rám mosolygott én pedig bólintottam aztán felálltam és én is felmentem. Azt hiszem ma sem fogok túl sokat aludni.
Na sziasztok. Tudom, hogy sokáig nem volt rész és most kezdhetném a bocsánat kérést de nem fogom. Nem azért nem írtam mert nem akartam hanem mert nem tudtam. Egy nagyon nehéz időszakon mentem keresztül. Rémes napjaim voltak. Kórházban voltam 2x is. Megbántottak, csalódtam emberekben. Aztán újra visszatértek páran de totálisan összekuszáltak mindent. Nem tudom mit mondhatnék tényleg nem tudtam írni. Ha elkezdtem csak a saját fájdalmamat tükrözte amit írtam ezért inkább hagytam. Most már viszonylag jól vagyok és már tudom folytatni szóval ismét vissza tértem és remélem tetszett. Azt hiszem mostmár nekemis tetszik az irásom. sokat javul és mikor vissza olvastam ezt a részt határozottan tetszett. Nem beképzeltség csak tényleg igy gondolom. Azt hiszem fejlődtem amit nektek köszönhetek. Imádlak titeket és remélem még maradtatok páran.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)